Cselédsors, mint karrierálom?

Hawa olyan kislány, akinek nagy, csillogó sötét szemei messze árulkodnak kíváncsiságáról, nyitottságáról, szép lelkéről. A mindig mosolygós, segítőkész Hawa mindenhol azt nézi, kinek, mit segíthet. Az a fajta tiszta tekintetű gyerek, aki kiveszi a kezedből a csomagot, a szatyrot, a palackos vizet, és kérdés nélkül hozza utánad.

Hawa nagyon egyszerű teremtés, és élettörténete rendkívüli hasonlóságot mutat még több tízezer szenegáli lányéval. Falun nőtt fel, délen, messze Dakartól, Kolda városában, közel a guineai határhoz. Egy olyan faluban, ahol az emberek többsége még máig nem jár iskolába, ahol a hagyományos szokások fontosabbak, mint az egészség. Ahol, amit az idős „bölcsek” kérnek, vagy mondanak, az a törvény, annak úgy kell történnie.

Hawát senki sem kérdezte meg 2-3 éves korában, hogy elvégezhetik-e rajta a nőkön örök életükre nyomot hagyó fájdalmas és veszélyes beavatkozást: a női körülmetélést, nemi szerv csonkítást. Hawától azt sem kérdezték meg, hogy szeretne-e iskolába járni, hogy meg szeretne-e tanulni írni, olvasni, számolni.

Nem szánt neki senki egyetemi végzettséget, sem karriert, sem kitörő sikereket. Csak egy egyszerű, tisztes, asszony-életet valahol Afrikában, egy férfi oldalán, gyerekek mellett. Hawa most Szenegál fővárosában, Dakarban él, rokonoknál. Gyönyörű, sudár lánnyá cseperedett, igazi "normális" tinédzser, aki szereti a ruhákat és a szép zenét.

Csak éppen az ő álmai merőben mások, mint más fiataloknak.

Ő ugyanis nem tud sem írni, sem olvasni, de még arról sincsen tudomása, hogy vajon hány éves. Csak saccolni tudom, szerintem 13 éves lehet. Hawa világa nagyon behatárolt, ismeretei nagyon korlátozottak. De azt a keveset, amit tud, amit megtanítottak neki, azt nagyon jó tudja: mosni, főzni, gyermeket ellátni, takarítani, vizet hordani, bevásárolni a piacon. Hiszen ezért ’hozták fel’ délről, vidékről, ahogy annyi más tinédzserkorú kislányt is ’felküldenek’ valamelyik közeli női rokonhoz fővárosba, akinek a gyermeknevelésben és a háztartási munkában szüksége van egy szorgos, segítő kézre.

Hawának szerencséje van.

Bár cselédsorban él, otthonában szeretik és rokonként kezelik. Nem bántják, nem alszik külön, kap kosztot és kvártélyt, sőt, még azt is megengedik neki, hogy "szabadidejében" kis adagokba kiporciózott sót áruljon a tűző nap alatt a piacon, hogy a nap végére néhány száz forintnyi nyereségéből gyümölcsöt, ruhát, vegyen: magának.

Hawa története mindennapos.

Szenegálban, sőt szerte Afrikában. Hawa egy arc, egy történet, egy gyerek a tömegből.

Szerző: Szilasi Ildikó Hermina, Afrika-szakértő. Dakar, Szenegál. Fotó: Lantai-Csont Gergely.

http://www.utazzafrikaba.hu/