Hosszú interjút adott a hvg.hu-nak Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, nemrég önmagától távozó norvég nagykövet. Az interjú ennek megfelelően főleg a norvégokkal kapcsolatos viszonyról, illetve a Norvég Civil Támogatási Alap ellen indított támadásról szól.

Jeszenszky olyan dolgokat mond el, mint hogy

"Norvégia olyan ország, amelytől sokat lehetne tanulni, ráadásul jobbközép kormánya van, ők adják a NATO-főtitkárt, fontos gazdasági partner, energiát például könnyebb lenne onnét hozni, mint Azerbajdzsánból, és ráadásul ad 153 millió eurót négyévente. Ha valakivel nem szabad összeveszni, akkor az Norvégia."

A volt nagykövet beszélt arról is, hogy őt nem kereste meg a kormány, hogy bármi baja lenne a norvégokkal. Jeszenszky maga is szerepet vállalt az Ökotárs kiválasztásában, és

"A norvégok nagyon elégedettek voltak az Ökotárssal, de volt több pályázó, ám azok vagy akkor jöttek létre, vagy mint például a Századvég, semmiképpen sem nevezhetőek pártsemlegesnek. Úgyhogy az egyetlen tulajdonképpeni jelentkezőnek az Ökotársat látták, ezt választották, és úgy láttam, hogy a magyar kormány ezt tudomásul vette."

- mondta a civil pénzek sorsáról döntő alapítvány kiválasztásának körülményéről. 2014 áprilisában viszont, a nagykövetet megkerülve, Lázár János levélben kezdte el támadni az Ökotársat a norvég kormánynál, újabb és újabb vádakat előrángatva.

"Ugye van olyan vád is, hogy az Ökotárs döntései pártosak voltak, de az, hogy az LMP-t támogatja a norvég kormány, az teljesen komolytalan vádpont. Nonszensz, hogy egy jobbközép kormány meg akar buktatni egy jobbközép kormányt, de ha így is lenne, nem egy éppen bejutott 5 százalékos pártot támogatna."

- Jeszenszky így foglalja össze, mennyire lehet komolyan venni azt, amikor a magyar kormány épp pártpolitikai kötődéssel vádolta az Ökotársat. A nagykövet hiába ajánlotta többször is, hogy hazatér Magyarországra, és segít rendezni a vitás kérdéseket, választ sem nagyon kapott. Jeszenszky szívesen tárgyalt volna erről Orbán Viktorral is, de az interjúból kiderül az is, hogy 2002 óta nem beszéltek egymással:

"Én tettem találkozóra több javaslatot, lett volna mit tanácsolni neki, de valamiért Orbán azt gondolta, hogy az amerikai viszony alakulásában, amit ő 2002 után már máshogy folytatott, abban én felelős vagyok. Úgyhogy formálisan szívélyes viszonyunk volt, de érdemi beszélgetés sajnálatosan nem volt."

Az Egyesült Államokhoz fűződő viszony egy másik tényező, amit a diplomata Jeszenszky érezhetően máshogy lát, mint a kormány tagjai. Az amerikaiakkal szembeni ellenséges viszonynak sem látja racionális okát:

"Az, hogy az Egyesült Államok meg akarja dönteni a kormányt, az nonszensz. Hogy nem szimpatizál vele, az nyilvánvaló, de Amerika egyszerűen egy stabil szövetségest akar, azaz, hogy az Orbán-kormány külpolitikai irányvonala változzon meg. "

A magyar kormány pedig nem diplomatikus válaszokkal operál, ilyen például, hogy a misszióvezetőt bíróság elé akarják vinni. Pedig tudni lehet, hogy az amerikaiak nagyon szoros pórázon tartják a nagyköveteiket, szóval Goodfriend sem politizálhatott saját szakállára Jeszenszky szerint. Arra a kérdésre pedig, hogy a viszony kiéleződésében mekkora szerepe van az egyre erősebb magyar-orosz kapcsolatoknak, Jeszenszky egyértelműen állást foglal:

"Rendkívül nagy szerepe van. Amerikai szemszögből történtek itt nem tetsző dolgok, de ami igazán komoly, hogy egy olyan helyzetben, mikor nagyon kiéleződik a konfliktus az egész nyugati világ és Oroszország között, akkor egy szövetséges ország nem lóghat ki a sorból."

És bár szerinte az teljes képtelenség, hogy a magyar kormány szövetséget akarna váltani, ugyanakkor jobban kéne figyelnünk arra, mi látszik a döntéseinkből a külvilág felé.

"Mondhatom, hogy csalódásokat éltem át az elmúlt hetekben is. Amikor fegyveres konfliktusra került sor Kelet-Ukrajnában, és a Nyugat egyhangúan elítélte a Krím annektálását, akkor azt gondoltam, ami addig retorikai hiba volt, vagy vitatható lépés, most már nem folytatódhat, mert eljött az a pillanat, amikor színt kell vallani, hogy mi hova tartozunk. Azt reméltem, hogy ez a sajnálatosan kiéleződő hidegháborús konfrontáció Magyarországot visszaviszi oda, ahol a helye van. Ez eddig nem történt meg, bár vannak ebbe az irányba mutató jelek."