A magánnyugdíjpénztárak államosítása mérföldkő volt az Orbán-kormány és a NER életében. Az NGM által pénteken bejelentett intézkedések most még tovább mennek e szégyenteljes történetben.

A kormány azok pénzét is elvenné, akik világosan kinyilvánították, hogy ragaszkodnának e vagyonhoz.

2010 őszén az Orbán-kormány rettentően meg volt szorulva. Épp csak három hónapja szembesült azzal, hogy nem kap brüsszeli és berlini áldást a költségvetési hiány elengedésére, de közben mindenképpen be akarta vezetni az egykulcsos adót. Mivel a gazdaság nem nőtt számottevően, máshonnan kellett pénzt szerezniük. Az IMF-et júliusban kiebrudalta a kormányfő az országból, ezért nem maradt más választás, mint a magyar állampolgárok megkopasztása. Ez volt a magánnyugdíjrendszer államosítása.

Hivatalosan a nyugdíjak védelmében történt a lépés, de a kormány alig 3 év alatt az összeg fenekére vert (annak egy számottevő része államkötvényben volt, és ezt a részt egyszerűen leírta az államadósságból – a maradékot azonban elköltötték). Bár a magyar állam továbbra is úgymond garantálja a nyugdíjakat, de ez a garancia csak annyit jelent, amennyit a mindenkori kormány meg akar vagy tud valósítani belőle. Aki figyeli az elmúlt hónapokban a magyar médiában megjelent elemzéseket, annak biztosan feltűnt, hogy a nyugdíjjal foglalkozó szakemberek egyöntetű állítása szerint ez az ún. “garantált” rendszer fenntarthatatlan. Magyarul húsz-harminc év múlva nem lehet majd kifizetni azt a nyugdíjat, amit a kormány ma megígér. Ez a “garancia” váltotta fel azt az államosítás előtti helyzetet, amikor az ember nevén volt egy összeg, amit egy magánvállalat szigorú szabályok szerint kezelt.

A kormány egy másik hivatkozási alapja az volt, hogy a pénztárak nagyon rosszul teljesítettek, mert magas költség mellett alacsony hozamot termeltek. Bár a magas költség valóban igaz volt, és egy súlyos szabályozási hibára világított rá, az alacsony hozam igencsak viszonylagosnak bizonyult. Az elmúlt években ugyanis a megmaradt magánnyugdíjpénztárak sokkal-sokkal jobb hozamot termeltek, mint az őket helyettesíteni hivatott magyar állam (a GDP/fő alakulása egyben a magyar állam hosszútávú ígérvény-teljesítő képességét is méri). Ha az a rendszer rossz volt, akkor a mostani katasztrofális.

2010-ben a kormány a magántulajdon elvételének vádját aláásandó egy sajátos választási lehetőséget ajánlott a magánnyugdíjpénztári tagoknak. Eszerint elveszik mindenki pénzét, kivéve azét, aki vállalja, hogy egy nagyon szűk határidőn belül, többórás sorbanállás után nyilatkozik arról, hogy mégis inkább ragaszkodna a nevén lévő összeghez. Mintegy százezer ilyen ember volt. Ők aztán hivatkozási alapként szolgálhattak arra, hogy senki nem tiport itt sárba semmilyen magántulajdont.

A most bejelentett intézkedés a megmaradt magánnyugdíj-pénztárak végelszámolását célozza. Amint az iparági szereplők elmondták, az MNB felé leadott negyedéves jelentéseikből minden bizonnyal a törvényt megálmodó döntéshozó is pontosan tudja,

hogy az új szabályoknak egyetlen pénztár sem fog tudni megfelelni.

Pénztárak híján pedig az általuk kezelt összeg átkerül az állam kezelésébe. Be a közösbe, ahol aztán elporladhat ez az összeg is az állami garancia mindent átfogó ígérete mellett.

Viszont egyetlen szó sincs már magántulajdonról.

Arról, hogy a pénztári tagoknak bármilyen választási lehetősége lenne az általuk a befizetéseikkel felhalmozott vagyon kezelését illetően. Nemcsak arról van szó, hogy ezzel a kormány nivellálja azt a 2010-es állítását, miszerint a pénztártagoknak valóban megvan az a lehetősége, hogy megőrizzék a pénzüket. Sőt, nem is csak arról, hogy a kormány már megint semmibe veszi valaki magántulajdonát. Hanem arról is, hogy még csak nem is próbálkozik, hogy minderre kézzelfogható indokot adjon. Nekik, kormányfőstől, jegybankostól, nemzetgazdasági minisztériumostól annyira természetes dolog már ez, hogy nem is igényel különösebb magyarázatot. Kell az a 200 milliárd forintnyi vagyon, egytől-egyig magyar állampolgárok legálisan szerzett pénze, és minden különösebb csinnadratta nélkül elvennék.

A Véleményvezér annak idején üdvözölte az Orbán-kormány hatalomra kerülését. Számunkra a magánnyugdíj vagyon einstandja volt az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez a társaság, élükön Orbán Viktorral, valami teljesen mást csinál az országgal, mint az üdvös volna. Hogy ők bizony csak addig tisztelnek egy hagyományt, egy törvényt vagy éppen egy korábbi ígéretüket, amíg az a rövidtávú hatalmi megfontolásaiknak megfelel.

A kormány az első nagy einstand óta sokszorosan igazolta ezt a tételt. Ez a mostani, bármennyire szimbolikus, bármennyire krakéler, végső soron csak egy logikus következő lépés a mindent a politikai hatalom alá gyűrni kívánó kormányfő menetelésében.