Valami nagyon rossz dolog történik Magyarországon, és ezt most már nem hagyhatjuk szó nélkül

„Gyanakvó reggelek s vészes esték között, háborúk közt élted le életed felét, s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd.” (Radnóti Miklós)

  • Amikor 20 szál cigi helyett csak 19 került a dobozokba, nem szóltam, mert nem dohányoztam.
  • Amikor a kocsmában megjelent a klasszikus háromcentes és feles helyett a 2 és 4 cl tömény, nem szóltam, mert nem ittam töményet.
  • De amikor a korsó sör már csak 4 deci lett, nem maradt senki a kocsmában.

Évek óta beszélik, hogy a világban folyó ördögi játék begyűrűzött Magyarországra is, és állandó ostrom alatt állnak a pénztárcák, a hűtők és a spájzok.

Caveat emptor

Trükkös csomagolásokban bukkannak fel a megszokottnál kisebb kakaók, csokik, kekszek és tejfölök, mintha pont olyanok lennének, mint eddig. Sunyin, akár a koleszterin, úgy kúszott be a bőrünk alá a 7 dekás szalámi. Halkan káromkodva téptünk újat az egyre vékonyodó, szakadt szemeteszsákok helyett. És hiába tudtuk mindannyian, hogy a százas – Mit százas? Tízes! – zsebkendő a világ átverése, csak ültünk a taknyunkat folyatva.

Még az egy híján húsz szál cigarettát is le lehetett nyomni a tüdőnkön

A trükk nem új, még Magyarországon sem. 1956 után is ez ment, amikor a hatalom növelte a fizetéseket, miközben a termékek sem válhattak megfizethetetlenül drágává. A 3 forint 60 filléres kenyér árát viszont nem lehetett felemelni, cserébe kispórolták belőle az anyagokat, így lett az egyre barnább. Végül persze már nem tudták ezt tartani, és jött egy 50 százalékos áremelés, majd egy 100 százalékos is.

„Odoaker, segíts!” (Bayer Zsolt)

De az utóbbi hónapokban a boltokban valami megromlott, árrés keletkezett a pajzson, letört a füle a fogyasztói kosárnak, és az eleve összezavart vevő csak nézhet a boltban, mint Gulliver Liliputban.

Elcsapolt részek

A rendszerváltás óta a több választható márka miatt ugyan eleve nem volt értelme a klasszikus „Mennyibe kerül egy liter tej?” kérdésnek, de a gyerekeink már magát a kérdést sem fogják érteni, ha hagyjuk, hogy 900 ml-es legyen a dobozos tej:

// ]]>

Vagy 2 helyett 1,75 literes a Coca-Cola:

És még büszkék is rá...

A legsúlyosabb viszont, hogy mostanában egyre több helyen a Soproni, a Gösser és a Heineken is négydecis kiszerelésben kísért:

Balról jobbra: klasszikus 0,33 literes Heineken, mellette a 0,4 literes korcs kiszerelés, utána a drága jó félliteres Sör, és végül az undorító, 4 decis zombi Gösser

Termékelhelyezési barbarizmus

Miféle rút tréfája ez a kínálati oldalnak? Létezik olyan ember, akinek az évtizedek óta bevált harmad liter kevés, de a fél liter sok? Ez a 4 deci a magyar embertől életidegen, se lenyelni, se kiköpni nem tudjuk.

Ebben nincs progresszió, de konzervativizmus sem: ne legyen kétségünk afelől, hogy ha véget ér a türelmi időszak, már nem csak a hűtőládákban lesz 0,5-ös helyett kizárólag 0,4-es sör, hanem Felsőszölnöktől Garbolcig, Gyálaréttől Mátraszentimréig mindenhol.

Az évszázad botránya: a hatos csomag így csak 2,4 liter az eddigi 3 helyett (elnézést a képminőségért, az idegességtől remegő kéz az oka)

Hát megéri tönkretenni nagyanyáink „Végy egy sört!” kezdetű receptjeit? Pusztán azért, mert a vásárló kevésbé érzékeny az űrre, mint az árra? Bolond világban élünk.

De mégis milyen segítséget remélhetünk az államtól, ami szintén úgy lett kisebb, hogy közben drágább? Arra aztán várhatunk, hogy az egyetemen mindenkinek tanítsanak árképzést.

$$$ Akcióterv $$$

El sem merem képzelni, mi lesz, ha továbbra is engedünk a legalizált sikkasztásnak. Kisprólják a fehéret a magyar zászlóból? Csak 10 aradi vértanú fér be majd a tankönyvbe? Kihazudják Czibort az Aranycsapatból? Csokiöntet nélkül árulják a Túró rudit?!

Bármilyen sötét jövő is vár ránk, ne feledjük, most még nem vagyunk tehetetlenek, és még csak nem is kell polgári ellenállásra ragadtatnunk magunkat. Ahogy Arisztotelész mondta: „Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.”

bitangok

Kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, magyarok, férfiak és asszonyok: együtt sikerülhet, ha összefog mindenki Heller Ágnestől Mr. Bustáig, a herevasaló Berki Krisztiántól a tornász Berki Krisztiánig, hétfőtől szombatig (vasárnap úgyis fegyverszünet van). Csak egy szigorú cselekvési tervhez kell tartanunk magunkat, aminek a fő elemei nagyjából így néznek ki:

  1. Csak 5 decis kiszerelést fogyasszunk, hogy a sör torz kistestvérét száműzhessük oda, ahova való: a hipermarketek szemétdombjára. (Vagy igyunk kevesebbet, hogy legalább kénytelenek legyenek olcsóbban adni a betolakodó 0,4-es „dobozt”.)
  2. Mondjunk nemet a foghíjas zsebkendőcsomagokra, és szipogjunk óraszám egész télen. Vagy fújjuk csak az orrunkat a vásárlók könyvéből kitépett lapokba.
  3. Tartsuk zárva a hűtőajtót a betolakodó 9 decis tej előtt, rohadjon meg ott, ahol van.
  4. Vásároljuk szálanként a cigit, sodorjuk magunknak, vagy minden huszadik helyett igyunk inkább egy félliteres sört (lásd: 1. pont).

Mondják, hogy a kevesebb néha több. Hát a jó büdös #&$§ß¥€@‰*!

(Címlapkép: idősebb Pieter Bruegel – A halál diadala, 1562)