A sarki jég olvadása új terepet nyitott a nagyhatalmi versengésnek. Az északi sarkvidék a legoptimistább - illetve, a globális klíma szempontjából legpesszimistább - becslések szerint 2020-ra nyaranta hajózhatóvá válna. Ez szinte hihetetlen gazdasági potenciált jelent - melynek egyik nagy nyertese a kanadai Pat Broe lehet, aki 1997-ben mindössze tíz dollárért, és mintegy mellékesen vette meg a kanadai Churchill kikötőjét, amit akkor még az év kétharmadában áthatolhatatlan jég vágott el a tengertől.

De a tét még az új hajózási útvonalak jelentette haszonnál is nagyobb. Az amerikai becslések szerint a sarkvidéki tengerfenék rejtheti a világ még meglévő olajtartalékának 15, gáztartalékának 30, csepfolyós gáztartalékának 20 százalékát. Emellett gyémántból, fémből, ritka ásványokból is rengeteget rejthet a tengerfenék, összesen mintegy

22 400 milliárd dollárnyi (6 200 000 milliárd forint, vagyis 195 évnyi magyar GDP) vagyont rejt a tengerfenék.

Így amikor március 16-án Vlagyimir Putyin riadókészültségbe helyezte a 2014 decemberében felállított Északi Parancsnokság hadiflottáját, repülőit és végül összesen 80 ezer katonáját, az egyhetes gyakorlat csak részben szólt a balti államok, Lengyelország és Skandinávia megfélemlítéséről. Arról is szólt, hogy Oroszország harciasan jelezte igényét a sarkvidékre.

És ez még csak nem is az első olyan gyakorlat volt, ahol az orosz hadsereg az Északi Sark feletti uralmat gyakorolta. Februárban az orosz atomtengeralattjáró-flotta gyakorlatozott a jég alatt. Bár a gyakorlat fő célja az Északi Flotta egyik szóvivője, Vagyim Szerga szerint elsősorban a veszélyek és fenyegetések felderítése volt, a rakétaindításokat és a navigációs manővereket is gyakorolták.

Mindez egy átfogóbb orosz stratégia része. Az orosz hadsereg átszervezésének részeként 2014 decemberében felállították az Északi Parancsnokságot, aminek az új katonai doktrína alapján fő feladata a sarkvidék feletti szuverenitás megszerzése és megőrzése. Ez részben indokolható is - mint már említettem, a sarkvidék az előrejelzések szerint nem is olyan soká nyaranta hajózhatóvá vállhat, ez esetben pedig teljesen jogos az az orosz törekvés, hogy megteremtsék a felségvizeik ellenőrzését.

Az viszont, hogy a doktrínában megfogalmazott tervek szerint a közeljövőben a hat működő légitámaszpont mellett újranyithatják a szovjet idők után bezárt másik hat légitámaszpontjukat és egy újat is építenek az Új-Szibériai-szigeteken, illetve az, hogy az Északi Parancsnokság alá jelentős szárazföldi erőket is rendeltek - a meglévő, régebben a Nyugati Parancsnoksághoz tartozó murmanszki gépesítettlövész-dandár mellett két új, speciálisan felszerelt sarkvidéki gépesítettlövész-dandárt is felállítanak, már aligha indokolható a hajózási útvonalak biztosításával.

"Ezek a lépések nem magyarázhatók semmilyen, jelenleg fennálló vagy a közeljövőben felmerülő szükséglettel. Oroszországot északról semmilyen katonai fenyegetés sem éri. A sarkvidéki fegyverkezés hosszabb távú célokat szolgál" - mondta erről Anton Lavrov, a moszkvai központú Stratégiai és Technológiai Elemző Központ nevű kutatócsoport elemzője. Például megelőlegezett válasz lehet arra a vélt fenyegetésre, amit a NATO és az EU jövőbeni határozottabb fellépése jelenthet. Az Északi-sark jövőjében érdekelt többi ország legalább az egyik, ha nem egyből mindkét szervezetnek is tagja.

