A konzervatív egyetemi oktatókat tömörítő egyesület a honlapján közölte az értékelést, amelyik a semleges 'Gondolatok az ország állapotáról' nevet viseli.

Látszik, hogy a szerzők vékony jégen táncolnak, egyszerre kell elítélniük a kormány konzervatívnak és konzekvensnek egyáltalán nem nevezhető lépéseit, miközben igyekeznek mindezt a konstruktív, nem bántó kritika hangján előadni.

A maga műfajában stilisztikai és retorikai bravúr a szöveg.

Bár sajnos így pont olyan lett az egész szöveg, mint egy 1985-ös MSZMP reformtömörülés belső kiadványa. Az első fejezet a "kétharmados többségről s (s!) az ezzel járó felelősségről" szól. A professzorok megállapítják, hogy a kormány

"megfelelő arányban vegyíti a kereszténydemokrata, szociáldemokrata, konzervatív és némileg a környezettudatos gondolkodás elemeit, ezért vívta ki az aktív választók nagy hányadának támogatását."

De egyből kritizálnak is; mindez csak azért történhetett, mert nem volt életképes, ellenzéki alternatíva. A különféle lépések, mint például

• a nagyvállalatok extraprofitjának terhére elvégzett rezsicsökkentés
• a bankadó,
• a devizahitelek problémájának rendezése
• és a közmunkaprogram

a jó irányba elvégzett lépések, de azt a professzorok is elismerik, hogy

"a társadalom kettészakadásának megállításához ennél többre lesz szükség."

Az MTA szegénységkutatóival készített interjúnkból kiderül, hogy a felsorolt elemek nem a jó irányba elvégzett lépések, és nem hogy ezekből többre, hanem egy teljesen új szemléletre lenne szükség a folyamat megállításához.

A neves értelmiségiek aggódnak, hogy az EU-hoz fűződő jó kapcsolataink megrendülnek, szerintük persze alapvetően félreértésből:

"Bár sok külföldi elemző bírálja ezt a politikát, a Fidesz–KDNP-kormány egy-egy intézkedése számos európai országban követőkre talált. Mégis célszerűbbnek látnánk e politikának a nemzetközi gazdasági erőkkel szembeni élét kevésbé hangsúlyozni, mert ez veszélyeztetheti az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatainkat és a transzatlanti kötődésünket."

Kedvenc részem, amelyik szerint igazából az ellenzék lustasága miatt meggondolatlan a törvénykezés. Tényleg ezt mondják, odasüss:

"A stabilitást és a társadalmi békét, az ingerültség csökkentését szolgálná, és meggondoltabbá tehetné a törvénykezést, ha az ellenzék a parlamentben konstruktívabb volna, és ha a kormányoldal intézkedéseit gyakrabban előznék meg hatásvizsgálatok és érdekegyeztetések."

Szijjártó Péter külügyminiszter kertelés nélkül megkapja azonban a magáét:

"Az olyanféle tisztogatás, mint amilyet nemrég a Külügyminisztériumban hajtottak végre, nem segíti a szakmailag felkészült és a közjónak elkötelezett hivatalnoki gárda kialakulását, és komoly károkat okozhat."

A keleti országokkal való baráti viszonyt és kereskedelmet üdvözlik, a politikával leginkább terminológiai problémájuk van, és persze a hazai ellendrukkerek áskálódása is okolható a kialakult helyzetért:

"Helyeseljük a kelet felé is nyitott aktív és pragmatikus kereskedelempolitikát, de nem helyeselhetjük a „keleti nyitás” kétértelmű terminusát, amely – hathatós belföldi segédlettel – azt a kártékony téveszmét ülteti el nyugati szövetségeseink fejében, hogy a kormány az Európához való tartozásunkat kívánja lazítani."

!!!KÁRTÉKONY TÉVESZME!!!

Azt a professzorok is aggasztónak látják, hogy a kormány keveset konzultál az állampolgárokkal és a szakmai szervezetekkel, de azért itt is kettőn áll a vásár:

"Sem az állami televízió sekélyes hírműsorai, sem a parlamenti frakciók szószólóinak közhelyei nem sokat segítenek ebben a polgároknak."

Mivel az ellenzék felismerte, hogy itthon sikertelen, ezért

"a baloldal a külföldnek játszik."

Úgy egyben az egész, en bloc. Persze ezt gyorsan meg is magyarázzák, ugyanis

"a gyűlölet gyökerei a kommunista múltba nyúlnak vissza, egészen 1919-ig."

Egészen addig. A szabadsági téri giccsemlékművel nincs semmi bajuk, de megértik a magyarországi zsidó állampolgárok aggodalmát.

Kap egy apró csípést Matolcsy György is, bár azért egyből óvatosan visszakoznak is.

"Bízunk benne, hogy a Magyar Nemzeti Bank – felelősségét átérezve – megtalálja az optimális kamatlábat."

A professzorok helyeslik a földtörvényt és a kormánynak azt a szándékát, hogy a magyar termőföld magyar kézben maradjon, ugyanakkor semmiképp sem lenne szabad pár kiválasztott oligarchát támogatni a helyi termelők helyett. Ángyán József tagtárs különvéleményét meghallgatnám.

A korrupciós botrányokról nem tudják, hogy van-e bármi alapjuk, és különben is, leginkáb a bukott baloldal gerjeszti őket, de azért lankadatlan éberség:

"Ezek a vádak minden bizonnyal belföldről, mégpedig főként a nemrég még korrupciós botrányoktól fulladozó baloldaltól erednek, mégsem szabad félvállról venni őket."

Fel kell lépni a korrupció ellen, és a politikusoknak jó példával kell elöljárnia, de azért ne essünk át a ló túloldalára, figyelmeztetnek a profok:

"A korrupció elleni fellépés azonban legyen arányos, mert az aránytalanul kemény fellépés mind belföldről, mind külföldről nézve önkényeskedésnek látszik."

A végére is jut egy óriási poén:

"A jelképes jelentőségű eredmények között üdvözöljük sok budapesti és vidéki műemlék kiválóan sikerült rekonstrukcióját."

Kiválóan sikerült rekonstrukció, pont mint ez a szöveg.