Ez így nem mehet tovább. Elég a rettegésből és szégyenkezésből, a félve elsuttogott mondatokból; barátaim zavart, a bolondoknak fenntartott tekintetéből miután társaságban megkérdezik, melyik sporteseményt várom a legjobban az évben.

Sportrajongó baráti körömben a focisták alkotják az abszolút többséget, utánuk következnek a wimbledonosok, az autóverseny-rajongók, a kézilabdások, a pingpongversenyt bámulók, a Steelers-ért izgulók és így tovább. Egyedül nekem kell suttogva válaszolnom, hiszen

én bizony a Négysáncversenyt várom.

Meggyőződésem, hogy a síugrás a legnagyszerűbb sport és a Négysáncverseny a legjobb sportesemény. Kezdjük az utóbbival.

Egy végtelenül izgalmas verseny akkor, amikor a normális embereknek semmi dolga. Az első sáncon, a németországi Oberstdorfban található 137 méteres Schattenbergschanzén a versenyt december legvégén rendezik (idén 28-án). Ezt követi január elsején az 1936-os Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpia síugróversenyeinek helyszíne, a 140 méteres Große Olympiaschanze, majd a verseny Ausztriában folytatódik. Január 3-án vagy 4-én ugranak egyet Innsbruckban, majd 6-án a kedvenc hegyemen, a bischofshofeni Paul-Ausserleitner-Schanzén. Paul Ausserleitner osztrák síugró 1952-ben ezen a hegyen szenvedett halálos balesetet.

Tehát a buli elindul a karácsonyi rokonlátogatási rohamok elültével, amikor még azért elegendő töltött káposzta és barna sör rostokol az erkélyen. Utána a második felvonás a szilveszter utáni másnaposság tetőfokán kiélvezhető, és még a harmadik verseny is a munka újrakezdése előtt megtekinthető. A keddi zárószámért meg érdemes ellógni a melóból, vagy bent streamelni.

De miért pont a síugrás?

Nehéz erre válaszolni. Számomra az egyik legfelemelőbb gondolat a síugrással kapcsolatban, hogy a legtöbb olimpiai sporttal ellentétben ezt nem tudjuk kipróbálni. Egy-egy nagyon jól sikerült pörgetett fonákom után szoktam arra gondolni, hogy "na, ezt még Federer se érte volna el" (nyugodjak meg, elérte volna), vagy ki ne gondolt volna arra, hogy na ezt a lövését még Disztl Péter se védte volna ki. A síugrással kapcsolatban hasonló rokonérzet természetesen fel sem merül bennünk. Madárcsontú férfiak és nők a testmagasságuk másfélszeresére rúgó léceken felgyorsulnak 100 kilométeres sebességre, majd három-öt másodpercen keresztül 100-200 métert repülnek. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, pedig több ezer, ha nem tízezer ugrást láttam már. Így néz ki belülről mindez:

Eleve akkora királyság a síugrás, hogy egy norvég katonatiszt, mellékállásban nemzeti hős, bizonyos Olaf Rye találta fel 1809-ben. A 18 esztendős ifjú demonstrálni szerette volna bátorságát katonatársai előtt, ezért hosszú lécekkel nekirugaszkodott egy hegyről és majd tíz métert repült. Ilyen remekül nézett ki a fickó amúgy:

Szóval december 28-án, magyar idő szerint 16:15-kor elkezdődik az idei év legjobb sporteseménye, vegyék elő a töltött káposztát és a barna söröket, és élvezzék a látványt. Eurosport, és Magyarországon szokatlan módon: remek magyar kommentárral. További menetrend:

• Január 1. 13:45 - Garmisch Partenkirchen
• Január 4. 13:45 - Innsbruck
• Január 6. 16:00 - Bischofshofen

Részemről hajrá a világéletében a Négysáncversenyt leszámítva mindent megnyerő Simon Ammann, a 42 évesen még mindig aktív és versenyeket nyerő Noriaki Kasai és a nagyon szimpatikus Roman Koudelka.