Nincsenek egyedül

Bár valós - értsd: komolyan vehető - katonai fenyegetés valóban nincs, az is tény, hogy nem Oroszország kezdte a fegyverkezést az Északi Sarkon. Minden országok közül pont Dánia már 2012-ben létrehozta a maga északi-sarki katonai parancsnokságát, hogy erősítse fennhatóságát hatalmas sarkvidéki területei felett. Dánia maga ugyan csak 42 ezer négyzetkilométeres, de a hozzá tartozó Grönland már 2,17 millió négyzetkilométer területű, ez utóbbi felügyelete volna az Egyesült Északi-sarki Parancsnokság feladata, amit különlegesen képzett kommandós alakulatokkal látnának el.

De Dániának nem Oroszország, hanem Kanada a legfőbb riválisa a térségben. A kanadai kormány még 2006-ban hirdette meg az "északi szuverenitás" programját, melynek részeként 3,5 milliárddal növelték a hadsereg költségvetését kimondottan a sarkvidéki területek feletti ellenőrzés biztosítása érdekében. Ekkor döntöttek három, felfegyverzett jégtörőhajó beszerzéséről is.

Tétlen amerikaiak

Bár ez a millitarizáció aggasztó jelenség, egyelőre a sarkvidék ügyeit meglepően diplomatikusan kezelik az érintett országok. Az Északi-sarkkal kapcsolatos döntéseket az Arctic Council nevű nemzetközi testületben hozzák egyhangúlag, és ezeket a döntéseket eddig mindegyik ország be is tartotta. Ennek a tanácsnak a vezetését áprilistól az Egyesült Államok veszi át.

Az az Egyesült Államok, ami eddig meglepően visszafogott volt a kérdésben - olyannyira visszafogott, hogy Barack Obama elnököt emiatt már saját pártjában is támadták. Miközben a sarkvidéken még azok az országok is nagyon aktívak gazdaságilag, amelyek - egyelőre - nem fegyverkeznek, Obama legutóbb azzal vívta ki az amerikai sarkvidéki területek jövőjéért aggódók haragját, hogy környezetvédelmi okokból a sarki gáz- és olajkitermelés tilalmának meghosszabbítását javasolta.

Az Arctic Council következő soros elnökeként az Egyesült Államok ugyanezeket a környezetvédelmi elveket akarja érvényesíteni. Robert Papp tengernagy, az amerikai külügy sarkvidékért felelős különleges megbízottja szerint három prioritásuk a klímaváltozás, az óceánok biztonsága, illetve a gazdasági és életkörülmények javítása lesz.

Ezt valószínűleg nehéz lesz végigvinniük, mert az elmúlt években nagyon felgyorsult a területszerző diplomácia. A tanács tagjai közül már négy ország, Oroszország, Norvégia, Kanada és Dánia is benyújtotta területi igényeit az ENSZ-hez. Ezek az igények a territoriális vizeket szabályozó UNCLOS nevű szerződés azon pontján alapulnak, amely szerint az országok a kontinentális talapzatuk 150 kilométeres zónájában is exkluzív gazdasági jogokat szerezhetnek. Az ENSZ eddig csak az elsőként, már 2001-ben benyújtott orosz dokumentumokat bírálta el. Hiánypótlást kértek, amit Oroszország be is nyújtott, Lavrov külügyminiszter pedig már azt is jelezte, hogy ennek elfogadása egyben arról is szól, hogy mennyire fogadja el a világ hitelesnek az orosz tudományt. Ezt, a hadgyakorlatokkal, az új katonai doktrínával, az Északi Parancsnokság létrehozásával és a támaszpontok fejlesztésével együtt már nehéz nem úgy értelmezni, hogy

Oroszország komolyan bejelentkezett az Északi-sarkért.

(A címlapi gifet a NASA Goddard Űrrepülési Központjának videójából készítettem. CC BY 2.0)