• Teri Krebs és Pål-Ørjan Johansen az ecstasy és a varázsgomba hatását kutatják.
• Márciusban bebizonyították, hogy a pszichedelikus drogok fogasztása nincs összefüggésben a mentális zavarok kialakulásával.
• Ráadásul egy csomó betegséget és függőséget lehet kezelni velük.
• Hamarosan elkezdik gyártani az MDMA-t és a pszilocibint Norvégiában.
• Már az ENSZ is kezd rájönni, hogy csak tiltással nem lehet megoldani a drogproblémákat, jövő áprilisban átírhatják a tiltott szerek listáját.

Egy norvég kutató házaspár, Pal-Orjan Johansen és Teri Krebs adománygyűjtő kampányt indított az Indiegogon, hogy a pénzből MDMA-t és pszilobicint, a varázsgomba hatóanyagát gyárthassák. A kutatásaik során ők is arra jutottak, hogy a MDMA vagy a varázsgomba használata nem annyira veszélyes, mint azt korábban gondolták. Alapítottak egy szervezetet is, amivel el akarják érni, hogy nemzeti és nemzetközi szinten is alapvető emberi jogként ismerjék el a pszichedelikus szerek használatát.

Közösségi finanszírozással 1 millió dollárt akarnak összegyűjteni, hogy végül elérjék a pszilobicin és az MDMA dekriminalizálását. Nemrég 24 nap alatt 30 ezer dollárt jött nekik össze, amiből hamarosan elkezdhetik gyártani a pszichedelikus drogokat orvosi célokra. Ehhez már betársult hozzájuk egy oslói laboratórium is, amelynek van engedélye MDMA és pszilocibin előállítására. Ha beindul a gyártás, akkor elérhető áron akarnak eladni ellenőrzött minőségű MDMA-t és pszilocibint az engedéllyel rendelkező fogyasztóknak. A pszichedelikusok gyártásához a jogi hátteret a norvég legfelsőbb bíróság egykori bírája, Ketil Lund biztosítja nekik, aki ugyan sosem próbálta a drogokat, de teljesen elhibázottnak tartja a Nyugat drogellenes politikáját.

Szerintük így lehet biztosítani, hogy ellenőrzött anyag jusson el a fogyasztókhoz. Johansen szerint az MDMA önmagában nem lenne olyan veszélyes, hogy be kellene tiltani, az viszont már tényleg veszélyessé teszi, hogy be van tiltva. Krebs  a Vice-nak azt mondta, hogy az MDMA és a pszilocibin kriminalizálása több kárt okoz, mint amennyit használ. A tiltás nem működik, csak azt érték el vele, hogy az emberek nekiálltak MDMA-t főzni a pincében, ami sokkal veszélyesebb.

„Olyan ez, mintha megtagadnánk az emberektől, hogy óvszert használhassanak azért, hogy megelőzzük a szexuális úton terjedő betegségeket.”

Remélik, hogy eljön az idő, amikor az emberek szabadon vehetnek majd a gyógyszertárakban pszichedelikus szereket kulturális és spirituális célokra, vagy esetleg csak mert szórakozni akarnak.

„Nem értjük, hogy az MDMA és a pszichedelikus szerek használatát miért kellene jobban megindokolni, mintha valaki elkezd jógázni, meditálni, sétál egy jót a fák között vagy bármilyen olyan tevékenységet folytat, amitől feltöltődik”

- csodálkozott Johansen. Személyesen Johansennek is az MDMA és a pszilocibin segítségével sikerült kezelnie az alkoholproblémáit és kigyógyulnia a poszttraumás stresszből és a depresszióból. Szerinte az alkohol és a heroin csak arra jók, hogy eltompítsák a problémák érzékelését, a pszichedelikus szerek viszont segítenek jobban megérteni a problémáink gyökerét. Szerintük ezek a szerek viszonylag biztonságosak, csak a törvényalkotók még mindig a legdurvább rémtörténetekből indulnak ki, de ilyen esetek csak ritkán fordulnak elő. Korábbi vizsgálatok a pszichedelikus drogokat kevésbé tartották károsnak, mint az alkoholt.

Szerintük a varázsgomba hatóanyagával segíteni lehet a krónikus fejfájástól és a kényszerbetegség szenvedőkön, de a halálos betegségeket kísérő szorongást is csökkenteni lehet vele. Az MDMA pedig segíthet a poszttraumás stressz és a Parkinson-kór kezelésében. Az MDMA az 50-es évekig gyorsan terjedt Európában és az USA-ban, mert biztató eredményeket mutatott az alkoholizmus kezelésében, amíg be nem tiltották. Johansenék szerint az alkohol-, a heroin- és a nikotinfüggőség is kezelhető velük.

