Két nagyváros, Berlin és Seattle példáján keresztül készült először kutatás arról, milyen és mekkora gazdasági hatása van annak, hogy énekesmadarak élnek a városokban. (Erről, meg hogy érdemes megtanulni madárul, épp nemrég írtunk.)

Mert a madarak jelenléte bármennyire is megszokott (és legtöbbször észrevétlen), az, hogy mindez hogyan fonódik bele az adott környék gazdasági folyamataiba, mindeddig meglehetősen feltáratlan téma volt. A Washington Egyetem és a berlini Humboldt kutatói ezért most pintyek és varjúfélék példáján keresztül vizsgálták meg, hogy a helyiek mennyi pénzt hajlandóak madarakra költeni. Ebbe minden beletartozik, a magok vásárlásától kezdve a barkácskodásig, aminek a végeredménye egy etetődoboz.

És mindebből az derült ki, hogy a madaraknak meglehetősen nagy gazdasági visszaható ereje van a helyi közösségek számára. Ugyanis a madarak számára vonzó területek azok a fákkal dúsított, parkosított területek, ahol épp a madarak számára is vonzó körülmények miatt az ingatlanárak is felmennek. Azaz a madarak jelenléte visszafelé is hat gazdaságilag.

Korábban olyan kutatások már készültek, amik arra keresték a választ, hogy mennyit érne meg az embereknek, ha ritka madárfajokat láthatnának, vagy ha veszélyeztetett madárfajok megmentését segíthetnék elő. De hogy a mindennapi, városoktól sem idegen madarakkal mi van, arról eddig keveset lehet tudni.

A mostani becslések szerint Seattle városában megtalálható városi énekesmadarak évi 120 millió dolláros, míg a berlini madarak évi 70 millió dolláros gazdasági értéket képviselnek. Ebben benne van minden: a madarak ellátásra elköltött pénzektől kezdve a természetvédelmi klubokba való belépésen át a közvetlen gazdasági hatásig, amit a madarak jelenléte okozhat.

A kutatás során az derült ki, hogy mind Berlinben, mind az amerikai városban a helyiek szívesebben költenek a pintyfélékre, mint a varjúfélékre. Sőt, Seattle-ben még olyan válaszadók is akadtak, akik azt mondták, hogy akár még fizetnének is, ha csökkenne a varjak száma a városban. Ezzel szemben Berlinben a többség inkább fizetne egy keveset, cserébe hogy több varjú legyen a városban, viszont a szarkákat nem bírják.

Az sem meglepő, hogy mindkét város központjában élők érintkeznek a legkevesebbet madarakkal, a kertvárosi részeken élők voltak azok, akik komolyabb napi kapcsolatba keveredtek a környék madárkolóniáival. (via Washington.edu)