Az eddigi legnagyobb magyar brókercéges csalássorozat, amit a Buda-Cash vitt véghez (a Quaestortól itt érdemes eltekinteni, mert az főleg nem brókercéges csalás), történelmi léptékű volt, de a maradványai körülöttünk vannak, velünk élnek. Arról lehetett hallani korábban is, hogy valakik egy nappal a hatósági felügyeleti biztos február 24-i kiérkezése előtt, vasárnap éjjel nagy, tömött fekete szemeteszsákokat cipeltek ki a Buda-Cash Ménesi úton álló, még most, a tavaszi napsütésben is modern, de konzervatív hangulatot sugárzó székházából.

A TRASH OF PEST csoportba beküldött képekből viszont úgy értesültünk, hogy az egész környék tele van a csalók által irányított brókercég szemetével: a Buda-Cash bezúzott iratait fújja a szél, áztatja az eső a Ménesi úton. Úgyhogy gyorsan a helyszínre siettem megnézni, hogy mi a helyzet.

És tényleg, már a székháztól messze papírszemetet találni mindenhol, ami a székház felé közelítve egyre sűrűbb:

A székháztól mindkét irányba nagyjából ötven méterig az út szélén az iratmegsemmisítőt megjárt dokumentumok maradványai halmozódtak fel. A papírcsíkokon olyan, elég brókercéges hangulatú szavakat lehet olvasni, mint "megbízás", "árfolyam", "jutalék", sőt az egyik, birtokunkba jutott papírcsíkon egy félbevágott aláírás is olvasható.

De azért esélytelennek tűnt a hiányos darabkákat összeilleszteni (bár filmekben-sorozatokban a leginkább ilyesmivel foglalkoznak az újságírók). Ha az utcán ennyi papír marad, akkor el se merem képzelni, hogy milyen mennyiségű dokumentumot tömködhettek bele ebbe a két szelektív papírkukába, amik a sarkon, nagyjából ötven méterre vannak a székháztól.

Persze ez gyaníthatóan semmi lehetett ahhoz a pusztításhoz képest, amit a cég szervereivel és adathordozóival művelhettek, mielőtt megérkeztek volna az MNB-s biztosok.

Én mindenesetre elraktam párat emlékbe az esőáztatta papírcsíkok közül, a Quaestoros jegyzetfüzetem mellé: