Idegen testbe zárva

Amíg itthon az Éden Hotel botránya tartotta forrponton a kedélyeket, addig az USA-ban szintén egy tévés bulvár reality-ből ismert emberről beszélt mindenki.

Bruce Jenner a Kardashian-lányok nevelőapja volt. Azonban nemrég harmadik feleségétől is elvált, és nemrég a nyilvánosság előtt is kiállt, hogy bár férfiként élt 65 évig, férfiként nyert a berlini olimpián tízpróbát, ő valójában nő. Az ABC hírcsatorna riporterének adot mintegy kétórásra szerkesztett interjúban azt mondta, 8 éves kora óta tisztában van a ténnyel, hogy valójában a női nemhez tartozik, és nem akar tovább így élni. Önmaga akar lenni. A nyolcvanas években egyszer már megkezdett hormonterápiába is újra belevág, és vállaja a nemátalakító műtétet is. A külsőségek tekintetében is felvállalja női mivoltát.

Hogy szerintünk miért fontos a példája? Nos, úgy gondoljuk Jenner kapcsán jóval többet lehet elmondani az elfogadásról, vagy épp a kirekesztésről, a transznemű emberek helyzetéről, mint amit eddig olvashattunk. Igen, kétségtelenül érdekes életet él és nőként nyert olimpiát férfimezőnyben (és testben), de szerintünk nem ez a legfontosabb.

Életet ment az elfogadás

Az amerikai közvélemény, amennyire innen látni lehet, meglepő tapintattal fogadta a bejelentést, igaz, a transzneműség témája az utóbbi években napirenden volt a médiában, nem különösebben botrányos, ami történt. A családtagjai mind kiálltak Jenner mellett, volt felesége és a nevelt lányai már a műsor közben twitterezték, mekkora hősnek tartják.

Itthon kevéssé ismert, hogy maga Ferenc pápa is hajlandó tudomást venni a transznemű emberekről (igaz, ő egy olyan országból érkezett a Vatikánba, ahol a társadalombiztosítás 2012 óta minden előzetes orvosi ajánlás nélkül, saját kérésre finanszírozza a nemátalakító kezeléseket). Januárban személyes kihallgatáson fogadott egy transz férfit és párját, akik arra kérték, tegye lehetővé számukra, hogy összeházasodjanak. Ők ugyanis nem melegek, ők egy heteró pár. A pápa nem nyilatkozott a látogatáson elhangzottakról, de a történtek ettől még nem kevésbé fontosak.

Hogy miért fontos ez? Azért, mert a transzneműeket elfogadó emberek életeket mentenek. A transznemű emberek egészen fiatal koruktól kezdve döbbenetesen nagy arányban fordulnak nem ritkán idegennek tartott testük, önmaguk ellen. Kutatások szerint minden második brit és minden harmadik amerikai transz tinédzser legalább egyszer megpróbál öngyilkosságot elkövetni, és még gyakoribb, hogy szándékosan fájdalmat okoznak maguknak. A 17 éves ohioi Leelah Alcorn tragikus halála pedig talán a legfrissebb közismert példa arra, hogy

Óriási a szülők felelőssége

Az sem véletlen, hogy egyre több szülőknek szóló magazin és oldal foglalkozik a transz gyerekek nevelésével. Az Egyesült Államokban már nyári táborokat is szerveznek kifejezetten ilyen gyerekek számára, ahol azok lehetnek, amik.

Nem, nem arról van szó, hogy csillámunikornisnak, vagy kosár almának képzelik magukat, és akként akarnak élni. Vagy hogy egyszer csak úgy döntenek, hogy ők mostantól nem fiúk, hanem lányok, vagy fordítva.

Bruce Jenner sem unalmában akarja átoperáltatni magát nővé, vagy mert sok pénze van, és nem tudja, mit kezdjen vele.

