Az állami „Ha Magyarországra jössz...” plakátokról van szó mindenütt.

Csak az nem derült még ki, hogy ki akarta ezeket a plakátokat.

Mert ezt eddig senki sem vállalta magára, senki se állt bele úgy, hogy lám, ezek milyen jók lettek, én találtam ki, a mi testületünk fogadta el, politikailag mi hagytuk jóvá.

A vs.hu azt írja, hogy a fideszes parlamenti képviselőket meglepte a kampány, és őket csak utólag tájékoztatta Rogán Antal frakcióvezető a plakátokról. A lapnak nyilatkozó fideszesek azt is mondták, hogy a párt elnökségi ülésén sem volt téma, hogy ez lesz. Valószínű tehát, hogy nem pártvonalról jött a döntés. Mondjuk nem is a párt, hanem a kormány kampányáról van szó, ami különbség, még akkor is, ha a két intézmény között szoros a kapcsolat. A 2014-es kampányra például a kormány odaadta a „Magyarország jobban teljesít” szlogent a pártnak, a PR-anyagok átjárhatósága így nem példa nélküli.

A megrendelő ebben az esetben hivatalosan a kormány volt, hiszen ott intézik a nemzeti konzultációt is, amit elvben ezek a plakátok reklámoznak. Csakhogy nincs nyoma annak sem, hogy a kormány hogyan és miért rendelte meg ezeket a szövegeket.

A kormánynak eddig két tagjától kérdezték meg személyesen, hogy mit gondol a plakátok stílusáról. Egyikük sem volt elragadtatva tőlük. Lázár János azt mondta, hogy

„Az egyszerűsége az előnye és a hátránya is”, majd arra kérte az újságírókat, hogy „legyenek elnézőek”. Később egy újabb kérdésre azt mondta, hogy a tegeződő szöveg sem áll közel hozzá, és mindenkit biztosított, hogy a „kormányhivatalokban nem a tegezés lesz a divat”.

Az óvatos elhatárolódás azért is érdekes, mert a nemzeti konzultáció megszervezése a Miniszterelnökséghez tartozik, amit éppen Lázár vezet. Lázár távolságtartása arra utal, hogy ennek ellenére sem vett részt a reklámanyag jóváhagyásában.

A kormány egyik másik tagja, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere még egyértelműbben jelezte, hogy neki nem tetszenek a szövegek: „Hogy világosan és nyíltan beszéljünk: ez nem az én ízlésem szerint valók” - mondta egy londoni programján.

A két miniszter távolságtartása ellenére azonban vannak arra utaló dolgok, hogy mégiscsak a kormányban hagyták jóvá a szöveget. Kovács Zoltán kormányszóvívő például ezt nyilatkozta: „A kampány a kabinet alapvető elveire hívja fel a figyelmet.” A Kreatív pedig arról írt, hogy ugyan a plakátokat a Lounge Design nevű cégnél tervezték, de a kreatív koncepció már készen érkezett hozzájuk, mégpedig a kormánytól.

De akkor ki találta ki, és ki hagyta jóvá, ha sem a párt képviselői, sem pedig a kormány miniszterei nem veszik nevükre a szlogent?

Ezzel kapcsolatban eligazítást eddig csak Török Gábor politológus adott, aki a Facebookon azt írta a kampányról, hogy „Kutyába lemenő finkelstein- és habonyizmus”. Vagyis szerinte (nem derült ki, hogy honnan veszi) a fogalmazás Arthur J. Finkelstein és Habony Árpád munkája.

Csakhogy Finkelstein Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök állítása szerint nincs munkakapcsolatban a kormánnyal, fizetést nem kap az államtól. Orbán Viktor annyit mondott róla a közelmúltban, hogy május 13-án találkozott vele, de hogy dolgozna a kormány megrendelésére, azt már nem erősítette meg. Habony Árpádról pedig több ízben elhangzott az utóbbi hónapokban kormányzati politikusok és a miniszterelnök részéről is, hogy semmilyen állami megrendelése sincs, az államnak nem dolgozik, az államtól pénzt nem kap.

Lehetséges volna, hogy hobbiból ötletelő emberek javaslatai valahogy átmentek a Miniszterelnökségen és a nyomdagépeken csak úgy?

A kérdés persze álnaiv, és leginkább arra alkalmas, hogy megmutassa, mennyire furcsa módon alakul a politizálás. Van egy nagyon éles hangvételű, nagyon megosztó, kifejezetten durva állami reklámkampány, ami még a fideszes képviselők és a miniszterek egy részének sem tetszik, és közben nem lehet róla tudni, hogy honnan jött, ki akarta és mi volt a célja vele. Mintha a kormányon és a párton is kívül álló erő határozná meg a politikai kampányokat. Nyilván nem életszerű, hogy minden szórólapot miniszterek vagy egy teljes frakció hagyjon jóvá, de hogy egy ilyen erős kampánynak ne legyen politikai felelőse, az elég zavarbaejtő.

Két terelés van

Az elmúlt napokban abban a kényelmes helyzetben vannak a kormánypárti politikusok, hogy már nem nagyon kell a plakát tartalmáról beszélniük. Helyette arról tudnak beszélni, hogy mennyire borzalmas, hogy ellenzéki politikusok a plakátok rongálására biztatnak. Ahogy például Kósa Lajos görgette vissza a túloldalra a nácizást: „A demokrácia bajnokai plakátháborúba kezdenek, és megrongálják, letépik a plakátokat a szólásszabadság nagyobb dicsőségére. Ez tőről metszett náci vircsaft.”

A kormányoldal másik visszatérő érve arról szól, hogy lehet, hogy ezek a szövegek kemények, dehát az egyszerű emberek csak ezt értik. Erre utalt Lázár is, aki arról is beszélt, hogy elsősorban a fizikai dolgozók állásait vehetik el a bevándorlók, vagyis arra utalt, hogy a nem túl képzett embereknek kellett egyszerű üzenetet írnia a kormánynak. Szájer József EP-képviselő is erről beszélt a Heti Válasznak:  "a polgárokkal az ő nyelvükön kell beszélnünk" - vette védelmébe a plakátokat. Nagyon kifinomultnak nem gondolhatják a választókat a Fideszben.

Eddig tehát két típusú érv jelent meg tehát a plakátok óvatos védelmében:

• A baloldal még rosszabb, mert a verbális erőszaknál durvább a fizikai.
• Az emberek ilyen rettenetesek, aki hozzájuk szól, annak hörögnie kell, különben nem értik.

Egyik sem túl elegáns érv, ráadásul mindkettő elé odaillik az, hogy "jó, ez durva, de...". Ha nagyon tetszene nekik ez az egész, akkor azt mondanák, hogy "igen, ezek nagyon szép gondolatokat kifejező plakátok, a szívemből szólnak". Nem úgy tűnik ezért, hogy ezt az egészet olyan nagyon szeretik. De az sem látszik, hogy kérdezhetnének és értékelhetnének, mert úgy tűnik, mintha szellemek rakták volna ki a nevükben a plakátokat.