Joseph Durst, egy nincstelen zsidó szabó 1902-ben érkezett az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában lévő Görlitzből New Yorkba, ahol hatalmas ingatlankereskedő birodalmat épített ki, amit a fia, Seymour Durst még tovább duzzasztott.
Joseph unokája, Robert 1943-ban ebbe az elit családba született bele, de a hatalmas gazdagság ellenére nem volt valami vidám az élete. Bár három testvére van, mindig is furcsa, magányos, különc gyerek volt, főleg miután 7 éves korában meghalt az anyja.
Robert szerint az apja éjszaka odahívta egy ablakhoz, hogy integessen az anyjának, aki a szemközti tetőn állt, majd leugrott a mélybe, és ugyan a lapok balesetről írtak, ez öngyilkosság volt. Az öccse, Douglas – akivel sosem szerették egymást – ezt tagadta.
A 10 éves Robert Durstről egy pszichiátriai jelentés azt írta, hogy a személyisége megbomlott, és talán skizofrén is. (Akkor még nem tudták, hogy ez nem egy, hanem nyolc betegség.)
Aztán mégis úgy tűnt, hogy minden rendben lesz Bob Dursttel. Bár közgazdaságtanból nem tudott lediplomázni, Virginiában egy egészséges ételeket áruló üzletet vezetett All Good Things néven. Aztán összejött Kathleen McCormackkel, és együtt vitték tovább a boltot. Robert Durst apja viszont azt akarta, hogy menjenek vissza New Yorkba, és Robert szálljon be a családi cégbe. 1973-ben minden így is lett, és Bob feleségül vette Kathyt.
Eleinte nagyon boldogok voltak együtt, aztán Bob állítólag egyre furcsábban viselkedett, sokszor magában motyogott. A házaspár egyre többet veszekedett, és sokszor össze is verekedtek. Aztán 1982-ben egyik este Kathy nyomtalanul eltűnt.
A rendőrség évekig nyomozott, és Kathy barátai mind azzal vádolták Robertet – aki három éve már egy másik nővel élt, de nem akart elválni –, hogy ő ölte meg, hiszen Kathy többször panaszkodott arról, hogy a férfi zsarnokoskodik vele. Bizonyítékok nélkül viszont a rendőrség tehetetlen volt. Pedig voltak furcsaságok:
Akármi is történt, Robert Durst állapota csak romlott, és ez a kilencvenes években odáig vezetett, hogy a New York-i cég feje nem az elsőszülött Robert, hanem az öccse, Douglas lett, Bobot pedig fokozatosan teljesen kirekesztették a családból, többen távolságtartási végzést kértek ellene, és különféle szerződésekre kényszerítették, hogy ne zavarjon sok vizet. Persze a részesedését mindig kifizették, így nem szegényedett el.
Kathy eltűnésének ügyét aztán valamiért 1999-ben csendben újranyitotta a rendőrség, és a nyomozás 2000 novemberében már a nyilvánosság előtt zajlott. A rendőrség az üggyel kapcsolatban beszélni szeretett volna Susan Bermannel, Robert Durst régi barátjával, aki Kathy eltűnése idején gyakorlatilag a férje szóvivője volt.
Csakhogy karácsonykor valaki egy névtelen levélben értesítette a helyi rendőrséget, hogy van egy holttest Berman címén, amit a feladó tévesen Beverley Hillsnek írt. A nőt 2000. december 24-én holtan találták a kaliforniai otthonában. Az előző nap valaki hátulról agyonlőtte. (Hogy a levelet miért kapták a rendőrök, nem derült ki, arra tippeltek, hogy a gyilkos küldte, aki közel állhatott az áldozathoz, és nem akarta, hogy egy Berman lakásán csak sokkal később, egy ocsmány, bűzlő, rohadó hullát találjanak.)
Susan Berman, aki egy hírhedt Las Vegas-i, orosz származású zsidó maffiózó lánya volt, a halála előtt forgatókönyvírásból próbált megélni, de 55 évesen már nem sok esélye volt befutni. Robert Durst időnként küldött neki pénzt, nem sokkal a nő halála előtt például 50 ezer dollárt.
