Bár még nincs összeszámolva az összes szavazat, de az biztos, hogy a vasárnapi görög választáson váratlanul nagy győzelmet aratott a Sziriza (görögül ΣΥΡΙΖΑ, magyarul Radikális Baloldali Koalíció), és ha nem is biztos, hogy egyedül megszerzi a többséget, de a lehetséges koalíciós partner már fel is kínálkozott. Úgyhogy évtizedek után először alakulhat Európában szélsőbaloldalinak nevezett kormány. Alekszisz Ciprasznak, a párt vezetőjének sikerült meglovagolnia a görög gazdaság mélyrepüléséből származó rossz kedvet, de az egyáltalán nem világos, hogy hogyan tud élni a lehetőséggel.

A kérdések a következők: egyáltalán szélsőbaloldi-e a Sziriza, aztán hogy ők nyertek, vagy az eddigi rezsim vesztett, és hogy mire számíthatunk most.

1. Tényleg szélsőbaloldali a Sziriza?

Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű. Valójában nem látni olyan pontosan, hogy igazából mit képvisel a párt, ami nem is egy párt, hanem egy koalíció. A tagság között többségben vannak a korábban az inkább sztálinista, mint eurokommunista zárványpártból, a KKE-ből kilépett szélsőbaloldaliak, de vannak köztük inkább az anarchistákhoz húzó frakciók, mások pedig tényleg nem képviselnek többet, mint mint néhány éve még egy teljesen fővonalas európai szociáldemokrata akarhatott.

A pártot a kampányban hangoztatott követelései alapján eleve nem lehetne szélsőségesnek nevezni.

• Nem szeretnének megszorításokat, és újratárgyalnák hitelezőkkel kötött, az országot folyamatos megszorításokra kényszerítő megállapodást.
• Emelnék a minimálbért, és a szegényebb nyugdíjasok támogatásait.

Ezek egyike sem nevezhető szélsőbalos követelésnek. A mostani kampányban az eurózónából való kilépést is csak egy távoli eshetőségként vetették fel Cipraszék. A radikalizmus tehát inkább a külső hitelezőkkel való szembefordulásra korlátozódik a Sziriza választási programjában.

Vannak Görögországban egész sokan, akik kifejezetten puhánynak, a tőke láncos kutyáinak tartják a Szirizát. A KKE szintén bejutott a parlamentbe, ők továbbra is mérsékelt elhajlóknak látják az újbalos koalíciót. (A KKE egyébként akkora trollpárt, hogy ők eleve kizárták az együttműködést mindenkivel, sőt, hiába ülnek a parlamentben, a képviseleti demokráciát magát is elutasítják: kívülről, forradalommal kívánják megdönteni a mostani burzsoá rendszert).

De nem csak a KKE látja így a Szirizát: állítólag a tagság jelentős része is fel van háborodva, hogy néhány Sziriza-tag sokkal visszafogottabban beszél kifelé a párt álláspontjáról, mint a többségi vélemény. Köztük sokat kritizálnak két, az angolszáz pénzügyi médiában és akadémiai körökben is ismert közgazdászt, Yanis Varoufakist és Geoge Stathakist, akik többek között a Bloombergen és a Financial Timesban próbálták csitítani a Szirizát teljes erőből kommunistázó befektetőket és elemzőket.

A párt vezetése pedig szándékosan beszél kevés konkrétumról, és azokról is ködösen: így a hazai választó is többet bele tud képzelni a Sziriza platformjába, a párt belső konfliktusait is takarékon tartja, és a külső befektetőket is megnyugtatja.

Van tehát egy érzelmileg jelentős részben szélsőbalos tagság, és egy inkább középre helyezkedő, sokkal hígabb üzenetekkel kampányoló pártvezetés.

(Akit részletesen érdekelnek a görög chavezista-trockista-anarchista-újbaloldali szektaharc részletei, annak érdemes elolvasnia ezt az interjút, amelyben a Sziriza Központi Bizottságának egyik tagja mesél a belső konfliktusokról.)

