Vajon ad pénzt a bevándorló, beteg törpe a kövér, féllábú hadirokkantnak?

Amióta az 1990-es évek végén az egész világon meglódult a valóságshownak, a műfajnak két alaptörvénye van. Egyfelől hogy érdemes a társadalom valamilyen szempontból szerencsétlenebb tagjaiból válogatni a szereplőket. Gazdag, szép és okos emberek úgysem fognak hülyét csinálni magukból főműsordiőben, így BB Évik és Alekoszok kellenek a sikerhez.

A valóságshow másik alapszabálya, hogy valamilyen szempontból extrémebbnek kell lennie az előzőnél. Ahogy például a pornóipar is egyre jobban tolódik a bizarr felé, úgy kénytelenek minden induló valóságshow kitalálói valami olyan új, extrém elemet behozni, ami korábban még eszébe sem nagyon jutott volna senkinek. Jó példa erre a valóságshowk robinsonos alfaja, amely egyszerű Survivorként kezdődött, ma viszont már ott tart, hogy a versenyzőknek tök pucéran kell túlélniük valami mocsaras dzsungelben.

Az első Big Brother-szériákat még világszerte felháborodás kísérte, a szándékosan orwelli név vonzotta az orwelli apokalipszist kiáltó hivatásos sopánkodókat. Ma már csak úgy lehet balhét generálni, ha egy valóságshow mind a szerencsétlenek kihasználásában, mind bizarrságban elmegy a végsőkig.

Mondjuk úgy, hogy arról szól, vajon ad-e a nyereményéből a szegény, bevándorló, beteg törpe a szintén szegény, kövér, féllábú hadirokkantnak.

Az Aktatáska (The Briefcase) című, Amerikában a héten elindított új valóságshownak nagyjából ennyi is a cselekménye. Minden egyes epizód elején a műsorvezető felkeres egy minimum szegény, de lehetőleg egyéb szempontokból is szerencsétlen helyzetben lévő családot, és a kezükbe nyom egy aktatáskát, benne pontosan 101 000 dollárral.

A nem kerek pénzösszegnek nemcsak a figyelemfelkeltés a funkciója, hanem szerepe is van a műsorban. Az aktatáskával megáldott család 1000 dollárt ugyanis köteles gyorsan el is költeni. Így egyfelől megízlelhetik a gondtalan fogyasztás örömét, másrészt a néző is hüledezhet egy kicsit a szerencsétlenek ízlésén és szükségletein.

A maradék 100 000 dollár (nagyjából 28 millió forint) sorsáról is a család dönthet, azonban itt jön a történetben a csavar. A műsorkészítők a következő 72 órában az aktatáskás családot megismertetik egy másik, hasonlóan vagy akár még rosszabb körülmények közt élő család szenvedéseivel, és ez után kell meghozni a döntést: a számukra hatalmas összegből mennyit tartanak maguknál, is mennyit adnak oda a másik családnak.

Van azonban még egy csavar: a családok nem tudják, hogy a velük párba állított másik család szintén kapott a műsor elején egy aktatáskát 101 000 dollárral.

Minden egyes epizód csúcspontján a két családot leültetik egymással szemben, megtudják, hogy csőbe lettek húzva, a nézők pedig azt, hogy mit döntöttek a nyereményük sorsáról.

A május 27-én vetített első epizód kiváló nézettségi adatokat hozott, valamint rég nem látott botrányt. Felháborodott a Twitter, a Facebook és a média médiával foglalkozó része is. “Olyan mélypontra jutottunk, hogy kilyukadt a mélység alja, és átestünk egy másik mélységbe.” “Egy órán át azt nézzük, ahogy embereket pszichológiailag kínoznak.” “A szegénység olyan aberrált versenyeztése, mint valami faszméregető bajnokság.” Ilyeneket köztiszteletben álló honlapok írtak, az interneten ennél természetesen jóval szélsőségesebb kritikákat is lehet találni.

Sok cikkben merült fel az Éhezők viadala, mint hasonlat, és az Aktatáskából már tényleg csak annyi hiányzik, hogy a szarból kimászni próbáló szerencsétlenek még fegyvereket is kapjanak egymás lemészárlására. Innét már tényleg csak egyetlen lépés, hogy egy másik, valóságshow-pokolban utazó film, a Battle Royale is valósággá váljon.

Az Aktatáskát az egyik nagy amerikai tévécsatorna, a CBS vezeti, amelynek vezetője, Leslie Moonves - ahogy több, az utóbbi napokban is megjelent cikk megjegyzi - évente 54 millió dollárt keres. A posztpiketty világ felületes érdeklődését a társadalmi egyenlőtlenségek iránt azonban nemcsak amerikai kereskedelmi csatornák, hanem a közszolgálati televíziózás legerősebb bástyája, a brit BBC is igyekszik meglovagolni.

Az Aktatáska premierjének napján írta meg az angol Independent, hogy a BBC-nél már keresik a szereplőket egy új valóságshowhoz, aminek a címe Britain’s Hardest Grafter, nagyjából “Nagy-Britannia legkeményebb melósa” lesz. Ebben a résztvevőknek mindenféle feladatokon keresztül azt kell majd bebizonyítaniuk, hogy - na mit? - ők Nagy-Britannia legkeményebb melósai. A legrosszabbul teljesítő melós minden epizód végén kiesik, a végső győztes pedig 15 000 fonttal, körülbelül 6,5 millió forinttal gazdagszik

A potenciális szereplőket a BBC így igyekszik megszólítani:

“Tanulmányaid befejezése óta nem találsz munkát? Utálsz a szüleiddel élni? Nem tudsz munkát szerezni, mert nincs elég tapasztalatod? Diplomád van, de nem találsz diplomás állást?”

A műsorba csak olyanok jelentkezhetnek, akik éppen kevesebbet keresnek évi 15 000 fontnál, ami Angliában még Londontól távol sem nagyon sok. A BBC meg is kapta fűtől-fától, hogy amire készülnek, az egyszerűen szegénységpornó, szerencsétlen emberek lélektelen mutogatása olyan nézőknek, akik csak szörnyülködni és szórakozni hajlandóak rajtuk, segíteni nem.

A BBC azzal védekezik, hogy a műsor még csak a “tervezés korai szakaszában” van, és egyébként is mindenki félreérti annak lényegét. Szerintük nem szegénységpornót készülnek forgatni, hanem olyan kérdéseket feszegetnének, mint a brit fiatalok viszonya a munkához és hogy valóban jobb munkát végeznek-e a bevándorlók alacsonyabb bérekért.

Közben valahol, valaki már biztosan dolgozik a tökéletes szórakoztatóipari terméken, amely egyesíti a valóságshowk és a first person shooterek erényeit, és végre megadná a valódi gyilkosságélményt a képernyők előtt üldögélőknek. És lesz belőle app is okostelefonra.

(Források: Independent, MicRawstorySalon, Vulture)