Az Economist tavaly írt arról, hogy a digitális forradalom valószínűleg ugyanolyan radikális változásokat fog hozni a felsőoktatásban, mint ahogy átalakította a sajtót és a zeneipart is. Miközben egyetemre járni egyre drágább lesz, addig az olyan oldalak, mint a Coursera ingyen teszik online elérhetővé a világ legjobb egyetemeinek előadásait. Ráadásul egy 30 és 100 dollár közötti összegekért még rendes igazolást is lehet kapni arról, hogy milyen kurzust végeztünk el. Közben egyre több nagy egyetem áll rá szintén arra, hogy bizonyos képzéseiket a rendes költségek töredékéért tegye elérhetővé az interneten.

Ahogy az online felsőoktatás globális piacot alakított ki magának, és egyre nagyobb üzletté nőtte ki magát, úgy az is hamar kiderült, hogy

nemcsak egy szarabb sportcipőt lehet drágábban eladni azzal, ha ráírják, hogy Abidas, hanem akár egyetemeket is ugyanúgy lehet hamisítani.

A nagyok mellett kedvező áron ajánlják a képzéseiket olyan megtévesztő nevű kamuegyetemek is, mint

• a Barkley University, 
• a Columbiana University, 
• Stenford High School,
• vagy a Mount Lincoln Egyetem.

A New York Times 370 ilyen kamuegyetem, nyelviskola, akkreditációs központ és jogi tanácsadó honlapját vizsgálta meg, és arra jutott, hogy valószínűleg mindegyiket ugyanaz az IT cég, az Axact működteti Pakisztánból. Az egyetemeken sokszor még oktatás sincs, csak diplomákat gyártanak.

Közös bennük, hogy csak az interneten léteznek, a promóvideókban megszólaló professzorokat és diákokat színészek alakítják, akiknek még kamu Linkedin-profilokat is csinálnak. Vannak olyanok, akik több egyetemnél is feltűnnek. Néhány kamuegyetem oldalán még a CNN-t is megjelölik mint médiapartnert, persze a CNN engedélye nélkül.

Az oldalak ugyanarra az akkreditációs központokhoz irányítanak és az dizájnjuk is nagyon hasonló. Mindenhol ugyanaz a zöld ablak ugrik fel, ugyanazzal a csajjal, aki chaten segít nekünk jelentkezni. Ráadásul az oldalak általában ugyanazokról a ciprusi vagy lett szerverekről működnek.

Az üzlet pedig szárnyal. Az oldalak mögött álló Axact a világ vezető IT cégeként hirdeti magát, de a korábbi alkalmazottak és korrupció-szakértők szerint a cég fő bevételei az egész világra kiterjedő online diplomagyáraiból származnak. A honlapjuk szerint háromszor nagyobbak, mint bármelyik másik magáncég Pakisztánban. Az Axact vezérigazgatója, Shoaib Ahmed Shaikh pedig az utóbbi időben médiabirodalmat épített ki Pakisztánban.

Az Axact jól ráérzett, hogy a jövő az online felsőoktatásban van, ezért a kamuegyetemek hirdetéseit nagyon agresszív módon tolják az interneten, a keresők az első helyeken dobják fel őket, amivel világszerte tudnak jelentkezőket szerezni maguknak. A papír pedig nem csak az állásinterjúknál jöhetnek jól, hanem például az EU-ban is hamarabb tud munkát vállalni harmadik országból, akinek van diplomája. 

Ki az, aki ezt beveszi?

Az Axact karacsi központjában éjjel-nappal dolgoznak a telefonos értékesítők, hogy komolynak tűnő egyetemek képzéseire toborozzanak jelentkezőket. Ide csak olyan embereket vesznek fel, akik folyékonyan beszélnek angolul vagy arabul, hogy a világ szinte bármelyik részéről tudjanak ügyfeleket behúzni. Egyetemi diplomától doktori címig szinte mindent kínálnak.

Azokat persze ők sem tudják átverni, akik alapból csalni akarnak a diplomájukkal.

Velük pedig tényleg nem is történhetne jobb dolog az életben, mint hogy megtalálja őket a világ legprofibb diplomagyára. A hirdetésekkel elsősorban az arab országokat és az Egyesült Államokat célozzák meg. Volt olyan szaúdi férfi, aki 400 ezer dollárt fizetett ki a hamis tudományos fokozatért és a hozzá tartozó tanúsítványokért. Az Arab Emirátusok egyik nagy kórházának ápolója is beismerte, hogy 60 ezer dollárt adott egy oklevélért, amivel meglett a papírja az előléptetéshez.

Azoknak azonban, akik tényleg arra akarják építeni a jövőjüket, hogy használható tudást és mindenhol elismert diplomát fognak szerezni az interneten, azoknak pokollá tudja tenni az életét az Axact rendszere.

Az Abu Dhabiban könyvelőként dolgozó, indiai Mohan egy másfél éves online mesterképzésen szeretett volna diplomát szerezni pénzügyi igazgatásból a Grant Town University-n. Erre be is fizette a 3300 dolláros tandíjat. Ezért azonban csak egy középszar tabletet küldtek neki az egyetem logójával, de sem a tanterv, sem a tananyag nem volt rajta. Viszont nem sokkal később további költségeket számláztak ki neki.

