Inggombot varrtak rá a császármetszés után, mert a speciális, varratot lezáró eszköz túl drága - számolt be az Indexnek egy olvasó az egyik hazai kórház szülészeten szerzett tapasztalatáról. A cikket megosztottuk Facebook falunkon, és kiderült, a botrányos eset egyáltalán nem rendkívüli, mondhatni szokványos eljárás a magyar egészségügyben.

A tapasztalat úgy fest általános abban a tekintetben is, hogy a sebészeti „műfogásról” előre nem szokás tájékoztatni a beteget. Végül is mi köze hozzá?

Az a szomorú igazság, hogy nem csak ebben a hajmeresztően bizarr esetben hagyja teljesen vagy részben figyelmen kívül felnőtt emberek, betegek jogait a kórházi személyzet.

Nőként a szülés az az esemény, amelynek során rengetegen tapasztalják, hogy betegjogaik csak papíron léteznek.

Sok évnyi kismamás blogokon, fórumokon való forgolódás áll a hátunk mögött, így bizton állíthatjuk, hogy a szülő nők jogai messze nem állnak a figyelem középpontjában. Az ominózus boríték sajnos sok esetben attól függetlenül jár a „nagyrabecsült” doktoristennek, hogy a szülés az előre megbeszéltek szellemében vagy épp ellenére, hogyan zajlott, vagy milyen károkat okozott.

Írtunk már róla, hogy a betegjogok megsértése mindennapos. Sok szülő nő tudna arról is mesélni, hogy az emberi méltóságát sem tisztelik kiszolgáltatott helyzetében, gúnyos megjegyzéseket vágnak a fejéhez, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyják a szeméremérzetét. Csak egy test. Ami még csak nem is beteg, de úgy kezelik, mintha az lenne. A nők pedig szülés közben nem ezzel vannak elfoglalva, utána pedig örülnek, hogy túl vannak az egészen, és csak ritkán fordulnak betegjogi képviselőhöz. Az orvosi hozzáállás meg marad a régi kerékvágásban. A tájékoztatás sokszor hézagos, a döntési jog mellékes.

Sokhelyütt egyszerűen nem is tekintik a szülő nőt beszámíthatónak. És aki mindezt szóvá teszi, még a saját környezetéből is kap hideget-meleget. Ki lehet bírni, nem?!

Tabutéma a szülési komplikáció

Tabu, hogy van nem egy és nem két nő, akinek a nemtőrödöm orvos miatt sipolya lett, szétbarmolták nemi szervét, fájdalomban él, vizeletcsepegéssel küzd, vagy soha többé nem lesz része jó szexben. Sokuk némán és szégyenkezve szenved. Aki szerencsésen megúszta, csak legyint, ugyan már, örülj a szép gyerekednek, a többi nem számít. Ez a mondás mindenre. Nem értik, hogy ki lehet, de nem kell bírni csak azért, mert a döntést már jó előre kivették a kezükből. Nagyon nem jól van ez így.

Persze, mi is tudjuk, hogy vannak ennél sokkal nagyobb problémák is az egészségügyben, de ne legyünk vakok erre sem.

Rengeteg nő számol be – utólag – arról, mennyire tehetetlennek és megalázottnak érezte magát a kórházban, sőt vannak, akik emiatt nem vállalkoznak újabb gyerek világrahozatalára, mert rettegés tölti el őket a gondolatra is, hogy tájékoztatás nélkül, a szülésük mellékes résztvevőiként, esetleg elszenvedőiként legyenek jelen életük meghatározó pillanataiban.

Nem csoda, ha a magyarországi referencia kórházért való petíciót rövid idő alatt több, mint ötezren írták alá. Mert remélünk.

Reméljük, hogy lesz, hogy lehet változás, hogy lehet olyan hely, ahol arról, hogy sajnos csak steril inggomb van a sebhez nem felébredve, hanem előre értesülünk, hogy magyarázatot kapunk minden beavatkozás előtt, hogy a tájékoztatás után magunk dönthetünk. Hogy miért?

Mert a szülés módjának megválasztása orvosi kontroll mellett is a mi választásunk kellene, hogy legyen.

Otthon, háborítatlanul, felesleges beavatkozások nélkül kórházban, fájdalomcsillapítással vagy anélkül. Ambulánsan, vagy épp császármetszéssel, gombbal a hasunkon, vagy az orvosilag előírt spéci gyöngyhöz ragaszkodva, a sor tetszőlegesen folytatható.

Felnőtt emberek vagyunk, ez az önrendelkezési jogunk része, akkor is, ha épp egy másik embert hozunk a világra.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?