Soha nem sikerült még kihúznod a plüssállatot a karral? Nem benned van a hiba

Ezek a vásárokban és vidámparkokban kitett játékok világszerte nagyon elterjedtek, minden gyerek imádja, ahogy halászni lehet a potenciálisan megszerezhető plüssállatok között. Az egyetlen gond, hogy nem túl könnyű nyerni velük. És ez nem csak azért van így, mert ügyetlenek vagyunk, hanem mert ezek a szerkezetek (tényleg, mi ezeknek a rendes magyar megnevezése?) eleve így vannak kialakítva.

A Vox alapos anyagban leplezi le a csalást, ami annyira nem is titkos, mert az eszközök műszaki leírásából derül ki minden: a fogókarokat úgy tervezték meg, hogy csak az emelés egy bizonyos időpontjában szorítsanak elég szorosan.

A tulajdonosa a gépnek pedig finomhangolhatja is mindezt, azaz beállíthatja, mikor és mennyi ideig szorítson jobban a kampó. De ezek annyira intelligens gépek most már, hogy be lehet állítani azt is, a tulajdonos mekkora profitot szeretne elérni, és akkor ennek megfelelően a gép alakítja, hogy ehhez megfelelő játékos nyerjen csak.

Egy találomra megnézett gép műszaki leírásából például kiderült, tucatnyi alkalommal kell játszani ahhoz, hogy nyerjünk is valamit. Azaz teljesen a tulajdonosok kezében van a plüssállatok sorsa, ők döntik el, mennyire akarják azt odaadni a játékosoknak.

Komoly játékelmeléti kérdés, hogy milyen magatartást éri meg követni a vidámparkosoknak: rámenni a profitra, ezzel kockáztatva hogy senki nem akar majd náluk játszani, hiszen soha nem nyer senki, vagy rámenni egy visszafogottabb, de közönségbarát taktikára.

Az Egyesült Államokban a játékfelügyelet ugyan ellenőrzi ezeket a gépeket, de csak arra szoktak odafigyelni, hogy ne legyenek túl értékes tárgyak benne. Azok ugyanis szerencsejáték-függőséghez hasonló tünetekhez vezethetnének. Viszont a kar fogásának erejével nem foglalkoznak. (Vox)