Nadija Szavcsenko szerdán megint hiába várta a moszkvai kerületi bíróság tárgyalótermében felállított ketrecében, hogy az orosz hatóságok végre szabadon engedjék. A 33 éves ukrán pilótanő tavaly nyár óta van orosz fogságban, dacára annak, hogy január 26. óra az Európa-tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként

diplomáciai mentességéet élvez.

És ez még csak nem is a legdurvább fordulat a pilótanő rejtélyes és kalandos történetében. Hogy mást ne mondjak, máig nem tisztázott, hogy

hogyan került tulajdonképpen orosz fogságba.

Majdnem híres

Szavcsenkó már 16 évesen fejébe vette, hogy pilóta lesz, 1998-ban jelentkezett is az ukrán hadsereg elit pilótaképzőjébe, a harkivi Légierő Egyetemre. Nem vették fel, mert oda csak férfiak jelentkezhettek, ezért beállt a seregbe, ahol előbb rádiósként szolgált, aztán desszantos kiképzést kapott.

2005-ben egyedüli nőként szolgált az ukrán hadsereg iraki missziójában, hazatérte után pedig gyerekkori álma is teljesült: fellebbezése után a védelmi minisztérium engedélyezte felvételét a harkivi egyetemre. Ő az első ukrán pilótanő, és máig az egyetlen, aki Szu–24-es vadászbombázóval és Mi–24-es harci helikopterrel is repült.

Így lett 2009-ben az ENSZ Fejlesztési Programjának poszterlánya a nemi egyenlőségért folytatott kampányban. Aztán 2011-ben az ukrán hadsereg is forgatott vele egy húszperces dokumentumfilmet.

Fogságban

Ezekkel akkor még nem lett igazán ismert, a propagandaanyagok csak tavaly nyáron váltak széles körben ismertté. Azután, hogy a donbaszi szeparatisták ellen küzdő egyik ukrán önkéntes zászlóaljhoz, az Ajdarhoz csatlakozó Szavcsenko orosz fogságba került. A szeparatisták június 19-én tették közzé ezt a felvételt a fogságukba esett pilótanőről:

Azt, hogy orosz, ez esetben szó szerint kell érteni. Vlagyimir Markin, a közvetlenül Putyin elnök alá rendelt orosz vádhatóság, a Szledsztvennij Kamityet szóvivője 2014. július 9-én ismerte el, hogy Szavcsenkót az oroszországi Voronyezsben tartják fogva, ahol két orosz újságíró, Igor Korneljuk, az orosz állami televízió riportere és hangmérnöke, Anton Volosin halálában játszott szerepe miatt vádat emelnek ellene.

Korneljuk és Volosin június 17-én, a Luhanszk melletti Metaliszt közelében, a szeparatisták egyik ellenőrzőpontjánál vesztette életét az ukrán hadsereg aknatámadásában. Az orosz vádak szerint az ukrán tüzérek tüzét Szavcsenko vezette, így ő is felelős az újságírók haláláért.

A vádhatóság szerint

• Szavcsenko június 18-án, vagyis egy nappal Korneljuk és Volosin halála után esett fogságba;
• önként, magát menekültnek álcázva lépte át az ukrán-orosz határt;
• ahol aztán június 30-án őrizetbe vették.

Ne magukat hibáztassák, ha ez nem világos. Valóban nincs semmi értelme. Annyira nincs, hogy még a Kreml szigorú ellenőrzése alatt álló orosz hírcsatorna, az NTV tudósítása is ellentmondott ennek. Az NTV már június 20-án azt jelentette, hogy a lázadók maguk adták át az orosz hatóságoknak Szavcsenkót. Az orosz vádhatóság mindenesetre azóta illegális határátlépéssel is megvádolta.

Ott se volt

Akit amúgy valószínűleg nem június 18-án, hanem egy nappal korábban, vagyis Korneljuk és Volosin halálának napján fogtak el. Valószínűleg még az előtt, hogy Korneljukék meghaltak volna. És valószínűleg nem is Metalisztban, hanem egy faluval arrébb, Sztukalovában.

Mindezt Szavcsenko orosz ügyvédje, a Pussy Riot védőjeként ismerté vált Mark Fejgin a bíróságon Szavcsenko és Korneljuk mobiltelefonjának forgalmazási adataival bizonyította. A cellainformációk alapján

Szavcsenko június 17-én, 8:24 és 8:39 között a sztukalovai adótorony körzetében volt, ekkor üthettek rajta a lázadók a konvoján, fogságba ejtve őt. 10:43 perckor telefonja a Luhanszk központjában álló toronyra csatlakozott - ez a szeparatisták Hajnal zászlóaljának főhadiszállása közelében van. A telefon június 23-án is ott volt. Aznap hívta Szavcsenkót a húga, Vira. A hívást nem Szavcsenko fogadta, aki felvette, annyit mondott:

„Vágóhíd, tessék?”

