Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő április 8-án „Hungary is working again”, „Magyarország ismét munkába állt” című írást publikált angol nyelvű blogjában. Az írás a kormányzati kommunikációhoz illően szelektíven mutatta be a magyar munkaerőpiac változásait, volt azonban benne egy mondat, amely ennél messzebb ment:

„But one of most important details in these latest employment figures is that the approximately 450 thousand new jobs added to the economy are coming from the private sector, not from the state sector.”

Ami magyarul annyit tesz, hogy

„Az egyik legfontosabb részlet az új munkerőpiaci adatokban az, hogy a 450 000 új munkahely a versenyszférában teremtődött meg, nem az állami szektorban.”

Az egészen hihetetlen számot Erdélyi Péter kollégám szúrta ki, az pedig csak nyomatékosabbá tette, hogy nem sokkal Kovács írásának megjelenése után azt már fizetett hirdetésben terjesztette a Facebookon a magyar állam hivatalos angol nyelvű szócsöve. Éppen ezt a 450 000-es, egészen hihetetlen számot kiemelve: Rákérdeztem a kormányszóvivőnél, hogy egészen biztos-e ebben a számban, mire ezt a választ kaptam:

„Valóban, a szerdán közölt Hungary is Working Again című posztomban egy hiányzó szó (majority) félreértést okozhatott, amit – szemfülességének is köszönhetően – korrigáltam. A KSH adatai alapján 2010-hez képest ma Magyarországon 400-450 ezerrel többen dolgoznak, mint négy évvel ezelőtt. A legutolsó adatok szerint ebből több mint 310 ezren a versenyszférában, közel 104 ezren pedig a közfoglalkoztatásban dolgoznak.”

És valóban, Kovács Zoltán cikkében a problémás mondatot egyből javították, erre:

„But one of most important details in these latest employment figures is that the majority of the approximately 400 to 450 thousand new jobs added to the economy are coming from the private sector, not from the state sector.”

Tehát a 450 már csak 400-450, és ennek a még mindig elég nagy számnak csak a „nagy része” olyan új munkahely, ami a versenyszférában született. Sajnos a kormányszóvivő két linkje semmivel sem vitt közelebb a megoldáshoz és a pontos számokhoz, és az általa megjelölt 310 ezres szám még mindig bőven elég magasnak tűnt ahhoz, hogy tovább érdeklődjek erről a másfél debrecennyi munkahelybővülésről. Újabb kérdésemre azonban már csak azt a választ kaptam, hogy:

„Minden adat – beleértve a közfoglalkoztatottsággal kapcsolatosak is – a KSH elemzésein nyugszanak.”

Így hát a KSH szakembereihez fordultam, akik érdeklődésemre a versenyszféra munkahelyteremtő képességével kapcsolatban ehhez a táblázathoz irányítottak, amiből egészen világosan kiderül, hogy míg 2010-ben 1 826 700-an, addig 2014-ben 1 867 200-an dolgoztak Magyarországon a versenyszférában. Tehát a növekedés nem 450 000, nem 400-450 000, de még csak nem is 310 000, hanem mindössze 40 500 új munkahely született a magánszférában. Ha ezeket a számokat tovább tisztítjuk, és csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat nézzük, akkor azt látjuk, hogy 2010-2014 között 1 631 700-ról 1 646 500-ra növekedett a magyar versenyszférában foglalkoztatottak száma. Alig 14 800 emberrel. Innentől kezdve mindenki ízlése és munkaerőpiaci meggyőződése szerint döntheti el, hogy a kormány fizetett Facebook-hirdetésben tizenegyszereset vagy harmincszorosat hazudik.

Én annak ellenére is a megengedőbb, tizenegyszeres állásponton vagyok, hogy Kovács Zoltán kifejezetten pikírten válaszolt, amikor arról érdeklődtem, hogy a Facebook-hirdetést leállították-e vagy legalább módosítottak-e rajta. És ami ennél is fontosabb, a Facebookon tökéletesen meghatározható célcsoportot magyar vagy külföldi internetezőkre lőtték-e be.

„Mint hűséges olvasó, Ön is tapasztalhatja, hogy rendszeresen jelennek meg írások a blogon. Ezeket a megjelenésétől számítva maximum 1,5 napig hirdetjük, főként – az angol nyelvből fakadóan – a nemzetközi közösségnek.”

A hirdetés létéről egy Londonban élő ismerősömtől értesültem. Mivel a Facebookon ezt is be lehet állítani, nem világos, hogy a közpénzen terjesztett hazugságot úgy általában külföldön élőkre, vagy külföldőn élő magyarokra lőtték be, de ez tulajdonképpen már mindegy is.