Mint ahogy arról korábban írtunk, október 19-én, mindössze 139 ezer kilométerre száguldott el a Marstól a Naprendszer távoli részéről származó Siding Spring üstökös. A Marsnál dolgozó szondák megfigyelték az üstököst és annak a bolygó légkörére gyakorolt hatását. Az utóbbi vizsgálatok eredményeit nemrég tette közzé a NASA egy sajtótájékoztatón.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO), MAVEN, illetve az ESA (Európai Űrügynökség) Mars Express szondái feltárták, hogy az üstökösből származó törmelék egy ideiglenes, de erőteljes új réteget adott hozzá a Mars ionoszférájához. Az ionoszféra a bolygók légkörének felső részén található, a napsugárzás által ionizált részecskéket tartalmazó réteg.

Ez volt az első Oort-felhőből származó üstökös, amelyet sikerült ilyen közelről vizsgálni. Az Oort-felhő a Naprendszer legtávolabbi régiója, amely annak 4.6 milliárd évvel ezelőtti keletkezéséből visszamaradt jég és kődarabokkal van tele.

A megfigyelések alapján a kutatók közvetlen kapcsolatot tudtak megállapítani, az ismert eredetű légkörbe belépő törmelék és a létrejövő átmeneti réteg formálódása közt. Ez az első ilyen bármelyik bolygó esetében, a Földdel együtt.

Az üstökösből származó por és törmelék a Mars felső légkörébe lépve elégett és ennek során valószínűleg nagy meteor hullást produkált. A törmelék komoly átmeneti változásokat okozott a bolygó felső légkörében, amelynek lehetnek hosszú távú hatásai is.

"Ez a történelmi esemény lehetővé tette számunkra, hogy megfigyeljünk egy gyorsan mozgó, Oort-felhőből származó üstököst, mint soha korábban, a Marsnál lévő űrszondáinkat használva. Az üstökösből származó por felső légköri hatását nézve, örülök hogy az űrszondákat a bolygó másik oldalára tettük, amikor annak porcsóvája elhaladt a Mars mellett.

- hangsúlyozta az eredmények fontosságát Jim Green, a NASA bolygókutatási részlegének igazgatója.

A NASA Marshoz nemrég megérkezett, a légkör vizsgálatára specializált MAVEN szondája két különböző módon követte az üstökös elhaladását. Az UV spektrográf a magas légkörbe belépő törmelékből származó intenzív UV tartományú kibocsátását figyelte, amely magnézium és vas ionok jelenlétére utal. A legerősebb meteor hullások sem okoztak a Föld esetében hasonlóan erős légköri reakciót, mint amit ezek az adatok mutatnak. A magnézium és vas ionok által kibocsátott UV fény dominálta több óráig az üstökös elhaladása után a Mars UV kibocsátási spektrumát, majd csak az azt követő két napban oszlott el.

A MAVEN továbbá képes volt közvetlenül meghatározni az üstökösből származó por összetételét. A tömegspektrométer több fajta fém iont, köztük nátriumot, magnéziumot és vasat mutatott ki.

Az európai Mars Express radarja, amely a felső légkör vizsgálatára is alkalmas, nagy ugrást figyelt meg az ionoszféra elektron sűrűségében, néhány órával az üstökös elhaladása után. Ez a kiugrás a normál marsi ionoszféra sűrűség csúcshoz képest kisebb magasságokon történt. A megnövekedett ionizáció, ahogy a MAVEN által megfigyelt hatások is az üstökös csóvájából származó anyagok légkörben való elégéséből származnak.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) szondájának radarja is érzékelte a megnövekedett ionoszférát a bolygó éjszakai oldalán, amelynek elektron sűrűsége a szokásos 5-10-szerese volt.

Az üstökös magját az MRO nagy felbontású HiRISE kamerája vizsgálta. A mag a várt 2 kilométeres mérethez képest kisebbnek bizonyult. A HiRISE képei alapján 8 órás forgási periódusa van, amely egybevág a Hubble-űrteleszkóp megfigyeléseivel. A CRISM spektrométer megpróbálta az üstökös mag összetételét közvetlenül megvizsgálni, de a műszer érzékenységén belül nem sikerült erős kibocsátási vonalat találni. A kutatók szerint a mérések egy porral borított magra utalnak.

Az üstökös elhaladását követő azonnali hatások mellett, az űrszondák hosszabb távú perturbációkat is keresnek majd a Mars légkörében.

via NASA JPL