Január 16. óta Pásztor János a legmagasabb rangú magyar diplomata. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár ezen a napon nevezte ki klímaváltozás-ügyi helyettesének a Természetvédelmi Világalap (WWF International) korábbi politikai és tudományos igazgatóját, akivel a koreai évekig dolgozott együtt különböző pozíciókban.

Hogy Pásztor sikere mennyire magyar siker, azon lehet vitatkozni. A svájci-magyar kettős állampolgár Pásztor kamaszkora óta gyakorlatilag csak vendégként fordul meg Magyarországon. Teológus apja munkájának köszönhetően a kenyai Nairobiban nőtt fel, egyetemi tanulmányait a világ egyik legjobb egyetemén, az amerikai MIT-n végezte, és azóta különböző nemzetközi szervezetkben tör egyre feljebb a ranglétrán.

Pásztor, aki a magyart enyhe angol akcentussal és sok anglicizmussal beszéli, abban sem tipikus magyar diplomata, hogy a 444 rendelkezésére tudott állni Skype-on, Tokióból. Beszélgetésünk után vettem észre, hogy visszakövetett Twitteren. Nemcsak technológiailag, környezetvédelmileg is haladó szellemű, így először arról kérdeztem, hogy ez nem jelentett-e gondot kinevezésénél az ENSZ-ben, ahol az ilyen zöld elhajlást sok befolyásos tagország rossz szemmel nézi.

“Akár jelentett, akár nem, engem felkért a főtitkár. Ő tudja, hogy dolgozom, milyen tanácsot adok. Most egy magasabb szinten fogunk együtt dolgozni”

- válaszolta Pásztor, aki a diplomatikus válaszok mellett kínosan ügyel arra is, hogy a klímakutatást, a bolygó felmelegedésének tudományos alapjait hangsúlyozza. Amikor arról kérdezem, hogy ő hisz-e azokban az apokaliptikus víziókban, amelyek akár az emberiség kipusztulását is lehetségesnek tartják, ha a Föld tovább melegszik, válaszát azzal kezdi, hogy

“ez nem hit kérdése, hanem tudomány. Ha a világgazdaság és az iparosítás fejlődése így halad tovább, az évszázad közepe-vége felé nagyon rossz dolgok fognak történni. Ez nem azt jelenti, hogy vége lesz a világnak, de olyan változások lehetnek, amiket már nem tudunk visszacsinálni.”

De a világ végében se nem hisz, se tudományos alapjait nem látja az ezzel kapcsolatos spekulációknak:

“Ha 2 fokkal melegszik a következő évtizedekben a bolygó átlaghőmérséklete, az nagy baj lesz. Ha 6 fokkal, az katasztrófa. Katasztrófa és világvége persze nem ugyanaz, de ebben az esetben vége lenne annak a világnak, amiben élünk és amit ismerünk.”

Tisztában van azzal, hogy a világon sokan szkeptikusak a klímaváltozás tényével kapcsolatban, vagy egyáltalán nem hisznek abban, hogy bolygónk egyértelmű melegedéséről az ember tehet. Az ő meggyőzésüket is tudományos alapokon képzeli el, de tisztában van azzal, hogy közérthetően kell beszélni.

“A tudomány nagyon világosan megmondja, mi a helyzet és mit kell tenni, de az üvegházhatásról beszélni túl bonyolultnak tűnhet. Olyan példákat kell bemutatni, amelyek érintik az emberek mindennapi életét. Hogy fel fog menni az élelmiszerek ára, és nem lehet majd síelni.”

Pásztor egy 2009-es interjújában arról beszélt, hogy szerencsére egyre több állam- és kormányfő veszi komolyan a problémát, és azt mondja, azóta még többen vannak ebben a táborban.

“A változás fantasztikus, az országok vezetői egyre jobban ismerik a problémát és a megoldásokat. De ettől még mindig kérdés, hogy politikailag tudnak-e lépni. Kétségem sincs arról, hogy Barack Obama tökéletesen érti a klímaváltozás ügyét, de ebből még nem feltétlenül következnek politikai döntések.”

Ennek alátámasztására Pásztor a 2014-es amerikai-kínai klímamegállapodást említi, amely

“fontos, lépés volt, és jó, hogy mindkét fél megértette, kell valamit csinálni. De amiben egyetértettek az nem ambiciózus.”

Ráadásul szerinte az utóbbi öt évben a gazdasági válság tovább nehezítette a klímavátozás ellen tenni akarók munkáját, mivel egyes államok költségvetéséből egyre kevesebb jut környezetvédelmi célokra. Ebben a helyzetben kell készülnie a 2015 decemberében Párizsban rendezett aktuális klímacsúcsra, amellyel kapcsolatban a szervezőknek, a házigazdáknak és az UNFCCC-nek komoly tervei vannak.

A hírek szerint a párizsi csúcs célja nem kevesebb, mint a történelemben először egy olyan megállapodást tető alá hozni, amelyet valamennyi tagország aláír, és amely valamennyiükre nézve kötelező érvényű. A korábbi hasonló csúcsokon ilyennek a közelébe sem sikerült kerülni, így érthető, hogy Pásztor, aki az interjú időpontjában még nem is foglalta el New York-i irodáját, rendkívül óvatosan fogalmaz.

Annyit mindenesetre elmond, hogy a következő hónapokban munkaideje nagy részét a konferencia előkészítése fogja lekötni. A szervezés nem az ő dolga, de Ban Ki Mun főtitkár segítőjeként az előkészítésben, politikai munkában, az egyes országok vezetőinek meggyőzésében fontos feladatai lesznek. Hogy Párizsban mit szeretnének elérni, arról szerinte még korai beszélni.

Viszont nem korai beszélni arról, hogy ki lesz az ENSZ követlező főtitkára. Ban Ki Mun megbízatása 2015-ben lejár, és a helyére sajtóhírek szerint maga Áder János is pályázik. Azt, hogy egy kelet-európai jelöltnek jó esélye lehet, Pásztor is megerősíti:

“A tradíció, ami persze nincs leírva, az most Kelet-Európát mondaná, így ebből a szempontból igaz, hogy egy kelet-európai jelöltnek nagyobb esélye lenne, mint bárki másnak. De hogy a tradíciót tovább folytatják-e, az kérdés, mert vannak olyan hangok is az ENSZ-en belül, hogy ez már nem jó rendszer és változtatni kell.”

Amikor arról kérdezem, hogy Áder állítólagos környezetvédő-környezettudatos nyitása mennyire lehet jó pont egy főtitkárjelölti versenyben, ismét a tapasztalt diplomata válaszol.

“Szerintem nem ezek a dolgok a fő determinánsok a főtitkár választásánál”

mondja, és én úgy érzem felesleges is visszakérdezni, hogy akkor mi. Pásztort egyébként Áderék felől senki sem kereste ebben az ügyben, a magyar újságokból értesült a köztársasági elnök esetleges karriermódosításáról. Mostani kinevezése után a New York-i magyar ENSZ-misszió, és azon keresztül Áder János is gratulált, de ez a ritka érintkezési pontok egyike.

“Nincs munkakapcsolatom a magyar kormánnyal, mint ahogy más kormánnyal sincs. Nem ez a dolgom.”

És nem, neki nincsenek főtitkári ambíciói.