Te meg én és minden ismerősünk rosszul szarunk

  • Ne szard le, mit súgnak a beleid: ha menni kell, hát menni kell.
  • De az se mindegy, hogy hogyan: ülve, mint az elítéltek, vagy büszkén, két lábon állva.
  • A béltartalom 50 árnyalata minden értelemben véve erős gyomrúaknak.

A múlt héten bejárta az angol sajtót egy mára bestsellerré vált, magyarul is olvasható könyv, a Bélügyek, amit egy frankfurti mikrobiológus, Giulia Enders írt.

Enders az emésztést kutatja megszállottan, és a legfontosabb, amiről írt, hogy évtizedek óta mindannyian rosszul szarunk, mert nem ülve kéne szarnunk.

Minthogy az I Fucking Love Science erről a nem annyira új felfedezésről szóló cikkét még a napokban is több százezren osztották meg, úgy tűnik, a téma még mindig nem eléggé lerágott csont.

Az egész világ egy hatalmas WC

Aki még a XX. században nyaralt a Balkánon, és elszörnyedt azon, hogy ott a tengerparti vécé két lábnyomból és egy lyukból áll, az most nézzen magába, ugyanis az volt a jó vécé.

Na most nem lennék a zuglóiak helyében, de hát zuglói vagyok

A könyv szerint ugyanis az ülés helyett a guggolás sokkal egészségesebb lenne, az ember teste ugyanis nem úgy van kialakítva, hogy a záróizmok ülve maguktól szétnyíljanak, míg guggoláskor automatikusan szétfeszülnek – írja Enders. Így sokkal gyorsabb is a szarás, ami azért is jó, mert egy 1989-es kutatás szerint azoknak, akik nem csak gyorsan kinyomják, és lelépnek, hanem elkezdenek a vécén olvasni, kétszer akkora valószínűséggel lesz aranyerük, mint másoknak.

A kutató a könyvében azt írja, hogy a kb. 1,2 milliárd embernek, aki guggolva szarik, szinte nincsenek vastagbélproblémái vagy aranyere, miközben a nyugati ember addig erőlteti a beleit, amíg ki nem jönnek a seggén.

Az állás, ülés és guggolás közötti különbséget ez az animáció mutatja be a legegyszerűbben:

De pánikra semmi ok, nem kell szétverni a fajanszot. Persze nem is az a megoldás, hogy felguggolsz a vécédeszkára, és odaszarsz a hátsó részére, hanem elég egy egyszerű lábtámasz, ami az egészségtelen 90 fokos szögből feltolja 35 fokba a lábat.

))<>((

Egyébként van még egy érdekes tudnivaló: két záróizmunk is van. A külsőt mindenki ismeri, ezt mozgatjuk tudatosan. Az ani internust viszont tudattalanul mozgatjuk belül, ez egy mintát küld a két záróizom közötti zsilipbe, amit a szenzor sejtek érzékelnek, mi meg eldöntjük a külső záróizommal, hogy épp biztonságos-e fingani vagy szarni („Igen, otthon vagy” vs. „Nem, a munkahelyeden vagy”). Ha viszont túl gyakran játsszuk el, hogy csak azért, mert valahol nem akarunk vécére menni, egy idő után a belső záróizom kikapcsol, és ebből lehet a székrekedés.

vécézés

Abban az orvosok sem értenek egyet, hogy létezik-e az ideális kaki (általában egy-két folyamatos, hosszú rúdra esküsznek, ami olyan nehéz, hogy elmerül a vízben). De az is vita tárgya, hogy elég-e heti háromszor a vécére guggolni, esetleg naponta meg kell mozgatni a bélrendszert, ha már úgyis naponta eszünk.

Egy egész világ van odabent

A beleink nem csak az ürülékről szólnak: itt található az immunrendszerünk kétharmada, benne kb. két kiló baktériummal. A szar egyébként nem csak az elfogyasztott ételekből – meg a barna színét adó, az epével ürült bilirubinból vagy a fekete színt adó alvadt vérből – áll: ha nem számítjuk a vizet, a végtermék 50-80 százalékát baktériumok teszik ki, és ezek nagy része már halott.

A baktériumok szerepet játszanak a kórokozók elleni küzdelemben, a vércsoport-képzésben, az emésztésben, az energia-előállításban, a hormontermelésben, és még a hangulatunkat is befolyásolják. Az agy és a bélrendszer közötti kapcsolat tanulmányozása még egészen új terület, de a biokémikusok szerint legalább olyan ígéretes, mint az őssejtkutatás.

trainspotting vécé

A könyvből egyébként az is kiderül, hogy a vakbél – amit sokan haszontalannak tartanak – teljes egészében immunszövetből áll, és valóságos éléskamrája a bél legjobb, leghasznosabb baktériumainak. (The Guardian, LiveScience, Vox)

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.