Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő egy levélben szedte össze mindazt, ami a Kocsis Máté által belengetett, és a Fidesz-frakció által támogatott, 12-18 év közötti fiatalokat érintő kötelező drogszűrésről elsőnek eszébe jutott. Levelét változtatás nélkül közöljük:

"A gyerekeket érintő drogszűrés gyermekjogi szempontból abszurd, a mindennapi élet szempontjából kivitelezhetetlen, a családok oldaláról végtelenül kockázatos és katasztrofális téveszme. 

Ahhoz, hogy érteni lehessen mit üzen a gyerekek drogszűrése, azt kellene először végiggondolni, hogy miért válik valaki kábítószerfogyasztóvá, hogy mi a különbség függőség és használat között, és hogy úgy egyáltalán mit és miért szeretnénk megelőzni?

A rendszeres szűrővizsgálatok fontosak és hasznosak a gyerek egészségügyben. Egy idejekorán felismert lúdtalp, gerincferdülés vagy szuvas fog rengeteg kellemetlenségtől tudja a gyereket megóvni. Ezeknek a szűréseknek a célja a segítés, az egészségtudatosság és az egészséges életmód fontosságára való figyelemfelhívás. De amíg fejtetü miatt vagy túlsúlyért még senkit nem vittek börtönbe, addig 12-18 éves, azaz büntetőjogi szempontból már felelősségre vonható (de az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint még gyereknek számító) fiatalok drogszűrése igencsak kellemetlen következményekre vezethet. 

A gyermekjogi egyezmény kábítószerekkel kapcsolatos cikkelye azt emeli ki, hogy gyerekeket nem lehet drog előállításához, terjesztéséhez, kereskedelméhez felhasználni, és aki ezt teszi, azt jól meg kell büntetni. A fogyasztóvá vált gyerekek kapcsán nem beszél büntetésről. Sőt, kiemeli az oktatás, segítés, támogató rendszerek fontosságát. 

Gyerekjogokkal foglalkozó szakemberként és szülőként először ezek a kérdések merülnek fel bennem:

• Mit érek el a szűréssel?
• Tudom, hogy valaki, valamikor olyan kábítószert használt, amit a tesztem mért. 
• Ki lehet ezeket cselezni?
• Ó, persze. Nem is túl bonyolult.
• A gyerekek körében olyan népszerű dizájner drogokat mérni fogja a tesztem?
• Hát, nem valószínű.
• Van egyáltalán kapacitás egy ilyen akcióra?
• Kizárt. Se intézményi, se személyi.
• Mi lesz a következménye a szűrésnek? Börtönbe kerülnek azok a gyerekek akik lebuknak?
• Jó kérdés. A jelenlegi szabályozás szerint jó eséllyel igen.
• A szülő mit tehet? 
• Például ne adjon engedélyt ilyen szűrővizsgálatra.

De a legfontosabb kérdés, hogy akarjuk-e ezt egyáltalán? Azt akarjuk-e üzenni a gyerekeknek, hogy majd jól lebuktatunk titeket? (És nem azt, hogy segítünk, ha gondod van, vagy támogatunk, melletted állunk, ha szükséged van ránk).  Komoly különbség van kábítószer használat és drogfüggőség között. Még komolyabb különbség aközött, hogy egy gyerek az egyéni, családi, közösségen belüli problémáit, szorongásait próbálja-e kábítószerrel „megoldani”, vagy hétvégenként buliban használja. Ha a kábítószert tünetnek tekintem, akkor nem azzal kellene-e inkább foglalkozni, hogy vajon a gyermekvédelmi rendszeren belül vannak-e megfelelő válaszok a gyerekek kábítószer-használatára?  Vannak-e olyan intézmények, ahol a függő gyerekek megfelelő ellátást és támogatást kapnak? Van-e olyan szakember az iskolákban aki segít annak a gyereknek akin látja, hogy beszívva megy be órára?

Miért nem ezek a fontos kérdések? Én szülőként nem akarok a gyerekem után nyomozni. Beszélek és beszélgetek vele, hogy ha gondja van, akkor tudja, hogy nekem elmondhatja. Beszélünk, hogy érezze, ha bajban van én mellette állok. Nem vagyok se rendőr, se spion, hanem a szülője.  Olyan szakemberekre és intézményi hálózatra lenne szükség, ami minden iskolában elérhető, ahol bármelyik gyerek segítséget kérhet. Nem pedig tesztekre, mert azok (illetve az azzal "megszerzett" információ) konkrétan semmit nem ér."