Mitől ilyen illiberális Törökország?

Norman Stone a Terror Háza Múzeumban 2014. novemberében. Fotó: Szabados Zsuzsanna, wikipédia.

A Danube Institute és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politikatudományi Tanszéke közösen szervezték meg Norman Stone brit történész Törökországról szóló előadását. Akárcsak a Professzorok Batthyány Köre, a Danube Institute is a Batthyány Lajos Alapítványhoz köthető.

Norman Stone Anglia egyik legvitatottabb és kétségkívül egyik legismertebb történésze. 1967 és 1984 között a Cambridgei Egyetem oktatója, majd az Oxford professzora. 1997-ben nyugdíjazását kérte Oxfordról és a legjobb török magánegyetem, az ankarai Bilkent Egyetem professzora lett. 18 éve megosztja az idejét ankarai és oxfordi otthona között.

„Mikor életemben először leszálltam az isztambuli repülőtéren, akkor megpillantottam hat török bajuszos rendőrt, őrült módra cigizni egy "Dohányozni tilos!" tábla alatt. Egyből tudtam, hogy ez egy komoly hely."

A két világháborúról, azok előzményeiről és Kelet-Közép-Európáról jelentek meg legjelentősebb könyvei  (1975: The Eastern Front, 1914-1917; 1980: Hitler; 1983: Europe Transformed, 1878-1919; 1989: Czechoslovakia: Crossroads and Crises, 1918-88). Norman Stone előszeretettel hangoztatja konzervatív nézeteit, Margaret Thatcher szövegírójaként is dolgozott a nyolcvanas években. Jelenleg azért tartózkodik Magyarországon, mert egy Andrássy Gyula monográfián dolgozik.

Első felesége a rettegett haiti diktátor, "Papa Doc" Duvalier pénzügyminiszterének unokahúga volt. Két évet töltött Haitin. A Telegraph kérdését, hogy mit tanult a karibi tapasztalatból, elüti egy poénnal

„Éljen soká Anglia!"

2004-ben kifejtette, hogy szerinte ami az örményekkel történt az első világháború során, az tragikus, de nem volt előre eltervezett genocídium.

„Tragédia, ami történt, de nem hiszem, hogy a török vezetés leült és elhatározta: "Öljük meg mindet."”

Erdogan politikája egy reakció Európa hibáira

Norman Stone majd húsz éve él Törökországban, és saját bevallása szerinte egyáltalán nem látta jönni ezt az autokratikus rezsimet. Történészként abban sem biztos, hogy mit gondoljon egy ennyire formálódó, alakuló történetről.

A kiegyensúlyozott és töretlen gazdasági növekedés a világ 15. legnagyobb gazdaságává emelte a törököt. És ezt nem csak a számokban érzi, hanem a mindennapi életben is. Török kisvárosok szerinte úgy néznek ki, mint ha Hollandiában lennének, és inkább feküdne be egy török, mint egy angol közkórházba. Az ország kulturálisan is pezseg,

„Tizenegyezer könyvet fordítanak le évente törökre, míg arabra csak háromszázat.”

Norman Stone szerint valami mégsem működik, és Erdogan politikája a bizonyítéka annak, hogy egyre messzebb kerülnek Európától. NATO tagországok Ankarában élő katonai attaséi mondják neki, hogy nagyon akadozik a katonai együttműködés, amire korábban nem volt példa. Megváltozott a viszony Oroszországgal kapcsolatban, a korábbi óvatoskodást és szkepticizmust felváltotta a barátkozás és a szövetségesi viszony. Oroszország a törökök hatodik legfontosabb kereskedelmi partnere és Törökországon keresztül építi meg a Gazprom az új gázvezetéket.

Norman Stone szerint Sztálin megalomániája lökte Törökországot a nyugathoz és ez a viszony kölcsönösen gyümölcsöző volt mind a törököknek, mind Európának. De ami jelenleg Törökországban történik az egy reakció az elhibázott európai politikára. Európa félreértette és félrekezelte a helyzetet.

A történészprofesszor szerint három kérdésben hibázott és hibázik Európa:

1. Ciprus

Stone szerint teljesen bizarr, hogy az EU a ciprusi görögök helyzetétől tette függővé a teljes kapcsolatát Törökországgal. Szerinte egész egyszerűen jobb volt a görögök PR-ja, akik

„elhitették a világgal, hogy mindenki békében sirtakizott a tengerparton 1974-ig, amikor is egyszer csak megjelent a gonosz török hadsereg, pedig ez egy sokkal bonyolultabb történet.”

2. Az Európai Unió vízumpolitikája

A második félreértés alapja az elhibázott európai vízumpolitika. Az Egyesült Államok nagyon pragmatikus ebben a helyzetben, ha nem jelentesz fenyegetést, akkor szívesen látott vendég vagy. Egy felső-középosztálybeli töröknek mi sem egyszerűbb, mint beüttetni egy 10 éves amerikai vízumot az útlevelébe. De az „EU abban a bizarr ideológiában hisz, hogy mindenkit egyenlőként kell kezelnie. Az egyetemem híres régészprofesszora Hollandiába utazott egy konferenciára, és három napig érvényes vízumot kapott.

"A megalázó vízumeljárás miatt a véleményformáló értelmiség körében nagyon népszerűtlen Európa.”

3. A németországi törökök helyzete

Idő hiányában (egy órás késéssel kezdődött az előadás) Stone nem tért ki részletesen erre a pontra, de szerinte legalább annyira Németország hibája, hogy képtelen integrálni a milliós török származású közösséget, mint a törököké. Ha a harmadik generációnak is nehézséget okoz az állampolgárság megszerzése, akkor a befogadó állammal nincs valami rendben.

Ezekre a sérelmekre született válaszreakcióként Erdogan politikája és politikai iszlám mozgalma. Stone szerint Erdogan sikeres és nagyon jó polgármestere volt Isztambulnak 1994 és 1998 között.

„Az összes külföldi, akit ismerek, mind nagyon elismerően álltak a mozgalomhoz és támogatták a kezdeti években. "Adjunk nekik egy esélyt!"”

Korábban is voltak már erre utaló jelek, de az igazi fordulat 2011-ben jött el. Leginkább Szíria miatt.

„Erdoganék megpróbálták megdönteni Asszad rendszerét, és a győzelem helyett kaptak kétmillió menekültet. Isztambul minden utcasarkán áll egy szíriai koldus és mindenfele hidzsábbal takart nőket látni, amit korábban szinte soha.”

A másik probléma a megoldatlan és újra egyre fenyegetőbb kérdés a kurdokkal. Stone szerint a kurdok tudják, hogy a saját, önálló Kurdisztán csak egy romantikus tévképzet, egy összehozhatatlan irrealitás, hisz a különféle kurd csoportok nagyon különböznek egymástól. Mégsem sikerült Erdogannak és pártjának olyan alkut kínálnia, amit a kurdok el tudnának fogadni. Emiatt az ország keleti fele is bizonytalanságban él.