Robert Durst – aki egyébként ebben az évben újranősült – ebben az ügyben is nagyon gyanúsan viselkedett: a gyilkosság előtt néhány nappal New Yorkból Észak-Kaliforniába repült, és a gyilkosság éjszakáján San Franciscóból visszatért New Yorkba.
Az ügyből megint nem lett semmi.
Aztán 2001-ben úgy tűnt, Bobnak eljön a vég. Durst ekkor a texasi Galvestonban élt, ahol gyakorlatilag nőnek öltözve bujkált, mert biztos volt abban, hogy le fogják tartóztatni.
Ez be is következett, de más ügyben: 2001 októberén az öbölben kukás zacskókban egy férfit találtak. Pontosabban karokat, lábakat, és egy törzset. Bár a fejet sosem találták meg, sikerült azonosítani a holttestet. A 71 éves Morris Black, Robert Durst szomszédja volt az.
Robert Durstöt október 9-én letartóztatták, és a kocsijában találtak egy fűrészt, pont olyat, amivel Black holttestét darabokra vágták, és amilyenből egy közeli barkácsboltban vettek egyet a férfi halála napján. Durstöt másnap mégis elengedték egy 300 ezer dolláros óvadékkal.
Csakhogy egy héttel később nem jelent meg egy tárgyaláson, ezért elfogatóparancsot adtak ki ellene. A szökésben lévő Bob egyszer fegyverrel felbukkant az öccse, Douglas kocsifelhajtóján, de nem történt semmi.
Végül november 30-án fogták el a pennsylvaniai Betlehemben, ahol kopaszra borotválva, szemüvegben ment be egy szupermarketbe, egy ragtapaszt rakott az orra alá, és – bár 500 dollár volt a zsebében – megpróbált ellopni egy újságot meg egy csirkés-salátás szendvicset.
A rendőrök a bérelt kocsijában 37 ezer dollárnyi készpénzt, két fegyvert, marihuánát, Morris Black jogosítványát és iránymutatást találtak arról, hogy kell eljutni Gilberte Najamy connecticuti címére. (A nő Kathy Durst jó barátja volt, aki Kathy eltűnése óta nyilvánosan gyilkosnak nevezte Bobot.)
A texasi ügyészek úgy érezték, nyert helyzetben vannak, és Robert Durstöt halálra fogják ítélni.
A milliomos komolyan vette a helyzetet, és két sztárügyvédet is felbérelt, akikkel több próbatárgyalást is tartottak, hogy felkészítsék Durstöt élete legnagyobb szerepére. A védelem egy dolgot akart elérni: hogy ne ítéljék el Durstöt gyilkosságért. Ehhez el kellett nyerniük az esküdtszék szimpátiáját.
Azzal védekeztek, hogy Bob Asperger-szindrómás, és hogy jóban volt Morris Blackkel, többször is együtt iszogattak, de aztán egy nap Durst szerint Black a könyvtárban a neten szörfözve rájött, hogy kicsoda ő valójában, és meg akarta zsarolni, majd egy pisztollyal rárontott, dulakodni kezdtek, és elsült a fegyver, a fejbe lőtt Black pedig azonnal meghalt.
Durst ekkor bepánikolt, mondván, a felesége eltűnése miatt senki sem hinne neki, ezért vett egy fűrészt, és megszabadult a holttesttől. A kukás zacskók egyébként nem merültek el a vízben, és ezt Durst is észrevette, nem hiába nem került elő a fej soha, csak egy üres zacskó, rajta egy vágással.
A védelem támadó taktikára váltott, és azt követelték, hogy bizonyítsák be, hogy szándékos emberölésről volt szó. A fej nélkül ez gyakorlatilag lehetetlen volt, hiába volt több lövésnyom is a lakás falán, ami cáfolta a védelem sztoriját.
Az ügyészség végül úgy döntött, hogy Robert Durst nem gyilkos.
Bobnak csak a szökése és Morris Black holttestének feldarabolása miatt kellett ülnie néhány évet az évtized közepén. A büntetését több részletben kitöltötte, aztán évekig nem hallatott magáról, a szó szerint filmbe illő végkifejletig.
