Vasárnap egy hirtelen lezúduló esőt áradás követett Grúzia (hivatalosan: Georgia) fővárosában, Tbilisziben. Az ár több embert magával sodort, tizenketten meghaltak és huszonnégyen eltűntek. Irakly Lekvinadze Tbiliszi polgármestere szerint a károk elérhetik a 10 millió dollárt is.

A vihar súlyos károkat okozott a helyi állatkertben is, ahonnan ragadozó nagyvadak szabadultak el: legalább hat tigris, nyolc medve és hat oroszlán volt köztük, de egy gyerekkórház közelében több farkast is kilőttek, egy vizilovat pedig a város egyik főterén sikerült csak bekeríteni. (II. Illés pátriákra, a grúz ortodox egyház feje egyébként megfejtette, mi okozhatta a tömeges állatszabadulást: „Amikor a kommunisták ebbe az országba jöttek, elrendelték, hogy az összes keresztet, harangot olvasszák be, a pénzt pedig arra használták, hogy állatkertet építsenek belőle. Ennek az állatkertnek nem lett volna szabad megépülnie itt. Sokan nem tudják, de a bűn sosincs büntetés nélkül.”)

Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője elmondta, hogy más közintézményekhez hasonlóan a budapesti állatkertnek is vannak különféle intézkedési tervei rendkívüli eseményekre. Például van tűzriadóterv, ami más hasonló helyzetekre (például háborúból megmaradt robbanótest megtalálása) is tartalmaz elemeket.

Kifejezetten állatkert-specifikus a veszélyes állatok kiszabadulására vonatkozó riadóterv, ezt jogszabály is előírja. Hanga szerint néha előfordulnak ugyan állatkiszabadulások, de hogy veszélyes állat szabaduljon ki, az nagyon ritka. Budapesten az elmúlt 25 évben nem történt ilyen, és korábban is csak az fordult elő, hogy a veszélyes állat ugyan a helyéről kiszabadult, de nem jutott messzire, a férőhelye közvetlen környezetében sikerült tartani, így senki nem volt veszélyben.

Veszélyes állat utoljára 1945-ben szabadult el, amikor Budapestet bombázták. Akkor 15 kivételével mindegyik elpusztult. A zsiráfok akkor pusztultak el, mikor a házukra bomba esett, a bölények bennégtek a házukban, a krokodilok meg a tető és termálvíz nélkül maradt medencében megfagytak. (Egy városi legenda szerint egy oroszlán megszökött, és a kisföldalatti állomásain húzta meg magát, ahol lovak tetemeiből élt, de később a bevonuló szovjetek befogták, és visszavitték az állatkertbe – hogy ebből mi igaz, nem tudni, hiszen az akkori igazgató, Nádler Herbert úgy emlékezett, hogy az oroszlánokat az állatkert munkatársai lőtték agyon, nehogy kárt tegyenek a lakosságban, és arról is lehetett hallani, hogy „az orosz katonák szórakozásból engedték össze az éhező vadállatokat, akik aztán halálra sebezték egymást.”)

Azokat az állatokat, amiket a háború és a tél nem ölt meg, megölték az emberek, mint az állatkert oldalán olvasható: „A környék lakói késekkel, bárdokkal felszerelkezve rohanták meg az Állatkertet, és mindent elvittek, ami egy kicsit is ehető volt. Így végezték a racka juhok, a lovak, a szarvasok, az őzek, de még az antilopok és a kenguruk egy része is. Az akvárium üvegeit puskatussal törték be, s a kiömlő tengervízből összefogdosott halakat vitték el megenni.”

Hanga Zoltán elmondta, hogy állatok, és ezen belül veszélyes állatok tömeges kiszabadulása alapesetben nem, csak katasztrófahelyzetben, rendkívüli körülmények között fordulhat elő, ahogy Tbilisziben is történt. A grúz fővárosban az állatkert teljes területéről menekíteni kellett az állatokat, ami nagyon ritka, még a prágai állatkertet érintő 2002-es áradás is csak a kert területének egyharmadát érintette, mert a többi magasabban feküdt, így volt hely, ahová az állatokat áthelyezhették. A tbiliszi állatkert árvízvédelmi szempontból rossz helyen van, 1972-ben is volt hasonló eset, amikor szintén kiszabadultak és elpusztultak állatok.

Hasonló árvízi helyzet nálunk a hidrológiai és domborzati viszonyok különbözősége miatt teljesen elképzelhetetlen, de van árvízi kockázat a Margitszigeti Kisállatkertnél: utoljára 2006-ban és 2013-ban volt olyan árvízi helyzet, hogy az ott lévő állatokat elővigyázatosságból ki kellett telepíteni. Ezt a budapesti állatkertnél nem lehetne megcsinálni, ahogy azt Hanga Zoltán korábban a Blikknek elmondta: „Ezer állatfaj tízezer egyedét nem lehet egyik pillanatról a másikra elvinni, ilyen sehol nincs, hónapokig tartó munka egy állatkert elköltöztetése. Ilyenkor legfeljebb egyes állatokat a park egyik részéből a másikba telepítünk. Gondoljunk csak bele, hogy például egy elefánt utaztatása milyen komoly előkészületeket igényel: daru kell hozzá, és az állat egy napig nem ehet előtte.”

Az ilyen típusú rendkívüli helyzeteknél a törvény alapelve szerint ez a biztonsági sorrend:

1. ember
2. állat
3. vagyon/létesítmény

Veszélyes állat kiszabadulásakor az a legfontosabb, hogy a környezetébe ember, főleg látogató ne kerülhessen. Ha ezt biztosították, jöhet az a probléma, hogy hogyan juttassák vissza az állatot a helyére. Erre vannak különböző eszközök az altatópuskától kezdve a különféle hálókig és terelőeszközökig.

De tudni kell, mondta Hanga Zoltán, hogy a helyéről kiszabadult állat általában azzal van elfoglalva, hogy hogyan juthatna vissza a számára ismerős és biztonságot jelentő férőhelyére, ahol rendszeresen táplálékot kap. Az állat tapasztalatból azt a helyet tartja a legbiztonságosabbnak, ahonnan kiszabadult. Ha a szabad visszautat biztosítják neki, akkor akár magától visszamegy.

Akkor van baj, ha a szokásos hely valamiért nem elérhető (például árvíz vagy tűz miatt), vagy ha az állat úgy ítéli meg, hogy a visszaút veszélyes. Ilyenkor jöhetnek a bonyolultabb vagy veszélyesebb módszerek, mint a befogás, altatás vagy legrosszabb esetben a kilövés.