Miért hagytam ott az Egyesült Államokat, hogy Magyarországon keressem az Amerikai Álmot

életmód
2015 április 20., 13:43
comments 563

Ha azt hiszed, megbolondultam, lehet, hogy sok szempontból igazad van. Múlt szeptemberben a feleségem és én eladtuk kicsi, de sikeres ablaktisztító vállalkozásunkat a napfényes Kaliforniában, és a keservesen hideg Magyarországra költöztünk.

Colm Fitzgerald

Költözésünk elsődleges oka, hogy a feleségem magyar. Hét, az USA-ban töltött év után úgy gondoltuk, hogy ideje az ő családja közelében élnünk. Egyéb indokaink között szerepelt, hogy nagyon vágyunk saját otthonra, és anélkül szeretnénk családot alapítani, hogy adósságokba vernénk magunkat. Egyből meg akarjuk venni a házunkat, és azzal a kevés pénzzel, amink van, Magyarországon ez elérhető cél. Röviden: fenntartható, gazdaságilag független életre, egyszerűségre vágyunk, és arra, hogy meg tudjuk termelni a saját ennivalónkat. Ez a mi Amerikai Álmunk.

Alapjában véve jól éltünk Kaliforniában. Keményen dolgoztunk, jól kerestünk, magunk osztottuk be az időnket, és sokat utaztunk. Venturában éltünk, egy szép tengerparti városkában: mediterrán klíma, megszámlálhatatlan pálmafa. Az üzlet jól futott, és benne volt a növekedés lehetősége, de valami mégis hiányzott. Céltalanok voltunk. A következő lépés az volt, hogy legyen egy családunk, házunk és két autónk a garázsban – csakhogy úgy tűnt, minél inkább erre fordítjuk az iránytűnket, annál kevesebb értelme van az egésznek.

Dél-Kalifornia nagy részén borzalmasan magasak az ingatlanárak. Persze sok embernek összejön, és éli azt a kaliforniai életet, ami után milliók sóvárognak. Az, hogy az ember harminc évig dolgozik azért, hogy aztán havonta több ezer dollárt kifizessen az otthonáért, nekem mégis úgy hangzott, mint a börtönbüntetés. Saját szememmel láttam, hogyan esik szét egy család élete, amikor valaki nem tudja tovább fizetni a bénító jelzáloghitelt.

Másrészt persze láttam sok nagyon sikeres embert, akik olyan életet élnek, amiről mások csak álmodhatnak, és akik látszólag könnyedén boldogulnak. Miközben ezt írom, folyton arra gondolok, hogy a helyes utat választottam-e, vagy lemondtam a kiváltságos élet lehetőségéről.

A feleségem és én ugyanakkor nagyra tartjuk a szabadságot, amivel változtatni tudunk az életvitelünkön. Különösen vonzó, hogy különböző forrásokból juthatunk bevételhez, és minimalizálni tudjuk a költségeinket. Félreértés ne essék, az állandó jövedelem nagyszerű dolog, de hogy az ember cserébe egy könyörtelen vállalat kegyelmére bízza magát? Köszönöm, inkább nem. Ráadásul egy sorházbeli lakásnál mindig jobban vágytunk egy darab földre, ahol megtermelhetjük, amit eszünk, állatokat tarthatnunk, és megpróbálhatunk földközeli életet élni. Arra, hogy függetlenek legyünk a globális pénzügyi piacoktól, a politikától és egy olyan rendszertől, ami az üzleti haszonért cserébe minden adandó alkalommal cserbenhagy minket. Magyarországra költözni sok szempontból kiútnak tűnt: menekülésnek a jól ismert mókuskerékből, egy olyan helyre, ahol névtelen maradhat az ember.

Nevezzenek idealistának vagy naivnak abban a tekintetben, ahogyan a való világ működik. Engem nem érdekel, hogyan működik "a való világ". Az érdekel, hogy jólétben, elégedetten élhessek. Lassabb tempóra vágyom, ami az egyszerű örömök köré szerveződik. Pénzre kétségtelenül szükség van, de ez nem önmagáért való cél. Minderről persze ellentétes gondolatok járnak a fejemben. Néha arra vágyom, hogy elhallgattassam a bennem rejlő altruizmust, és normális, modern életet éljek anélkül, hogy állandóan arra kelljen figyelnem, mire költöm a pénzt. De az már nem én lennék, ugye?