Andrew Jarecki rendező 2011-ben Ryan Gosling és Kirsten Dunst főszereplésével feldolgozta Robert Durst és az eltűnt felesége történetét. Az All Good Things című film bemutatása után Bob felhívta a rendezőt, hogy szeretne interjút adni neki, amire Jarecki azonnal lecsapott.
Ebből lett a The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst (magyarul Az elátkozott: Robert Durst halálos élete) című hat darab 40 perces részből álló HBO-s dokumentumfilm-sorozat lett, ami Kathy Durst, Susane Berman és Morris Black halálát járta körbe.
Robert Durst az interjú egyik szünetében azt kezdte maga elé motyogni, hogy a Morris Black-tárgyaláson nem tudatosan, szándékosan hazudott, és amikor az ügyvédje rászólt emiatt, azzal védekezett, hogy gyakorolnia kell, hogy mondja, hogy hitelesnek tűnjön.
Bob mellett szinte mindenkivel felvették a kapcsolatot, akik a három ügyben érintettek voltak. Például Sareb Kaufmant is megkérdezték, aki Susan Berman volt élettársának a fia, akit a testvérével, Mellával együtt Berman nevelt fel. A férfi mérsékelten, de jóban volt Dursttel, akitől pénzt is kapott a főiskolai tanulmányaira. Ő mutatta meg a filmeseknek azt a levelet, amit egy páncélszekrényben őrzött, és amit rajta kívül addig senki sem látott. A levelet Robert Durst írta Susan Bermannek, még akkor, amikor a nő élt. A levéllel Bob pénzt is küldött, de más volt benne az érdekes. A címben ugyanis volt egy elírás.
A város nevét Durst úgy írta, hogy BEVERLEY Hills.
Jareckiék a levél másolatát és több, Robert Durst írásával ellátott iratot, illetve annak a levélnek a másolatát, amit a Susan Berman-gyilkosság idején a rendőröknek küldtek, elvitték egy írásszakértőhöz, aki megállapította, hogy mindegyiket ugyanaz az ember írta.
Jareckiék – akik innentől biztosak voltak abban, hogy Bob a gyilkos – kértek még egy interjút, amibe Durst belement, de aztán elkezdett kihátrálni. Például azt hazudta, hogy hetekre elutazott Madridba (bár ő maga, amikor Sarebnek bevallotta, hogy ez kamu, Barcelonára emlékezett).
De aztán, amikor Durstöt feljelentette a testvére, amiért megint az otthonánál ólálkodott, Bob azt kérte Jareckitől, hogy igazolja, csak a forgatás miatt volt erre szükség. A rendező így ki tudott alkudni egy utolsó beszélgetést.
Az interjút a filmesek pont úgy elpróbálták többször, ahogy Robert Dursték a védekezést, hogy a lehető legjobban sarokba szoríthassák a milliomost. A beszélgetés végén Jarecki megmutatta a két levelet, és a kisebb sokkot kapott Durst öklendezve elismerte, hogy a Bermannak írt levelet akár ő is írhatta, de a rendőrségnek küldöttet biztosan nem, és szerinte a levelekben csak a BEVERLEY szó írása és az volt közös, hogy mindkettőt nyomtatott nagybetűkkel írták. (Eszerint szerinte nyomtatott nagybetűkkel írt szövegek között nincs is különbség.)
Az interjú itt véget ért, és Durst elment vécére. A filmesek csak másfél-két évvel később vették észre, hogy bekapcsolva maradt a mikrofonja, és hogy miközben nagyokat nyögve nekiállt szarni, azt motyogta magának:
„Mi az ördögöt csináltam? Megöltem mindet, természetesen.”
A dokumentumfilmben feltárt tárgyi bizonyíték és a vécén elmondottak miatt Robert Durst most rács mögött várja a Susan Berman-gyilkosság tárgyalását, amiben halálra is ítélhetik.
A 72 éves milliomosról legutóbb a múlt héten került elő egy biztonsági kamera tavalyi felvétele, amin az látható, hogy egy boltban áll, és a közeléből elszalad valaki, amikor a kasszánál elkezdi lehugyozni a cukorkákat.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.