Nagyon sok kisgyerek, aki megkapja a lehetőséget a szüleitől, hogy ahhoz a nemhez tartozóként éljen tovább, aminek ő tartja magát akár születése óta, teljesen átlagos életet él, csak épp másik nevet és esetleg ruhatárat kap, vagy ha szükségesnek látják, másik iskolába járatják, mint korábban. Az az általános tapasztalat, hogy ezután megszűnnek a gyerekek addigi súlyos szorongásos tünetei, mindenféle pszichológiai kezelést igénylő problémái.

Orvosok szerint a leginkább akkor zökkenőmentes a fizikai átalakulás, ha még a pubertáskor előtt megkezdik az egyébként biztonságosnak tartott hormonterápiát. Ez az átalakulás minél később történik meg, annál nehezebb, és a kamaszkor különösen nagy veszélyeket rejt, ráadásul a lánytestbe született fiúknak még nehezebb, mint a nyugati kultúrákban a külvilág számára jóval könnyebben elfogadható "fiúsan" öltözködő és viselkedő lányoknak.

A szülőkre roppant nagy teher nehezedik: az ő feladatuk felismerni a gyerek identitásproblémáját, és gyakran meggyőzni a másik szülőt, a rokonokat, barátokat és ismerősöket, fogadják el a gyereket annak, aki. Hogy mennyire gyakori ez a dolog, nem tudni, de tény, hogy a Jolie-Pitt házaspár egyik közös, vér szerinti gyermeke is érintett: Shiloh úgy tudni, azt kérte a szüleitől, Johnnak szólítsák, és engedjék, hogy a bátyjaihoz hasonlóan öltözködjön. A színész házaspár teljesítette a kérését, és a sajtótól is azt kérték, tartsák ezt tiszteletben.

link Forrás

Nem újkeletű dolog, és nem is "divat" a transzneműség

A nyugati kultúra a legutóbbi időkig rémesen mereven ragaszkodott ahhoz, hogy az emberek a születésükkor megállapított nemüknek megfelelően éljenek egész életükben. (Ezért botránkozott meg a fél kontinens Conchita Wurston, aki egyébként nem transznemű, hanem női ruhában fellépő, vállaltan meleg férfi.)

Más kultúrákban Indiától és Pakisztántól kezdve (hijrák) Mexikón (muxék) át egészen Thaiföldig (tom-deek és kathoeyk) és Albániáig (burrneshák) más-más okokból ugyan, de jóval elfogadottabb a transzneműség, a "harmadik neműség", vagy a nemek közötti határok elmosódása. Nem hogy nem válnak nevetség vagy megvetés tárgyává ezek az emberek, de elfogadják és sokhelyütt kifejezetten tisztelik is őket.

Ideje, hogy mi is elfogadjuk, a transzneműség nem döntés kérdése, nem mentális betegség, vagy pszichiátriai probléma, se nem homoszexualitás.

Kutatások szerint teljesen egyértelműen arról van szó, amiről Jenner is beszélt az interjúban: az agy - feltehetően valamilyen hormonális hatás eredményeképpen - magzatkorban az ellentétes nemre jellemző módon fejlődik, mint a test.

Sok ember számára mégis a mai napig nehézséget okoz elfogadni, hogy valaki más legyen, mint amilyennek ránézésre gondolná. Nem kevesen ragaszkodnak ahhoz, hogy csak az a normális, ha mindenki az, és úgy él, ahogy a legáltalánosabb sztereotípiák szerint mi, a többség gondoljuk és helyesnek tartjuk. Tudjuk jól, hogy ez szemlélet nemcsak a transznemű embereket sérti, és szinte mindenkit érint valamilyen formában. Tudjuk persze, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem fogják tudni megugrani, hogy a Hamupipőkében szerepelhet fekete színész, hogy Európa legfontosabb politikai vezetője egy nő, egy magatehetetlen ember a legnagyobb élő fizikusok egyike, hogy vannak láb nélküli élsportolók és autista zsenik. Mi azért bizakodunk, hogy a többségnek azért sikerül majd. És aki már eddig eljutott, annak szerintünk a transz emberek elfogadása is menni fog.

Magyar nyelven néhány éve regény is született arról, milyen transzeműként élni. Az Inkognitó szerzőjével, Kiss Tibor Noéval nemrég a VS készített interjút.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?