• Orbán Győző vállalata évi 250 ezer tonnányi építési hulladékot dolgozna fel a Vértes lábánál fekvő apró települések közvetlen közelében. 
• Hiába a környező természetvédelmi területek, az értékes ivóvíz-készlet, a móri borvidék, a Nehéz Kő Kft. beadta a kérelmeket.
• A helyiek pedig nagyon aggódnak, hogy hiába vannak nagyon erős érveik, a végén ez is kevés lesz. 

Zsúfolásig telt meg a zámolyi művelődési ház legnagyobb terme kedd este: hiába hordtak be extra padokat, a végén így is akadtak, akik csak állva tudták meghallgatni a község polgármesterét. A több mint száz résztvevő közül sokan nem is zámolyiak voltak, bőven érkeztek a szomszédos apró falvakból, Gántról és Gránásról is. Az óriási érdeklődés a közmeghallgatás első napirendi pontjának szólt, ekkor beszéltek arról, hogy a Zámoly és Gránás között fekvő egykori kavicsgyár területén egy vállalkozó hulladékhasznosítót tervez építeni. A vállalkozó pedig történetesen Orbán Viktor édesapja.

Erről a község vezetői is csak nemrég értesültek: január végén kapták kézhez az érintett zöldhatóság levelét arról, hogy megkapták a beruházó előzetes környezeti hatásvizsgálatát, és most az önkormányzaton a sor, hogy 21 napon belül véleményezze azt.

Zámoly független polgármestere, Bánszki István az ülés elején fel is olvasta, milyen választ küldtek vissza pár nappal ezelőtt az engedélyek sorsáról döntő Közép-Dunanúntúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségnek. Levele alapján nem túlzás arról beszélni, hogy ha a hulladékhasznosító megvalósulna, a környező pár településen radikálisan változnának meg az életkörülmények.

A polgármester leveléből éppen azok a kifogások köszöntek vissza, miket mi is leggyakrabban hallottunk az aggódó helyiektől:

• a bányagödörből a csapadékvíz a talajba szivárogna, bemosva ezzel a szennyeződéseket is, pedig a környék karsztvíz-hálózata sok ezer embert lát el ivóvízzel, 
• az ideszállítandó bontási hulladék egy része nem újrahasznosítható, az egyszerűen ott maradna a telephelyen,
• a beruházó által megrendelt előzetes hatástanulmány nem számolt az 1 milliméternél kisebb porszemecskék szennyezésével, pedig ezek beboríthatnák a környék fáit és a móri borvidék tőkéit. 
• a hulladékhasznosítóban évente 250 ezer tonna (!) építési hulladék feldolgozását terveznék, ez napi 120-150 kamiont is jelenthetne.

Ez utóbbinak igazi hatását igazából fel sem lehet még mérni. 

A község önkormányzata más eszköze nem lévén, szakmai érvekkel próbálja most meggyőzni a környezetvédelmi felügyeletet. A hatóságot a helyszínen képviselő Varga Dénes pedig próbálta is nyugtatgatni a helyieket: elmondta, hogy semmiféle döntést nem hoztak eddig, jelenleg dolgozzák fel a sorra beérkező visszajelzéseket. A hatóság az előzetes hatástanulmány alapján három dolgot tehet majd: elfogadhatja, illetve elutasíthatja azt, vagy pedig részletes környezeti hatástanulmányt kérhet a beruházótól.

A felügyelet döntése ellen mind a települések, mind a beruházó fellebbezhet, ekkor az ügy a Fejér Megyei Kormányhivatal elé kerülhetne. Elcsípett megjegyzésekből, felhördülésekből ítélve ez az a szint, ahol lelke mélyén már egyetlen helyi sem számít kedvező döntésre.

Egyszerűen kihagyták őket

A helyiek bizalmatlanságát az is növeli, hogy az Orbán Győző és Orbán Viktor két testvére, ifjabb Orbán Győző és Orbán Áron tulajdonolta Nehéz Kő Kft. által készítettet előzetes környezeti hatásvizsgálatból egyszerűen kimaradt Gránás települése. Pedig a leginkább épp a gránásiakat érintené a tervezett beruházás, a falu szélén álló házaktól 20-30 méternyire feküdne a hulladékhasznosító. Akkora távolság, mint átmenni az utca egyik oldaláról a másikra.

A trükk nyitja, hogy az egykori kavicsbánya gödre közigazgatásilag Zámolyhoz tartozik, így ez elvégzett hatásvizsgálat is főleg a zámolyiakra koncentrál. A gránásiak így még nehezebb helyzetbe kerültek, úgy kellett utólag kérvényezniük, hogy az ő szempontjaikat is vegyék figyelembe az engedélyeztetés során.

Pedig az apró település saját helyrajzi számmal is bír, állandó lakcímre is be lehet oda jelentkezni. Az utóbbi években, a kavicsbánya bezárása óta lett kedvelt otthona a városból kiszakadni vágyó fiataloknak. Székesfehérvár félóra autóval, a Vértes lábánál fekvő apró falu mégis teljes nyugalmat ígér. A minket körbekalauzoló László és Péter is családjukkal költözött ide évekkel ezelőtt. Most már harminc olyan család van, ami életvitelszerűen él itt, és további ötven olyan, amelyik tavasztól őszig költözik ki a festői szépségű kis faluba.

