Talán nem mindenkinek van meg, hogy a legeslegújabbkori magyar történelem nem az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kezdődött.

Legalábbis szerintem!

Kérdés persze, hogyan definiáljuk a legeslegújabbkori magyar történelmet, én így: A legújabbkori magyar történelmi korszakot követő időszak, amikor az 1989-es rendszerváltáskor kialakított parlamentáris berendezkedés először mondja be az unalmast. Magyarul a magyar nép megint úgy érzi, átbaszták.

Szóval ez a korszak nem ősszel, hanem néhány hónappal korábban kezdődött: Nagykőrösön szólaltak meg először a sípok és a kereplők, és mire elérkeztünk szeptember 17-ig, a beszéd nyilvánosságra kerüléséig, már egyáltalán nem volt szokatlan a "mocskos gyurcsányozás" a politikai demonstrációkon.

Kilenc évvel ezelőtt, az Index színeiben Kovács Ádám kollégával ott voltam a történelmi pillanatnál, 2006 június 9-én.

A frissiben kinevezett miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc nem sokkal azután, hogy ismertette a kormányprogramot az Országgyűlésben, rutinmegtekintésre Arany János szülőfalujának általános iskolájába érkezett.

Gyönyörű nyári nap volt: zúgtunk le Budapestről autóval, csodáltuk az Alföldet, amelyből a rekkenő hőség kihozta a költőt. Minden olyan volt, mintha Petőfi verselte volna meg.

Fogalmam sincs már, mit adott át pontosan Gyurcsány Ferenc - feltehetően valami felújítást a helyi koleszban -, de valószínűleg akkor sem jegyeztem volna meg, ha az Első Magyar Űrhajót indította volna el.

Olyan ellenzéki tömeg fogadta ugyanis, amit akkoriban magyar miniszterelnök - talán csak a taxisblokád kivételével - még nem tapasztalt: nemcsak népes volt a tábor, de igen hangos és haragos is. Gyurcsány zavarában bele is integetett a tömegbe, legalább a híradó képein úgy tűnjön, mosolyogva fogadták és viszont.

Mi az Index stábjaként videóriportot készítettünk, és persze örültünk annak, hogy "történik valami". Önmagában egy kormányzati bejelentés akkor sem volt túlságosan érdekes.

Az emberek lógtak az út szélén, a Köztársasági Őrezred csak kapkodta a fejét, hol álljon meg a miniszterelnök, hogy ne kapják el a dühös emberek.

A dühös emberek pedig számokat soroltak. Mintha összebeszéltek volna, mindenki arról beszélt, hány ezer forint a nyugdíja, a rokkantnyugdíja vagy a fizetése, és nyilván nem sokallták az összegeket. És egyáltalán, elhangzott a kérdés, amivel Medgyessy Péter 2002-ben a közgázas vitán úgy elgáncsolta Orbán Viktort, hogy csak 2010-ben tápászkodott fel ismét:

Akkor még ismeretlenek voltak az olyan fogalmak, mint karaktergyilkosság, nem tolvajkommunistázott akkor még senki ennyire nyíltan, a mocskosgyurcsányozás pedig maximum informálisan volt hallható, kocsmában, itt-ott, de nyíltan, teli torokból nem nagyon üvöltöztek ilyeneket akkor még az emberek.

Gyurcsány sem lehetett teljesen felkészülve:

Később értettem meg, hogy ez volt az a pillanat, amikor Orbán Viktor beindította az ellenzéki prést, a street Fideszt: míg a párt elnöke a Parlamentben talán élete legértelmesebb beszédében szedte ízekre Gyurcsány kormányprogramját, addig a fideszes nagykőrösi polgármester megszervezte a lenti, újdonságnak számító füttykoncertet.

(Ez volt az a különös pillanat, amikor Orbán a Parlamentben Gyurcsány Ferenccel szembeállítva pozitív példaként biccentett az akkor még képviselőként bent ülő Horn Gyulára, mondván ő legalább egy olyan szocialista volt, aki sosem adósította el az országot.)

A polgármester, Czira Szabolcs - Ennyire szürreális időket éltünk akkor, kedves fiatalok! - ráadásul ott ült Gyurcsány beszéde alatt az első sorban, az esemény után viszont arról nyilatkozott, hogy a miniszterelnök becsapta az országot.

Fütyölni volt miért: alig nyerte meg a választásokat az MSZP, szinte napok alatt kiderült, hogy a kampányban tett ígéreteknek a fele sem igaz, nem adócsökkentés jön, hanem -emelés, a szociális kiadásokat pedig megvágják.

Közben rohamléptekben szakadt le az MSZP a kormányról: a párt marha ideges volt, hogy Gyurcsány önjáró lett, és még a népszerűségvesztés árán is keresztül akarja verni a velük sem egyeztetett államreformjait, amelyek egyébként nem sokban különböztek attól, amit a Fidesz végül 2010-ben elkezdett megcsinálni, íme:

• Kisebb parlament (149 fő), egyfordulós választás.
• Szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok (képviselők, polgármesterek, egyebek).
• Régiórendszer bevezetése.
• Pártfinanszírozás kifehérítése.

Szóval minden együtt volt, és mégsem volt együtt semmi: Gyurcsány hiába nyerte meg a vesztesnek tűnő választásokat, a győzelmi mámor semeddig sem tartott: az a kevéske előny már júniusra elolvadt (Májusban 34%, júniusban 28%-on állt az MSZP, és soha azóta nem tudott ennyire visszaerősödni, mégha a teljes széthulláshoz a 2008-as válság is kellett), a kormánykereket pedig nem fogta vasmarokkal senki.

Megmutatkozott, hogy Gyurcsány nem sokat ér a párt nélkül. Ez a masszív, fütyülős utcai ellenzék, részben persze,  2-3 év alatt teljesen bedarálta a kapkodó, egyáltalán nem egységes szocialista kormányzat és a kormányfő maradék népszerűségét is.

Azóta eltelt 9 év. Atyaég!!!4!

Meg kéne kérdezni a nagykőrösi fütyülőket, ma hogy látják a helyzetet.

Hiszen, ami miatt füttyögtek, azt Orbánék végül ugyanúgy lenyomták a torkukon: a Fidesz-kormányzat a legnagyobbat a szociálpolitikai kiadásokon vágott az elmúlt években.

Egyetlen úr volt, aki már akkor pontosan látta, hogy mi történik éppen. Szavai ma is aranyat érnek, nem tudok belekötni mennyire igaza van!