„Gyanakvó reggelek s vészes esték között, háborúk közt élted le életed felét, s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd.” (Radnóti Miklós)
Évek óta beszélik, hogy a világban folyó ördögi játék begyűrűzött Magyarországra is, és állandó ostrom alatt állnak a pénztárcák, a hűtők és a spájzok.
Trükkös csomagolásokban bukkannak fel a megszokottnál kisebb kakaók, csokik, kekszek és tejfölök, mintha pont olyanok lennének, mint eddig. Sunyin, akár a koleszterin, úgy kúszott be a bőrünk alá a 7 dekás szalámi. Halkan káromkodva téptünk újat az egyre vékonyodó, szakadt szemeteszsákok helyett. És hiába tudtuk mindannyian, hogy a százas – Mit százas? Tízes! – zsebkendő a világ átverése, csak ültünk a taknyunkat folyatva.
A trükk nem új, még Magyarországon sem. 1956 után is ez ment, amikor a hatalom növelte a fizetéseket, miközben a termékek sem válhattak megfizethetetlenül drágává. A 3 forint 60 filléres kenyér árát viszont nem lehetett felemelni, cserébe kispórolták belőle az anyagokat, így lett az egyre barnább. Végül persze már nem tudták ezt tartani, és jött egy 50 százalékos áremelés, majd egy 100 százalékos is.
De az utóbbi hónapokban a boltokban valami megromlott, árrés keletkezett a pajzson, letört a füle a fogyasztói kosárnak, és az eleve összezavart vevő csak nézhet a boltban, mint Gulliver Liliputban.
A rendszerváltás óta a több választható márka miatt ugyan eleve nem volt értelme a klasszikus „Mennyibe kerül egy liter tej?” kérdésnek, de a gyerekeink már magát a kérdést sem fogják érteni, ha hagyjuk, hogy 900 ml-es legyen a dobozos tej:
Vagy 2 helyett 1,75 literes a Coca-Cola:
A legsúlyosabb viszont, hogy mostanában egyre több helyen a Soproni, a Gösser és a Heineken is négydecis kiszerelésben kísért:
Termékelhelyezési barbarizmus
Miféle rút tréfája ez a kínálati oldalnak? Létezik olyan ember, akinek az évtizedek óta bevált harmad liter kevés, de a fél liter sok? Ez a 4 deci a magyar embertől életidegen, se lenyelni, se kiköpni nem tudjuk.
Ebben nincs progresszió, de konzervativizmus sem: ne legyen kétségünk afelől, hogy ha véget ér a türelmi időszak, már nem csak a hűtőládákban lesz 0,5-ös helyett kizárólag 0,4-es sör, hanem Felsőszölnöktől Garbolcig, Gyálaréttől Mátraszentimréig mindenhol.
Hát megéri tönkretenni nagyanyáink „Végy egy sört!” kezdetű receptjeit? Pusztán azért, mert a vásárló kevésbé érzékeny az űrre, mint az árra? Bolond világban élünk.
De mégis milyen segítséget remélhetünk az államtól, ami szintén úgy lett kisebb, hogy közben drágább? Arra aztán várhatunk, hogy az egyetemen mindenkinek tanítsanak árképzést.
El sem merem képzelni, mi lesz, ha továbbra is engedünk a legalizált sikkasztásnak. Kisprólják a fehéret a magyar zászlóból? Csak 10 aradi vértanú fér be majd a tankönyvbe? Kihazudják Czibort az Aranycsapatból? Csokiöntet nélkül árulják a Túró rudit?!
Bármilyen sötét jövő is vár ránk, ne feledjük, most még nem vagyunk tehetetlenek, és még csak nem is kell polgári ellenállásra ragadtatnunk magunkat. Ahogy Arisztotelész mondta: „Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.”
Kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, magyarok, férfiak és asszonyok: együtt sikerülhet, ha összefog mindenki Heller Ágnestől Mr. Bustáig, a herevasaló Berki Krisztiántól a tornász Berki Krisztiánig, hétfőtől szombatig (vasárnap úgyis fegyverszünet van). Csak egy szigorú cselekvési tervhez kell tartanunk magunkat, aminek a fő elemei nagyjából így néznek ki:
Mondják, hogy a kevesebb néha több. Hát a jó büdös #&$§ß¥€@‰*!
(Címlapkép: idősebb Pieter Bruegel – A halál diadala, 1562)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.