Mostanában tarolnak a disztópikus, háborús-forradalmas sci-fik. A látványnak és a feszes történetnek azonban a legtöbbször ára van. Sokszor ezek a filmek úgy mennek nagyot a mozivásznon, hogy ripityára törik a történelmi logikát.

Az Éhezők Viadalában csak most,

a mozikban november 20-tól futó, A kiválasztott

című résszel érkeztünk el a forradalmi cselekményekhez. Figyelembe vették a történelmi példákat?

Az ellenséged ellensége nem a barátod!

Minden elnyomó (és igazából nem elnyomó) rendszer tilt és üldöz néhány dolgot. Van, amelyik a kemény drogokat, van amelyik az elefántcsont-ékszereket, és van amelyik bizonyos könyveket. Ezeknek a tiltott termékeknek azonban mindig megmarad a maga (fekete)piaca és az ellátórendszere is. Ez látszólag szemben áll a fennálló rendszerrel, de igazából szerves része annak. Ők pedig nem feltétlenül lesznek a barátaid, ha fel akarod számolni a rendszert, és ezzel az ő piacukat is.

Érdemes lesz odafigyelni a poszátás kitűzőt terjesztő öregasszonyra a 12. körzetből, lehet, hogy ő fog még valamilyen galibát okozni.

Nem mindig a főgonosz jelenti a legnagyobb problémát

Bár a legtöbb regény/film meglovagolja a főfőnök legyőzésének egyszerű de nagyszerű narratíváját, a valódi forradalmak és rendszerváltások nem ezen múlnak. A Halálcsillag felrobban, az Uralkodó aláhullik a szakadéknak, a lázadók pedig győzedelmeskednek. Hát persze.

A rendszer megdöntéséhez először mindig egy kritikus társadalmi tömeget kell megnyerni, és lehetőleg nem a parasztságot/proletariátust, hanem a középréteget. Csak hát ezt nehéz megírni prózában. Pár nap és kideül, hogy hogy Katnissnek elég lesz-e levernie Snow elnököt, vagy eggyel nehezebb lesz kiharcolnia az egyetemes szabadságot Panemben.

Sokszor még szikra sem kell egy forradalomhoz, illetve hát a másik fél lépésétől való félelem is elég lehet

Párizsban már javában zajlott a francia forradalom, vidéken azonban semmi nem történt, épp csak a tavalyi rossz termés okán kevés volt az élelem. A parasztság félt, hogy a helyi nemesség a párizsi események okán szabotálja az élelmiszer-ellátásukat, úgyhogy praktikusan elfoglalták a majorságokat, pénzt, ételt és jogokat követeltek maguknak. A forradalom nem azért terjedt el országszerte, mert valamilyen retorzióra reagált volna a francia vidék, igazából csak megelőztek egy elég jogos félelmet.

Hát, President Snow már le is igázta a komplett 12. körzetet, aki pedig olyat füttyent mint a poszáta, és három ujját az égbe emeli, azt egyszerűen főbe lövik. Vajon ez elég ahhoz, hogy Panem fellázadjon? Vagy a maradék tizenegy körzet berezel, és hagyja Katnisst és kis csapatát egy reménytelen harcban elveszni?

Vajon lesz Éhezők Viadala 5, 6, 7, ... n+1. rész?

Megírva és rendezve talán nem, de logikailag mindenképpen ez következne az igazi balhékból kiindulva. Minden forradalom ugyanis egy nagyon szép érzéssel kezdődik: mind testvérek és barátok vagyunk. Férfi és nő, szegény és gazdag, paraszt és gyári munkás egyaránt. Csak nem túl sokáig. Elég sok szabadságharc bukott már el a felkelők összekülönböző csoportjai miatt, olyat meg aztán tényleg számtalan alkalommal láttunk, hogy a leváltott rendszer helyén csak véres hatalmi harcok és anarchia maradt. Egyiptomban, mondjuk.

Elég lesz az egyetértés a körzetek között, hogy összefogjanak és megdöntsék Snow elnök rendszerét? És utána? Harcba kezdenek a körzetek egymás ellen? Katnissnek mi lesz ebben a szerepe? Esetleg beköszönt az egyetemes béke?

Ne feledjük a gyakorlatiasságot! Kenyérért inkább tör ki forradalom, mint akármilyen jogokért

Igaz, hogy a kenyérevés sem csinálja meg a sajtószabadságot, de az még biztosabb, hogy az emberi jogokkal meg nem lehet jól lakni. A francia és az orosz forradalom is azért tudott igazán eszkalálódni, mert a helyi asszonyságok begurultak, hogy nincsen kenyér. Olyan menetelést tartottak aztán, ami rövid úton adott menlevelet a királynak/cárnak. A legtöbb sci-fi nagy elvekről, elnyomásról és szabadságról szól - az írók így látványos, bravúros párhuzamokat vonhatnak saját és fiktív világuk között. Pedig többnyire csak a kaja a bökkenő.

Panemben vajon mi lesz a végső szikra? A Viadal? Abban évente kevesebben halnak meg mint egy átlagos hétvégén herointúladagolásban. Rácsimpaszkodnak a szabadság eszméjére? Lehet. Azonban az átlag panemi szűköl, sokszor éhezik. Katnissnek tanácsos lenne ezt a tényt állítani a forradalom kommunikációjának a középpontjába.

(Ez a poszt Az Éhezők Viadala –A kiválasztott I. forgalmazójával, a Forum Hungary-vel együttműködésben készült.)