Magyarországnak nem fontos a nők elleni erőszak ügye

• Vasárnap Ribancmenetet tartottak Budapesten a nemi erőszak ellen.
• Az apropót a pécsi rendőrség bűnmegelőzési videói adták, amik az erőszak áldozatait is felelősségre vonják.
• A demonstárció olyan nagy médinyilvánosság előtt fulladt kudarcba, hogy az sokat rontott a nők elleni erőszak ügyén.

Szerkesztőnk azzal küldött ki minket a ribanctüntetésre, hogy egy fontos ügyről készítsünk látványos videót. Botos Tamás operatőrrel, és Erdélyi Péter újságíróval a Deák téren állva biztosak voltunk abban, hogy ez itt most egy lehetetlen feladat.

Körülbelül 150-200 tüntető kullogott végig a budapesti belvároson elvileg azért, hogy elmagyarázza a magyar embereknek és a Belügyminisztériumnak, hogy nem létezik olyan kurvás öltözet, olyan kacér viselkedés, olyan alkoholos befolyásoltság, ami miatt hibáztatni lehetne a nők elleni erőszak áldozatait, és mentegetni az erőszak elkövetőit. 

Elviselhető hidegben, szinte némán, néha ázva, főként rendőrnőkből álló kísérettel baktatott az ismert aktivistákból, újságírókból és külföldi diákokból álló kis csoport a Deák térről a Kossuth térre. Összesen talán 8-9 résztvevő sminkelte erősen ki magát, és húzott szakadt neccharisnyát. Az örök tüntető Papp Réka Kingán kívül senkinek nem volt kedve, kretivitása, hite, bátorsága rendesen kurvának öltözni, és jól bemutatni a rendőrségnek és a nőgyülőlő társadalomnak. A politikusok közül Szél Bernadett az LMP társelnöke és Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke érezte annyira fontosnak a nők ügyét, hogy részt vegyen a demonstráción.

Ez az erőtlen kezdés végigkísérte a tüntetést. A hitét vesztett csoportnak még a jól bejáratott Slut Walk-szlogeneket sem volt kedve skandálni. Egy lány többször megpróbálkozott megafonba elmagyarázni, hogy nem a Várba kéne költöznie Orbán Viktornak, hanem inkább ratifikálni kéne az Isztambuli Egyezményt. A tömeg sajnos egyáltalán nem kezdte skandálni, hogy ra-ti-fi-káció! Azt hiszem azért, mert nem lehetett hallani a szónok beszédét, nem tudták, mit takar az Isztambuli Egyezmény, és nem is lehetett érteni, hogy a miniszterelnök költözése mennyire szorosan köthető a magyar nők szörnyen rossz helyzetéhez, és az ellenük rendszeresen elkövetett erőszakhoz.

Mikor végre megérkezett a menet a Kossuth térre, egy fiú ragadta magához a szót, és egy nagyon személyes történetet ígért, ami úgy kezdődött, hogy ez az egész oktatóvideós balhé nem a rendőrség ügye, hanem az egész társadalomé, majd valami oknál fogva megkukult, és hosszas vihorászásba kezdett. Ekkor megjelent egy idősebb úr, aki a devizahitelesek demonstrációiról már jól ismertünk, és próbálta rávenni az oszladozó tömeget, hogy menjenek be a Kossuth térre. Róla eszünkbe jutott, hogy ennél valóban a teljesen lökött Koppány Csoportosok is erősebben, többen, átgondoltabban, invenciózusabban képviselik saját ügyüket.

Ott voltunk az első, 2011-es budapesti SlutWalk-on, aminek semmi konkrét kirobbantó oka nem volt, éppen nem is égett tüntetéslázban Budapest. Na, azóta rengeteget vesztett lendületéből az itthoni Ribancmenet. Az izlandi örömünneptől, amitől még a sokat látott Plankó Gergő is zavarba jött, pontosan fényévnyi plusz egy fekete lyuknyi távolságra vagyunk. A mai demonstrációból úgy tűnt, hogy Magyarországnak egyelőre nem fontos a női egyenlőség, és a nők elleni erőszak ügye. Akinek mégis az, az nem hisz benne annyira, hogy ezt mások számára is fontossá tegye.