Bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálint néhai kultuszminisztert a háborús bűntett vádja alól a Fővárosi Törvényszék pénteken kihirdetett elsőfokú, jogerős döntésében.

Hóman Bálintot 1946-ban a népbíróság életfogytiglanra ítélte, mert álláspontja szerint háborús bűntettet követett el azzal, hogy 1941-ben kormánytagként megszavazta Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését. Hóman Bálint börtönben hunyt el 1951-ben.

A hozzátartozók már többször kezdeményezték a perújítást. Jelen ügyben korábban perbeszédében az ügyész és a védő egyaránt felmentést indítványozott.

Hóman Bálint történész, egyetemi tanár, 1929-től az Akadémia rendes tagja, a Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglaló társszerzője Klebelsberg Kunót követve 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter, továbbá parlamenti képviselő is volt.

Romsics Ignác történész kutatásai szerint Hóman a zsidótörvények kidolgozásában is részt vett.

A zsidóságról úgy vélekedett, hogy „a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemiségük” és „felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepük” nem teszi lehetővé asszimilációjukat. 1943-ban ellenezte, hogy Magyarország béketrágyalásokat kezdjen a nyugati hatalmakkal, a politikai élet résztvevője maradt a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után is. A keleti front közeledtével Szálasiékkal együtt menekült a Dunántúlra, ahol amerikai fogságba esett.

Hazatérése után 1946-ban a Népbíróság elítélte, de néhány pályatársa, mint Szekfű Gyula és Kosáry Domokos kiállt mellette.