Fura egy autó a Jeep Renegade. Sok elemében emlékeztet a klasszikus amerikai katonai Jeepre, a világháborús filmek állandó szereplőjére, a Willysre: a hűtőrács és a kerek lámpák szemből egészen agresszívvá teszik, de igazi terepjárónak mégsem elég tökös. Ahhoz túl finomkodó, itt gömbölyített, ott domborított, amott homorított, és a színre fújt kilincsekkel, a műanyag védőelemekkel meg a túldizájnolt hátsó lámpáival azt üzeni, hogy a legkomolyabb hadművelet, amit éles helyzetben végre lehet vele hajtani, az, hogy helyet talál vele az ember a Tesco parkolójában. Persze az is tud durva lenni.

Ehhez járul egy viszonylag gyenge motor: az 1,6-os, 120 lóerős dízel 1300 kilós tömeget mozgat, a 4x4-es Trailhawk (ösvénykarvaly!) változat meg kereken másfél tonnát, ami a behemót terepjárók között még mindig pehelysúly, de bevásárlókocsinak elég nehéz. Igaz, adják a Renegade-et ennél erősebb motorral, de adják kisebbel is: az 1,4-es benzines már tényleg viccesnek tűnik, arra pedig külön kíváncsi lennék, mit szólnak vajon mindehhez Amerikában, ahol egy rendes motor a HEMI-nél kezdődik, a rendes üzemanyag pedig a benzinnél végződik, de ez majd kiderül.

Az új Jeep Renegade ráadásul nagyjából annyira amerikai, mint Terence Hill: a padlólemeze megegyezik a Fiat 500 X-ével, a motorja is Fiat, és az autót Olaszországban gyártják. Maradjunk annyiban, hogy a neve mindenképpen amerikai.

Hogyan történhetett? Röviden úgy, hogy a Chrysler, ami a Jeep mellett a Dodge-ot és a Ramet is gyártja, öt éve gyakorlatilag csődbe ment, a Fiat egy valag pénzért megvette, és idén már egy cég a kettő, úgy hívják, hogy Fiat Chrysler Automobiles (FCA). Ebből a házasságból született a Renegade, ami hivatalos meghatározás szerint a Jeep dns-ét magában hordozó crossover, ránézésre pedig a Szabad Szellemű, Lázadni Bármikor Kész, Kalandvágyó Ember Bevásárlókocsija.

 

 

Na de felmegy-e a Jeep Renegade egy 100 százalékos meredekségű, 1 méteres hosszon 1 métert emelkedő, 45 fokos emelkedőn?

Fel.

És lejön?

Le.

Annak, aki még soha semmivel nem ment fel 100 százalékos meredekségű emelkedőn, elmesélem.

Úgy zajlik a dolog, hogy az ember harmincadmagával megjelenik az Alcsútdobozhoz közeli Pannonia Golf and Country Clubban, a Renegade hivatalos magyarországi bemutatóján, ahová odakészítettek egy csomó Jeepet, nemcsak Renegade-et, hanem mindenfélét, a Willystől a Grand Cherokee-ig. Aztán mindenki választ magának egy autót (a Willys sajnos nem választható), és útnak indul a konvoj.

A vezetőautó megy elöl, és adóvevőn adja az utasításokat a konvoj többi tagjának, például hogy most lehet előzni, mert tiszta az út, sőt időnként meg is dicséri a csapatot, ha egy stoptáblánál mindenkinek sikerül zökkenőmentesen kikanyarodnia. Előre eltervezett helyeken van sofőr- és autócsere, hogy mindenki mindegyik autót ki tudja próbálni. A motorcade stílusú teszt arra mindenképpen jó, hogy az út menti falvakban megzörrenjenek a redőnyök, félrelibbenjenek a függönyök és összeszaladjanak a gyerekek, de mondjuk arra nem a legjobb, hogy az ember egy autót kiismerjen: én két és fél óra alatt ültem vagy hat Jeepben, de így utólag meg nem mondom, hogy melyikben volt ülésfűtés, melyikben nézett ki műanyagnak a bőr, vagy bőrnek a műanyag, és melyikben lehetett külön kapcsolni az elektronikus lejtmenet-rásegítőt.

Aztán a konvoj egyszer letér az aszfaltútról, be a dombok közé, ahol egészen véletlenül van egy olyan terep, amiért Jeepet vesz, aki Jeepet vesz: meredek dombok, éles sziklák, szédítő meredélyek. Minden bukkanó tetején segítők állnak, akik mutatják az utat, szóval nem önfeledt csapatás, inkább kontrollált terepbejárás, de ez nem is feltétlenül baj.

Suspension of disbelief

Mert amikor odaáll az ember az autójával a 100 százalékos emelkedő aljába, egy szinte függőlegesnek tűnő falat lát maga előtt, és nehezen hiszi el, hogy fel fog menni rajta. Aztán gázt ad, és felmegy.

A felmenésnél már csak a lejövés az ijesztőbb, mert a bukkanók tetején, ahol elvben megállni sem szabad, csak az ég látszik, meg a távoli dombok. Alattad a semmi, és hiába meresztgeted a nyakad, mint egy prédára leső ösvénykarvaly, csak a motorháztetőt látod, úgyhogy kénytelen vagy bemondásra elhinni, hogy amit nem látsz, az szilárd talaj, és nem feneketlen szakadék.

Az 1,6-os motor a Renegade-ben ha nem is egy Paks 2, de ahogy mondani szokás, adekvát. Ha nem is pörög, legalább nyomatékos. Elindul, húz, és meg is áll. Nem tudom, hogy a Fiattal való együttműködésnek tudható be, vagy csak a globális trendek tartanak ebbe az irányba, mindenesetre a Renegade belülről sokkal barátságosabb, mint az átlagos amerikai autó, amin a gusztustalan, golfpályányi műanyagmezők sivárságát csak a gusztustalan, golfpályányi műanyagmezők sivársága töri meg.

Úgyhogy pontosítanám is a nem hivatalos meghatározást: a Jeep Renegade a Szabad Szellemű, Lázadni Bármikor Kész, Kalandvágyó Ember Bevásárlókocsija, ami úgy megy fel a 100 százalékos emelkedőn, mintha csak a Tesco előtt foglalná el a parkolóhelyet. Ami, lássuk be, kevés bevásárlókocsiról mondható el.