Értelmiségi dörzsöltség helyett kereskedelmi dörzsöltségre lenne szükségünk – mondta hétfőn Orbán Viktor. Még az is lehet, hogy Tarsoly Csaba, a tegnap csődbe ment Quaestor tulajdonosa lebegett a szeme előtt. Ő ugyanis a kereskedelmi értelemben dörzsölt magyar külpolitika valóságos szimbóluma. Szijjártó Péter közeli ismerőseként (dörzsölt!) és a győri futball partónusaként (dörzsölt!) nemcsak Oroszország területén kooperált a magyar állammal (kereskedelem!), hanem Törökországban is ő szponzorálta a magyar kereskedőházat (kereskedelem!). Sőt, a magyar miniszterelnök azt is elmondta, hogy a Küküm által Tarsoly Csabának kiszervezett két ország olyan fontos neki, hogy a németek mellett mindig rájuk tekint, amikor az ország ügyeiről gondolkodik.

Kedden azonban csődbe ment a Quaestor és úgy néz, nagyon sok ember fogja elveszíteni a megtakarításait a fene nagy dörzsöltség eredményeképpen. Ebben a helyzetben két lehetséges magyarázat van: valaki le akarta égetni a kormányfőt és nem értesítette arról, hogy az éppen magasztalni kívánt körből egy prominens személy holnapra politikailag leprás lesz, vagy a magyar államigazgatásnak hétfőn még gőze sem volt arról, hogy egy 210 milliárd forinttal “gazdálkodó” cég másnap borul.

Minden bizonnyal az utóbbiról van szó. Súlybitó körülmény viszont, hogy nem egy mezei cég csődölt be, hanem egy elméletileg szoros felügyeleti kontroll alatt lévő. Ha mindez nem volna elég, a Quaestor már a harmadik a sorban – két héten belül. És most jön csak a durva rész: úgy tűnik, hogy legalább kettő már évek óta folytatott illegális tevékenységet, és közben több felügyeleti vizsgálaton is átmentek.

De mire jó akkor a felügyelő hatóságuk, jelen esetben az MNB? Mire kapják ott a fizetésüket, ha nem egy, hanem legalább három cég verte őket át? Noch dazu, a nyilvánosságra került információk alapján nem szuper-szofisztikált bűncselekményekről van szó. A Quaestor esete pedig egészen hihetetlen. Egy tízmillió forintos tőkéjű cég MNB engedélyt kapott 60 milliárd (!) forintnyi kötvény kibocsátására. Ez hatezerszeres (6000x) tőkeáttételt jelent – a Lehman Brothersé harmincháromszoros (33x) volt a csőd előtti napon. Arról nem is beszélve, hogy a Quaestor az MNB árgus és nyilván szigorú figyelme ellenére további 150 milliárdnyi kötvényt adott el illegálisan. A Guiness rekord fetisiszták kedvéért ez huszenegyezerszeres (21000x) tőkeáttételt jelent. A Lehman Brothers ilyen adatokkal nemhogy Amerikát, hanem az egész Tejút-rendszert felrobbantotta volna.

A Quaestor esetében nyilván sokán fel fogjak tenni azt a kérdést, hogy arra a potom hatezerszeres tőkeáttételre ugyan már hogyan kaptak engedélyt. Hogy vajon ennek volt-e köze a tulajdonos látványos és nyilvános jó kormányzati kapcsolatainak. Meg a moszkvai biznisznek. Meg persze a kontroll híján megbolondult politikai hatalom honi szimbólumának, a focinak. Jogos kérdések és egy szerencsésebb országban még valódi vizsgálat is lenne belőlük.

De van itt egy másik, ennél fajsúlyosabb probléma. A Buda-Cash és a Hungária esetében ugyanis nincs ilyen nyilvánvaló fideszes szál (bár kereskedelmi dörzsöltség azért volt ott is bőven). Sőt, a Quaestor esetében is csak a gazemberségnek tűnő tevékenységek egy részét szankcionálta a felügyelő hatóság. Magyarul az esetek többségében biztosan nem a felügyeleti szándékkal, hanem a képességgel volt a gond. Az MNB minden eszközzel rendelkezik, amivel egy pénzügyi felügyeleti hatóság egy demokráciában rendelkezhet. Mégsem tudta megakadályozni, hogy a jelenlegi becslések szerint 250 milliárd forintnyi, azaz a GDP közel 1 százalékát kitevő csalássorozat működjön több cégben, hosszú éveken át.

Az MNB összehasonlíthatatlanul jobb adottságokkal rendelkezik, mint a magyar államigazgatás többi része. Sokkal, de sokkal több pénz felett diszponálnak, kisebb közvetlen politikai irányítást kell elszenvedniük (mert “kooperáció a kormánnyal” azért más, mint a “politikai kormányzás” részének lenni), és sokkal inkább részei egy nemzetközi szakmai hálózatnak. Mégsem voltak képesek az egyik alapfeladatuk elvárható szintű teljesítésére.

Ha ennyit tud a krém, akkor mit várjunk a többiektől?

A kormányzat ennek ellenére megveszekedetten hisz abban, hogy az ország leszakadásának megállításához az államot kell erősíteni. Még több pénzt, még több hatalmat, még több ellenőrzési jogkört kell kapnia. Mert az államigazgatás majd megvédi a kisembert, mert az majd őrködik a közjó felett.

Ez azonban éppen olyan reménytelen próbálkozás, mint az MNB-nek volt a Quaestoron és a Buda-Cash-en átlátni.