„Egy újabb szög annak az elképzelésnek a koporsójába, hogy az egyenlőtlenség az az ár, amit meg kell fizetnünk a gazdasági növekedésért cserébe. És most az OECD tartja a kalapácsot”

– így kommentálta a baloldali elhajlással nehezen vádolható Financial Times vezető elemzője, Martin Sandbu az OECD csütörtökön megjelent In it Together című jelentését.

A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) célja, hogy elősegítse tagállamainak, így Magyarországnak is gazdasági és társadalmi fejlődését. Túl sokat tenni nem tudnak, de rendszeresen szakmai ajánlásokkal és véleményekkel jelentkeznek, amire aztán vagy hallgatnak a kormányok, vagy nem.

Mostani, közel 350 oldalas elemzésük főbb megállapításaiért valószínűleg ezúttal sem lesznek oda a tagállamok kormányai, de azok újabb érvet kaphatnak a kezükbe, akik hajlamosak úgy érezni, hogy nem jó irányba mennek a dolgok Európában.

Az elemzés ugyanis abból a megállapításból indul ki, hogy a legtöbb országban harminc éve nem volt ekkora különbség a gazdagok és a szegények anyagi helyzete között, mint napjainkban. És innen jutnak el odáig, hogy komoly gazdasági-társadalmi beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy ezt a lyukat betömjük.

Mostanában az egyenlőtlenségről szóló legtöbb vita a társadalom leggazdagabb egy százaléka és a többiek között feszülő különbségre szokott koncentrálni (például Thomas Piketty vagy a héten épp Budapesten járt Emmanuel Saez írásaiban), ugyanakkor az OECD tanulmánya szerint érdemes lenne inkább a társadalmak leszakadt rétegeinek helyzetét vizsgálni. Ezért most az alsó 40 százalékba tartozó háztartások helyzetére helyeztek külön hangsúlyt, azt vizsgálva, mi rontotta tovább ezeknek a családoknak a gazdasági kilátásait az elmúlt években.

Egy másik komoly belátása az OECD kutatóinak (persze ez sem túl új felismerés, sokan mondanak már régóta ilyesmit),

hogy a növekvő egyenlőtlenség árt a hosszútávú gazdasági növekedésnek is.

Az OECD becslése szerint 1985 és 2005 között növekvő jövedelmi egyenlőtlenség a tagállamokban átlagosan 4,7 százalékkal fogta vissza a gazdasági növekedést. A növekedés elmaradása elsősorban a legszegényebb 40 százalékot érinti, és elsősorban az emberi erőforrásokban, ha már itthon így hívjuk ezt: minél szélesebb a jövedelmi egyenlőtlenség, annál kisebb az esélye annak, hogy alacsonyabb keresetű családok befektessenek az oktatásba. Ezzel párhuzamosan felbomlik a társadalmi kohézió, egy rakás ember pedig minden bizalmát elveszti a közintézményekben.

És hogy mi okozza a gondokat?

Nincsenek már stabil munkahelyek

A jelentés hangsúlyos megállapítása, hogy tagállamokszerte megszűnőben vannak a rendes munkahelyek, azaz a bejelentett, határozatlan idejű szerződésen alapuló, teljes munkaidős állások. Helyettük a kilencvenes évek közepe óta terjednek az atipikus munkák, melyek ma már az összfoglalkoztatás harmadát teszik ki a 34 OECD-államban. Ez pedig a szakértők szerint szintén az egyenlőtlenség növekedéséhez vezethet.

Ezek a munkahelyek ugyanis jellemzően rosszabbul fizetnek, alacsonyabb képzettséget igényelnek, részmunkaidőt kínálnak és kevésbé biztonságokat. Ezeknek a prekáriusnak is nevezett foglalkoztatási típusok terjedésének kedvezett a gazdasági válság és a növekvő méretű automatizáció, illetve az ezt kísérő munkahelymegszűnések is.

Az OECD ajánlása szerint ezért a kormányoknak olyan lépéseket kéne tenniük, melyek a valódi munkahelyteremtés irányába hatnak. Azaz hogy olyan munkahelyek jöjjenek létre, melyek továbblépési és befektetési lehetőségeket nyitnak meg,

munkahelyek, melyek kezdő létrafokot, nem pedig zsákutcát jelentenek.

Azaz pont a szöges ellentétei annak, mint amit a közmunka kínál ma Magyarországon.

Nincs elég nő a munkaerőpiacon

Bár ezen a téren vitathatatlanul történt előrelépés, az elmúlt évtizedekben csökkentek a jövedelemkülönbségek a férfiak és a nők között, és nőtt a női munkavállalók száma, de még mindig messze van az ideálistól a helyzet. A tagországokban a férfiak helyzetéhez képest átlagosan még mindig 16 százalékkal kevésbé valószínű, hogy egy nő pénzt kapjon a munkájáért, a jövedelemkülönbségek között pedig még mindig 15 százalékos rés tátong. E rés betömésének is komoly egyenlőtlenségcsökkentő hatása lehetne.

A nagy vagyonkoncentrálódás csökkenti a befektetési lehetőségeket

Itt is az utóbbi évek mantrája köszön vissza: nem csak a béregyenlőtlenségekből van gond, de a vagyoni téren még durvább a helyzet. Az OCED-államokban jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a leggazdagabb 10 százalék birtokolja a vagyonok felét (ingatlanok, részvények, földek, ilyesmi), a következő 50 százalék a vagyonok közel másik felét,

míg a legszegényebb 40 százalék mindössze a vagyonok három százalékát.

Emiatt pedig képtelenek arra, hogy befektessenek, akár csak olyan alapvető javakba, mint mondjuk az oktatás.

És hogy akkor mit kéne tenni?

Döbbenet, de például újraelosztásra lenne szükség, mondjuk megfelelően átgondolt, progresszív adópolitika formájában. És bár létezik ennek jobbról heves kritikája, mondván hogy az ilyesmi csak a növekedést gátolja, de az OECD mostani elemzésében nem találták ennek nyomát. Az is sokat számít, hogy az adók célba találjanak, és sem a leggazdagabb réteg, sem pedig a multinacionális vállalatok ne vonhassák ki magukat az arányos közteherviselés alól.

Szintén fontos, hogy célzott és alaposan átgondolt programokkal segítse a kormány a legszegényebb 40 százalékba eső háztartásokat, de ez nem csak pénz formájában lehet hatásos. Legalább ennyire fontos, hogy megkönnyítsék és promotálják a közszolgáltatásokhoz való hozzájutás lehetőségét, legyen szó iskoláztatásról, egészségügyről vagy lakhatásról.

Ezek olyan beruházások, melyek hosszabb távon elősegítik a társadalmi mobilitás növekedését és csökkentik az esélyek közötti különbségeket.

Mindebben tényleg nem sok újdonság van azokhoz az elemzésekhez képest, amelyek az utóbbi hónapokban a társadalmi egyelőtlenségek növekedéséről megjelentek. (Pár hete Sarkadi Zsolt hosszú cikkben ismertette ezek lényegét). Csak most az OECD ezt közpolitikai javaslatként terjeszti tagállamai, így Magyarország elé is.

Az OECD teljes jelentését itt lehet elolvasni.