Az exitpollok szerint nagyarányú győzelmet aratott Japánban az előrehozott választásokon az Abe Sindzó miniszterelnök és pártja, a konzervatív irányultságú, de Liberális Demokrata Párt nevű formációja által vezetett koalíció. Abe azért oszlatta fel a parlamentet és írt ki előrehozott választásokat, mert választói támogatásra volt szüksége a betervezett gazdasági intézkedéseihez, így például a három százalékos adóemelés elhalasztásához is.

Abe Sindzó 2013-ban még igen magasnak mondható népszerűsége részben épp az adóemelés miatt kezdett csökkenni. A fogyasztási adó 5-ről 8 százalékosra emelésével ugyanis épp azokat az eredményeket építette le, amit a 2013-ban indított gazdaságélénkítési programja elért.

2013-ban ugyanis hatalmas könnyítést jelentett be a japán jegybank,

az állam öntötte a pénzt a piacra és az amerikaihoz hasonló nagyszabású eszközvásárlási programot is indított. Ezzel szerették volna újra felpörgetni a lassan két évtizede stagnáló japán gazdaságot.

Ez a stratégia kezdetben működött is, a japán GDP hosszú évek óta nem tapasztalt mértékben növekedett.

Abe Sindzó kormánya azonban ekkor bejelentette az adóemelési programot, melynek végén 2015-ben 10 százalékra emelkedett volna a jelenleg 5 százalékos áfa.

Magyarországról, a 27 százalékos áfa országából nézve nem tűnik brutálisnak egy 5-ről 8 százalékosra emelt fogyasztási adó, de a japán gazdaságban újra visszaesett ettől a háztartások fogyasztása. A japán háztartásokra egyébként is jellemző, hogy sokkal inkább megtakarítanak, mint költekeznek, épp ezért volt a csodával határos, hogy Abe Sindzó kezdetben költekezésre tudta bírni őket.

Az adóemelés azonban elkerülhetetlen volt, a japán háztartásokkal ellentétben ugyanis a japán kormány iszonyatosan el van adósodva.

Adósságállománya az éves GDP 240 százaléka, arányaiban Japánon kívül csak Zimbabwe rendelkezik ilyen adattal, de ott ugye az éves GDP is jóval kisebb. A kormánynak így egyszerűen muszáj bevételeket szereznie, hiszen máshogyan képtelen kezelni ezt az adóssághegyet.

Abe Sindzó másik nagy reformja a jen drasztikus (nagyjából 25 százalékos) leértékelése volt. Így akart kedvezni a japán exportőröknek, akik jórészt külföldre termelnek, hiszen a japán háztartások jóval kevesebbet fogyasztanak, mint amennyit a hatalmas japán cégek termelni tudnak. A leértékeléssel viszont az volt a baj, hogy az exportőrök közben már elkezdték kiszervezni a gyáraikat is külföldre, így csökkent a kormányzati intézkedés hatása.

2015 lesz az első olyan év, amikor a külföldön gyártott japán autók száma meghaladja a japánban gyártottakét.

A leértékelés tehát könyvelési szempontból persze így is nagyon jól jött a legtöbb japán exportőrnek, de az ország kevés hasznot húzott rajta.

Ezért, ahogyan a BBC remek elemzése is írja, Japán problémáit valószínűleg nem lehet megoldani egyszerű közgazdaságtani trükkökkel, inkább strukturális változások kellenek, hiszen csak így lehet kezelni az olyan nagyívű és komplex problémákat, mint a japán társadalom gyors elöregedése és a népességfogyás.
Statisztikailag a népességfogyás sem lenne olyan durva, egy japán nőre átlagosan 1,3 gyerek jut, ez a szám pedig egyáltalán nem marad el a legtöbb nyugat-európai ország hasonló mutatójától, A különbség azonban az, hogy a Japán társadalom kifejezetten bevándorlás-ellenes, így egyszerűen képtelenek belföldön pótolni az elöregedéssel kieső munkaerőt.

Abe Sindzó kormányának megoldása erre a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása lett volna, amiben van is ráció, hiszen a japán női népesség nemzetközi összehasonlításban is a legmagasabban képzett nőcsoportok közé tartozik, ennek ellenére a japán nők az első gyerekük születése után nagyon kis eséllyel térnek vissza teljes munkaidőben a foglalkoztatásba.

Ezen próbáltak javítani Abe reformjai, de egyelőre itt sem ért el sok sikert, hiszen a japán munkakultúra a hosszú munkaórákkal és a kötelező munkahelyi férfipiálásokkal nem igazán kedvez a gyerekes nőknek, ezen kívül a munkaerőpiacon erősen diszkriminálják is a házasodni vágyó és gyerekvállalást tervező nőket.

A mostani választáson tehát Abe Sindzó újabb felhatalmazást kapott a kormányzásra, de a fentiek alapján is látszik, hogy az adóemelés elodázása után is rengeteg dolga lesz.