Korneljuk telefonjának cellainformációi alapján az orosz újságírók június 17-én délelőtt 10:26-ig a luhanszki szálláshelyük, a Luhanszk szálló körzetében voltak, csak ezután indultak el Metalisztba, ahonnan a telefon 12:20 perckor indult újra délnek, Luhanszknak. Az aknatámadásban súlyosan megsérült Korneljukot ekkor szállították a városi kórházba, ahol még aznap életét vesztette.

Vagyis a cellaadatok alapján Szavcsenkó már fogságban volt, amikor Korneljukék még a szállodájukban. Ezek alapján Szavcsenkónak aligha lehetett köze az újságírók halálához. De még ha köze is lenne, az se változtatna azon, hogy

tulajdonképpen miért is tartanak fogva Oroszországban egy ukrán katonát, aki egy másik országban esett hadifogságba, egy olyan háborúban, aminek Oroszország a Kreml sokszor hangoztatott álláspontja szerint nem is szereplője.

Épp ezek miatt tiltakozott Szavcsenko letartóztatása ellen és követelte a szabadon bocsátását Ukrajna mellett az EU és az Egyesült Államok is, és ezért állítja ügyvédje, Fejgin, hogy Szavcsenko valójában hadifogoly, így Oroszország a vádemeléssel még a Genfi Egyezmény előírásait is megsérti.

Nadija, a szimbólum

Elfogása óta Szavcsenko Ukrajnában és Oroszországban is jelképpé vált. Ukrajnában hősként ábrázolják, fogságba esése után a Twitteren is kampány indult szabadon bocsátásáért. A 33 éves katonanő az önfeláldozás és a hazaszeretett példájává vált, március 2-án Porosenko elnök az Ukrajna Hőse címmel is kitüntette.

Oroszországban természetesen ezzel teljesen ellentétes az ábrázolása. Az orosz bulvársajtóban – ahol következetesen Nagyezsdának hívják, ami a Nadija orosz változata – nevezték már „a sátán lányának”, de megkapta a „szoknyás mészáros” jelzőt is. De míg a Kreml ellenőrzése alatt álló sajtóban egyértelműen bűnösként ábrázolják, az internetezők körében sokkal árnyaltabb a megítélése:

„Szavcsenkó magát menekültnek álcázva Oroszországba szökött a fasiszta junta elől, hogy aztán testvéri demokráciánk szoros ölelésében találja magát” – figurázta ki a hivatalos álláspontot egy, a Kremllel szemben kritikus felhasználó.

Szavcsenko története így már önmagán is túlmutat. Szimbólummá vált, sorsa összekapcsolódott az orosz-ukrán háborúéval - olyannyira, hogy szabadon engedése még a február eleji minszki tűzszüneti tárgyalásnak is kiemelt témája volt.

Életveszélyben

Szavcsenko fogva tartása ellen nemcsak az ukrán vezetők, hanem az EU és az Egyesült Államok is tiltakoztak. Maga a fogva tartás amúgy már nemcsak a Genfi Egyezményt, hanem a nemzetközi diplomácia szabályait is sérti, mert Szavcsenkót, aki az októberi parlamenti választáson Julija Timosenko pártjának listájáról bejutott a parlamentbe, január 26-án beválasztották az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) ukrán delegációjába is. Ebben a minőségében pedig diplomáciai mentességet is élvez.

De most már nem az a kérdés, hogy jogsértő-e a fogva tartása, hanem hogy túlélheti-e egyáltalán.

Szavcsenko december 12. óta éhségsztrájkol. Vagyis 83 napja teán és vizen kívül semmit sem vesz magához. Egy ilyen hosszú éhségsztrájk már maradandó károsodást okozhat. Ettől tart Federica Mogherini, az EU külügyminisztere is, aki szerint Szavcsenko belehalhat az éhezésbe. A PACE elnöke, Anne Brasseur szerint is fogy az idő a megmentésére.

Márpedig úgy néz ki, hogy Szavcsenko még tovább éhezhet. Miután szerdán sem engedték szabadon, a húga, Vira azt nyilatkozta az AP-nek, hogy Nadija a 99. napig, vagyis még bő két hétig folytatni fogja az éhségsztrájkot. „Nem konokságból teszi, hanem mert ez az egyetlen fegyvere. A Kremllel harcol” – mondta az AP-nek.

Hogy mi az oroszok célja, és milyen végjátékot terveztek, miért éri meg nekik hőst faragni az Oroszországgal dacolva akár a halált is vállaló pilótanőből? Rejtély. Ami biztos: a hivatalos orosz álláspont szerint Szavcsenkónak, akit a bíróság határozata alapján május 13-ig őrizetben tarthatnak, kutya baja sincs az éhezéstől – az AP tudósítása szerint szerdán rosszkedvűnek, de cselekvőképesnek tűnt –, de ha netán rosszul lesz, akkor majd kórházba szállítják.

(Címlapkép: AFP-fotó/Kirill Zikov)