Amikor kiderült a beruházás terve, a kezdetben azt támogató helyi polgármester ígért nekik új utakat, zajfogót, fejlesztéseket a faluba. De ők épp azért költöztek ide, mert nem vágytak ilyesmire. Mesélik, milyen videófelvételük van a bányagödörben vadászó rétisasról, hogyan kellett nemrég fára mászniuk egy feldühödött vadkan elől, hogyan láttak éppen aznap reggel is őznyomokat az úton. Ez az az élet, amit most féltenek. Él a településen olyan család is, amelyik a beteg gyereke miatt költözött ide. Pár év elég volt ahhoz, hogy a gyereknek többet ne kelljen szednie az asztmagyógyszereit.

Beszéltünk egy olyan párral is, akik épp tavaly év végére tudta összehozni, hogy házat vehessen itt. Ha megvalósul a beruházás, az ingatlan pillanatok alatt értéktelenedne el, nem tudnának hova továbbmenni. A bányához legközelebb álló apró házon már kinn is van az eladó tábla, de minden helyi pontosan tudja, a kutya nem fogja megvenni azt.

Az általunk megkérdezett helyiek is abban bíznak, amiben Zámoly polgármestere: az értékes ivóvízkészlet és a móri borvidék kerülhetne közvetlen veszélybe, ha az évi 250 ezer tonna építési hulladékot elkezdenék itt feldolgozni. Ez pedig lehet annyira erős érv, ami megakadályozhatja a beruházást. Szintén bíznak abban, hogy az előzetes környezeti hatástanulmány szerint a bányagödröt rekultiválták, ez azonban a helyiek szerint nem igaz. Ilyen érvekbe próbálnak meg kapaszkodni.

Ez senkinek nem érdeke

Hiába jelenthetne ez beruházásokat és iparűzési adót a zámolyiaknak, a közmeghallgatáson az elég ittas falubolondján kívül senki nincs, aki a telep mellett emelne szót. Ő is csak azért, mert mint mondta, mindig szeretett széllel szemben hugyozni. A helyiek elmondása szerint mára Gánt-Gránás korábban lelkes fideszes polgármestere, Spergelné Rádl Ibolya is szembefordult a hulladékhasznosítóval, és az érintett önkormányzatok összefogását szorgalmazta.

A gánti-gránási polgármester mesél arról, hogy a növényekkel benőtt bányagödörben évekkel ezelőtt ők is akartak valami turisták számára érdekes helyszínt kialakítani, de akkor éppen azzal az indoklással utasították el a kérelmüket, hogy a természet már visszavette azt a területet.

A közmeghallgatáson pedig sorra jönnek elő a panaszok: az idős úr, akinek az erdejét egyszer már tönkretette a kavicsbánya, ha pedig most ez a telep megépül, már egy szem gyümölcsöt sem tud majd adni unokájának. A férfi, aki amiatt aggódik, hogy sokezer tonna hulladékot vajon hány tonna dízelolaj elégetésével lehet majd felzúzni. Egy másik férfi, aki szerint a hatástanulmány egy hányadék, és nevetséges, hogy ennyire hülyének nézik a falvak lakóit.

A polgármester pedig csak kezeit széttárva tudja mondani, hogy érti ő, hogy a madárcsicsergést a 20 decibeles zaj is elnyomja, de ha a törvény 45 decibelt enged, akkor mit tud ő tenni?

Bánszki polgármester korábban az Átlátszónak mesélt arról, hogy olyannak ismeri Orbán Győzőt, aki soha nem élt vissza fia politikai befolyásával. A miniszterelnök apja nagyon régóta jelen van a térségben, a kavicsbányát is sokáig ő vezette, a helyiek többsége is Orbán nevének említése nélkül háborog a beruházás ellen az egyre jobban elnyúló ülésen. De elharapott mondatokból, félhangos bekiabálásokból jól érteni, mind tudják, kivel kell most megküzdeniük.

A közmeghallgatáson a legnagyobb tapsot a 25 éve a településen élő Dezső bácsi kapja, amikor arról beszél, hogy

Az nem lehet egy demokráciában, és vegyük úgy, hogy ez egy igazi demokrácia, hogy ne lehessen megakadályozni egy olyan dolgot, amivel senki nem ért egyet.

Majd azzal folytatja, hogy egyszerűen vissza kell vásárolni a bányát Orbán Győzőtől. És egy határozatot is elfogadtatna a teremben lévőkkel, hogy nem fogják hagyni a hulladékhasznosító megépítését.

Persze a település vezetői tudják, a terület visszavásárlására nincs reális esély. Ahogy annak a férfinak a lelkesedést is lehűtik, aki szerint mivel olyan körök mozgatják a szálakat, akiktől nem elvárható sem a kompromisszum, sem az erkölcsösség, érdemes lenne népszavazással megakadályozni a beruházást. A többiek magyarázzák el neki, magánterületen magánbefektető építkezne, az, hogy a környező területek mind NATURA 2000 védelem alatt állnak, nem sokat számít, ha a hatóságok kiadják az engedélyeket.

Az ülés végén Dezső bácsi ismételt javaslatára egyhangúlag elfogadják, hogy mind tiltakoznak a lerakó megépítése ellen. A döntés jegyzőkönyvbe kerül, és ezt hamarosan megküldik a környezetvédelmi felügyeletnek és a Nehéz Kő Kft.-nek is. A környező települések polgármesterei pedig abban bíznak, hogy most összefogva, közösen le tudnak ülni a beruházó vállalat képviselőivel. Hívták őket a keddi meghallgatásra is, de a helyiek elmondása szerint erre még csak választ sem kaptak.