2. A Sziriza nyert, vagy az eddigi rendszer vesztett?

Amíg nem volt egyértelmű, hogy az kudarcra van ítélve, a Szirizának esélye sem lett volna arra, megtörje az Új Demokrácia és PASZOK évtizedek óta tartó váltóuralmát. Amióta azonban a két párt nagykoalícióban hajtja végre az IMF, az EU és az EKB nagyon szigorú megszorításait, a görög politikai rendszer teljesen megtört.

Ahhoz, hogy milyen mély válságba került Görögország a nemzetiközi "mentőcsomag" után, elég két grafikon. Az egy főre jutó görög GDP több mint a negyedével zuhant,

GDP per capita, Greece pic.twitter.com/qu7raYvP8a

— JC Kommer (@Alea_) January 25, 2015

a munkanélküliség pedig egészen durván elszállt, különösen a fiatalok körében:

Greece Youth unemployment rate pic.twitter.com/4cy1ZXRSyF

— JC Kommer (@Alea_) January 25, 2015

A görög költségvetés elsődleges egyenlege pedig már rég 3-4 százalékos többletet mutat az adóemelések és a kiadáscsökkentések után, egyedül az ország GDP-jének 175 százalékát kitevő adósság után fizetett kamatok húzzák vissza negatívba. Az adósság tehát hihetetlen erőfeszítések árán éppen hogy fenntarthatóvá vált, ennek viszont az volt az ára, hogy a görög gazdaság kilátástalan helyzetbe került. (Az a 25 százalékos GDP-visszaesés az évek múltával egyre nagyobb árkot jelent majd ahhoz az állapothoz képest, amikor a hiteleket felvették.)

A most vereséget szenvedő Antonisz Szamarasz azzal próbált érvelni, hogy ezt le kell nyelni, Ciprasz pedig azzal, hogy nem, nem kell.

Nem csoda, hogy az utóbbi álláspontja volt népszerűbb, még akkor is, ha minden görög érezhette a benne rejlő kockázatot.

3. Mi lesz most?

A Ciprasz-féle retorika nem megy túl messzire, a központi eleme viszont egy nekünk is ismerősen csengő dolog, a gazdasági szabadságharc. Azzal, hogy ilyen erős felhatalmazást kapott a választóktól, kifelé valóban erősebben képviselheti a hitelezőkkel kötött hitelcsomag feltételeinek megváltoztatását.

A Sziriza viszont eddig a tagadásból merített erőt, a belső vitáik az egyértelmű cél – a megszorításpárti kormány megdöntése – miatt még nem törtek elő teljes erővel. Könnyen elképzelhető, hogy a párt vezetésénél sokkal balosabb és radikálisabb megoldásokat pártoló mezei tagság lehetetlenné teszi Cipraszék megvalósítható ötleteinek gyakorlatba ültetését is.

A "támadás", azaz a bizalmatlanság kívülről is jöhet, hiszen ha a Sziriza vezetői a megnyert választások után nem folytatják a visszafogott politizálást, akkor külföldi befektetők és belső megtakarítók is gyorsan menekülőre foghatják.

Ciprasznak tehát valami olyasmit kell majd csinálnia, amivel egyszerre meggyőzi a pártja keményvonalasait, és megnyugtatja a befektetőket, amihez mesteri taktikai érzékre lesz szükség.

Most még arról a lehetőségről sem lehet megfeledkezni, hogy mi lesz, ha a Sziriza éppen hogy 150 helyet szerez a 300 fős parlamentben. Ebben az esetben könnyen kormányozhatatlanná válhat az ország, mivel összesen két, 15 százalékot képviselő párt (a KKE mellett a náci Arany Hajnal) sem hajlandó egyik másik párttal sem közösködni. Ahogy a Sziriza sem szeretne igazán egyik másik párttal sem koalícióra lépni. Ebből a szempontból elég fontos, hogy a választások estéjén a középbalos To Potami egyik politikusa jelezte, nyitottak közös a kormányzásra, vagy akár egy Sziriza-kormány külső támogatására is.

A görögök egyébként már mindenre felkészültek: biztos, ami biztos, veszik ki a bankból az eurót. A lenti grafikonból az látszik, hogy folyamatosan apad a bankbetétek állománya Görögországban (sötétkék vonal):

RT @M_McDonough: Select Eurozone Deposit Levels pic.twitter.com/SmFCGdic6D

— SoberLook.com (@SoberLook) January 25, 2015