Nem a pszichedelikus drogok okozzák az elmebajt

A Journal of Psychopharmacology-ben megjelent kutatásukban Johansen és Krebs bebizonyították, hogy nincs összefüggés a mentális betegségek kialakulása és a pszichedelikus drogok fogyasztása között. Ehhez 135 ezer amerikai válaszait elemezték, akiknek 14 százaléka mondta azt, hogy használt már LSD-t, varázsgombát vagy meszkalint. Viszont az általános várakozásokkal ellentétben ezeknél az embereknél nem volt magasabb a skizofrénia, a pszichózis, a depresszió, a szorongásos betegségek vagy az öngyilkossági kísérletek aránya, mint azoknál, akik sosem használtak pszichedelikus drogokat.

Azt ugyanakkor Johansenék is elismerik, hogy az olyan szerek, mint a ketamin vagy a PCP súlyos függőséget okozhatnak és komoly rombolást végeznek az agyban. Azonban ezek eleve más receptorokra vannak hatással, mint az LSD, a meszkalin vagy a pszilocibin. Az utóbbi három az A2-es szerotonin-receptorra van hatással, ami éppen a szorongással van összefüggésben, ezért lehetnek hatásosak a szorongásos betegségek kezelésénél.

Egy Johansenéktől független másik tanulmány is arra jutott, hogy a klasszikus pszichedelikusok nem okoznak zavarokat. Ráadásul az LSD-t vagy pszichobicint használók ritkábban gondolnak az öngyilkosságra is.

Már az ENSZ is újragondolná

Ezek alapján elmondható, hogy azok a félelmek, amelyekre a 60-as években a tiltásokat alapozták, nagyrészt csak mítoszok voltak. A szigorítások azonban megakadályozták, hogy a pszichedelikus anyagok orvosi felhasználásáról rendes kutatások folyhassanak.

A törvények a pszichedelikus szereket teljesen egy kalap alá vették. Az USA-ban 1970-ben a drogellenes háború jegyében tiltották be a pszichedelikus drogokat, majd egy évvel később az ENSZ is tiltólistára tette őket a Pszichotróp Anyagokról szóló Egyezményében.

Az 1971-ben elindított drogellenes háborúnál pedig kevés politikai program vallott nagyobb kudarcot az elmúlt 40 évben. A ráköltött dollármilliók ellenére az illegális drogfogyasztás továbbra is ellenőrizhetetlen, a csempészet virágzik, ez viszont több erőszakkal, több korrupcióval, tömött börtönökkel, több HIV/AIDS vagy Hepatatis-fertőzöttel jár. Ahol kiszorították a klasszikus drogokat, ott a fogyasztók átálltak az olcsóbb és legális dizájner drogokra, amelyeknek még a hatását sem lehet felmérni.

Az ENSZ Közgyűlése legközelebb 2016 áprilisában tart egy különleges ülést, hogy átértékelje az eddigi drogpolitika eredményeit. Ha azt nézzük, hogy a legutóbbi ilyen ülésen, 1998-ban azt a célt tűzték ki, hogy 2008-ig teljesen megszabadítják a világot drogoktól, akkor tényleg lesz miről beszélniük. A latin-amerikai országok felől pedig egyre nagyobb a nyomás a drogpolitika átfogó reformjára. Eredetileg csak 2019-ben ültek volna össze, de a tarthatatlan helyzetre való tekintettel Mexikó és 95 másik ország kezdeményezte, hogy ezt hozzák előre, és gondolják át a teljes tiltásra épülő szabályozást, mert láthatóan nem használ.

Azt már az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa is jelezte 2012-ban, hogy drogpolitika kizárólag büntetőjogi eszközökkel való megközelítése eddig már számtalanszor sértette meg emberi jogokat, köztük az egészséghez való jogot is. A héten 100 emberi jogi és drogpolitikával foglalkozó szervezett tett közzé nyílt levelet, amiben azt követelik az ENSZ-től, hogy igazítsa a valósághoz az egyezményeket és szabályozásnál az emberi jogokat részesítse előnyben a büntetőjoggal szemben.

Johansen és Krebs részt akarnak venni az ENSZ közgyűlésén, hogy az eredményeik ismertetésével elérjék, hogy a pszichedelikus szerek lekerüljenek a tiltólistáról. Szerintük azok a félelmek, amikre alapozva évtizedekkel ezelőtt betiltották őket, túlzóak voltak, és azóta nagy részüket a tudomány már meg is cáfolta. Azt persze ők sem állítják, hogy ezek az anyagok ártalmatlanok:

„ Mindennek van kockázata. Mikor sétálsz az erdőben, akkor is megtörténhet, hogy rádől a fejedre egy fa. De akkor ezt azt jelenti, hogy ne lenne szabad bemenni az erdőbe?”

(Vice, The New York Times)