Az értékesítők akkor sem voltak szívbajosak, ha amerikai kormánytisztviselőknek kell kiadniuk magukat.  Meg is keresték az amerikai nagykövetség nevében azzal, hogy nincs meg a megfelelő igazolása az angoltudásáról, ezért be kellett még fizetnie 7500 dollárt a Global Institute of English Language Training Certificationnek, aminek az oldalát szintén az Axact futtatja. 

Pár héttel később már azzal hívták, hogy meg kell vennie azt a tanúsítványt is, amivel az USA-ban is el tudja ismertetni a diplomáját. Ezzel megint 7500 dollárra húzták le, de ő úgy gondolta, hogy mégiscsak megéri, ha a dokumentumot maga a külügyminiszter, John Kerry írja alá neki.

Na persze!

Néhány hónap múlva viszont már az Egyesült Arab Emirátusok nevében kereste valaki azzal, hogy ha nem ismerteti el ott is a diplomáját, akkor kiutasítják az országból.

Ettől már teljesen bepánikolt, de sikerült kialkudnia, hogy részletekben fizethesse ki a 18 ezer dolláros illetéket. Ráadásul ekkor már 30 ezer dolláros adósságban volt, egy ideje a családjának sem tudott pénzt utalni Indiába, pedig a felesége nem sokkal korábban szült.

A teljes összeomlástól az mentette meg, hogy megkereste az Axact egyik volt értékesítője, aki pár hónap után épp az ocsmányul lehúzós módszerei miatt hagyta ott a céget. Mivel ő ismerte a Axact belső protokolljait, így a szerencsétlen Mohannak vissza tudott szerezni legalább 31 ezer dollárt, amitől az indiai könyvelő valamennyire megnyugodott, de még így is nagyon átverve érezte magát.

Nem tananyagot küldtek, hanem már rögtön a diplomát

De nem csak a Közel-Keleten dőlnek be az Axact ajánlatainak. Egy michigani nő, aki addig egy pékségben dolgozott, távoktatással akart középfokú végzettséget szerezni, hogy felvételizhessen a főiskolára. Meg is találta a jól hangzó Belford High Schoolt, ahol a 249 dolláros jelentkezési díj befizetése után ki kellett töltenie egy 20 kérdésből álló szintfelmérő tesztet. Pár héttel később ő lepődött meg a legjobban, amikor azt hitte, hogy megérkezett a tananyag,  de a csomagban már a diplomája volt. Az könnyen megszerzett papírral még jelentkezett is valami normálisabb egyetemre, ott azonban kiröhögték vele.

A nő pert indított a Belford ellen a használhatatlan diploma miatt. Az esetből csoportos perlés lett,  így végül 30 ezer olyan ember tett panaszt, akiket hasonló módszerekkel vertek át az online képzéssel.

A három évig tartó pereskedés alatt nem sikerült az Axactig eljuttatni a szálakat. Csak egy Salem Kureshi nevű pakisztáni férfit találtak, aki felvállata, hogy ő üzemeltette az egyetemek oldalait. A per ideje alatt Kureshi csak egyszer jelentkezett be, de akkor is csak videón. Ügyvédjei különböző dubai valutaváltókon keresztül kapták meg a pénzüket. A vallomásában Kureshi végig tagadta, hogy köze lenne a Axacthoz, pedig a nevét futó iskolák mailboxaiból kiderül, hogy közvetlen kapcsolatban voltak a Axact székhelyével.

A per 2012-ben fejeződött be, az ítéletben arra kötelezték Kureshit és az Belford iskolákat, hogy 22,7 millió dollár kártérítést fizessenek az átvert diákoknak. Természetesen a károsultak azóta egy fillért sem kaptak Pakisztánból, viszont a Belford High School még mindig hirdeti, hogy 399 dollárért bárki szerezhet tőlük 15 nap alatt diplomát.

Az Axact korábbi munkatársai szerint a Belford iskolák akkoriban különösen jól termelték a pénzt, 2006 környékén napi 4000 dollárt keresett átlagosan a cég, de a bevétel ma már ennek a nagyjából harmincszorosa. Ezek a pénzek aztán Dubaiban, Belizén és a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cégeken keresztül jutnak el Pakisztánba.

Az Axact viszont általában sikerrel perel mindenkit, aki kritizálja a gyanús bevételei miatt. A cég nyomására 2006-ban a brit DailyMail-nek is le kellett venni az egyik cikkét az internetről.

Hát persze, hogy a politikusok önéletrajzaiban is találunk kamuegyetemeket!

Volner János valószínűleg nem volt annyira kétségbe esve, mint az indiai Mohan, pedig az ő is egy olyan orosz egyetemen végzett, ami kamuszervezeteknél akkreditáltatta magát.

Volner egyetemét, az International University of  Fundamental Studiest többek között az a Béke és Biztonság Nemzetközi Parlamentjének elnöki irodája ismerte el, aminek a vezetője egyben lengyel bíborosnak, két nem létező városállam elnökének és egyben Mongólia nagy kánjának is tartja magát.

Az MSZP-s Tóth József, a fideszes BánKi Erik és Szabó Zsolt, valamint  Horváth László tiszteletbeli kazah konzul és kunkapitány is azon az Econovum Akadámia nevű helyen szereztek diplomát, amelynek a fő együttműködési partnere az a Newport University, amit nemhogy az USA-ban sem akkreditáltak, de 2005-ben még Kenyában  is érvénytelennek minősítették az ott megszerzett okleveleket.

(via The New York Times)