A fiatal, pályakezdő zenekarok állami felkarolását hirdető Cseh Tamás Programon indult el zenekarával Attila is. A selejtezőből nem jutottak tovább, nem kerültek be a 42 zenekar közé, amiket két-két millió forinttal támogat a Nemzeti Kulturális Alap. Ebben semmi rendkívüli nincs, ilyesmi rendre történik a selejtezőkön, viszont Attila kíváncsi lett volna arra, hogyan látta a zsűri, miért nem volt elég jó a produkciójuk. Ezért felhívta a programról döntő NKA zenei kollégiumát, hogy kikérje a szakmai indoklást, ami miatt nem jutottak tovább. Hátha lehet tanulni belőle valamit.

Megkeresésére telefonon nem tudtak segíteni, de kérték, forduljon levélben az NKA-hoz. Attila előbb levelet írt az igazgatósághoz, majd átirányították a Zenei Kollégiumhoz. Innen kapott választ, két hónappal az első telefonhívás után, egész pontosan azt, hogy

"A Zenei Kollégium tájékoztatása szerint a szakmai döntéseknek nincsen rögzített indoklása, a döntés során felmerülő érvek és ellenérvek nem kerülnek írásban rögzítésre."

Azaz utólag semmiféle írásos nyoma nem marad annak, hogy egy zenekar miért juthatott tovább, egy másik meg miért nem. Pedig maga a zsűrizés elég tömény élmény lehetett, hat nap alatt a harminc fős zsűri összesen kétszáz zenekart hallgatott meg. Közülük kiválasztani negyvenkettőt nem lehetett egyszerű teljesítmény, de hogy mindez hogyan zajlott, már nem fog kiderülni.

A Cseh Tamás Program első nyerteseivel korábban is akadt már probléma, az Index cikke szerint például a 42 nyertes közül 12 olyan produkció van, melynek egy vagy több tagja annak a Kőbányai Zenesulinak egykori vagy jelenlegi diákja, amit az NKA Zenei Kollégiumának tagja és a Cseh Tamás Program egyik arca, Póka Egon vezet. Szintén ebben a cikkben merült fel az az aggály is, hogy a kiválasztott zenekarok közül több egyszerűen meg sem felelt az indulási feltételeknek, mégis nyerhettek.

Attila mindenesetre nem adta fel, most már csak azért is ment tovább, február elején kifogást terjesztett az NKA igazgatósága elé, az ügye kivizsgálását kérte. Ezt azonban február végén az NKA vizsgálat nélkül elutasította, arra hivatkozva, hogy azt csak a nyertesek kérhetnek. Akinek viszont eleve nem ítélt meg támogatást az NKA, annak nem jár a kifogásolás lehetősége sem.

Attila ekkor döntött úgy, hogy mivel a pályázat során közpénzek sorsáról döntenek, ráadásul nem túl átlátható módon, a Kehihez fordul. Onnan viszont március 17-én azt a választ kapta, hogy érdemben nem tudnak foglalkozni az üggyel, mert nincs benne az éves ellenőrzési programjukban, de továbbítják a megkeresést a felügyeleti jogkört gyakorló minisztériumhoz, az Emmihez, azon belül pedig a kultúráért felelős államtitkárságnak.

Olvasónk beszámolója szerint sokáig csak dobálták minisztériumon belül az ügyet, legalább öt részleg illetékessége felmerült. Végül lett felelőse az ügynek, de eredmény nem nagyon. Április 28-án írta meg, hogy már nagyon unja az egészet, és a sajtóhoz tervez fordulni. Tíz percen belül kapott egy választ, hogy már postázták is a válaszát, de azt elküldik neki elektronikusan is, ami csak annyi, hogy még idő kell az eljárás lefolytatásához.

Azóta lassan másfél hónap eltelt, de még mindig nem kapott választ, a minisztérium állítólag még mindig a jogi osztály válaszát várja. Attila viszont már nem akarja ennyiben hagyni, mivel az NKA közel százmillió forintnyi közpénz sorsáról nem tud elszámolni, az NKA igazgatósága pedig Attila szerint alaptörvénysértő módon tagadta meg az eset kivizsgálását, ezért azt tervezi, ha a minisztériumtól nem kap kielégítő választ, akkor az ügyészséghez és az Állami Számvevőszékhez fordul. Kérdéseinkkel kedden megkerestük az NKA-t is, de egyelőre nem kaptunk választ. Ha kapnánk, vagy ha Attila ügyében bármi fejlemény lesz, beszámolunk majd róla.