A feleségemmel az elmúlt évek alatt rengeteget beszélgettünk az álmainkról, rendszerint egy a Trader Joe's-ban vásárolt üveg bor mellett. Beszéltünk arról, hogy olcsóbb államokba költözzünk, Oregonba vagy Coloradóba, ahol megteremthetnénk az otthonunkat. De arra jutottunk, hogy akkor egyikőnk családjához sem lennénk közel. Minél több helyen néztünk magunknak telket, annál világosabbá vált, hogy Magyarország nemcsak olcsó, hanem arra is lehetőséget nyújt, hogy könnyűszerrel beutazzuk Európát. Ráadásul Magyarország új kalandot, újrakezdést és izgalmas kihívást jelentett.

Ezzel együtt Magyarországon nehéz az élet. A gazdaság romokban, a munkanélküliség teljesen elszabadult, és a közvélemény igen elégedetlen a kormánnyal. Azokhoz a manikűrollóval gondozott pázsitokhoz és csillogó sorházakhoz képest, amik között felnőttem, Magyarország eléggé lepusztult.

Persze Amerikában sem gondtalan az élet. Az ország politikailag reménytelenül megosztott. A gyakori lövöldözésektől és környezeti károktól a példátlan kaliforniai szárazságig elég probléma van, aminek láttán az ember csak kapkodja a fejét. Az számít, hogyan éled a saját életedet. Az esti híradó baromságainak végtelen körforgásától eltekintve mindannyiunknak megvan a saját útja. A szívem azt súgta, hogy költözzek Magyarországra. Hirtelen döntés volt, aminek pozitív és negatív következményeit egész életemben érezni fogom.

De ha egy valamire megtanított Amerika, akkor az az, hogy az ember használja ki a lehetőségeit, tegyen fel mindent egy lapra, és remélje a legjobbakat.

Amióta megérkeztem Magyarországra, minden nap megkérdőjeleztem a döntésemet. Sokszor jártam már itt korábban, úgyhogy tudtam, mire számíthatok, mégis minden nap elönt a kétely. Sok munkát kereső magyar fiatal hagyja el az országot, és a politikai helyzet enyhén szólva aggasztó. Én viszont a saját álmaimra koncentrálok. És most, hogy vége a télnek, nekiálltunk az ingatlankeresésnek. Úgy tűnik, elérhető közelségbe került az "Amerikai álom".

Most az apósommal együtt lakunk Miskolc, egy 170 ezres észak-magyarországi város külvárosában. Apósomon látszik, hogy örül nekünk. Felástuk a kertet, ültettünk fodros kelt, mángoldot és borsmustárt. Az időjárás kellemesen meleg; rózsaszín, fehér és sárga virágokba borult a környék. A közeli erdő egycsapásra kizöldült. Mindenhol zeng a madárdal. Nagy megkönnyebbülés ez egy kaliforniai srácnak.

Az én Ameriai Álmom biztosan nem tipikus. De tegnap, ahogy eltűnt a nap a Bükk lankái mögött, a Paradicsom egy darabját láttam magam előtt. Ahogy a leheletszerű felhők barackszínűre váltak, hullámként öntött el a boldogság és a teljes szabadság érzése. Mintha álmot láttam volna.

És bár a kétely vissza-visszatér, megvan bennem egy nagyon amerikai jellemvonás, ami előrehajt: az irracionális optimizmus, ami azt sugallja, hogy minden rendben lesz. És ezért igazán hálás vagyok, büszke arra, ahonnan jöttem, még ha külföldön is szeretném megvalósítani az Amerikai Álmot.

Colm Fitzgerald írását, ami a Matador Networkon jelent meg április 17-én, a szerző engedélyével közöljük. Fitzgerald magyarországi kalandjait saját oldalán, a Paprika Projekten lehet követni.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt