• 5 éves az Erzsébet téri skatepark.
• Ideje volna újragondolni. 
• Burkolat.
• Fák és oszlopok.
• Víz.
• Drog és lopás.
• Felhasznált videók: indexvideó, Gördeszkások a Deák téren, Virágosi Simon
• Fotók: Botos <3 tamás< />i>

Tbg-vel és Botos Tamással gurulós bevásárlókocsival teszteltük le a belváros egyetlen legális gördeszkapályáját. Ami, mint kiderült, ezer sebből vérzik. Például veszélyes, ami persze viccesen hangzik, hiszen extrémsport-pályáról van szó. Az lenne a nagy baj, ha nem lenne veszélyes, de ez nem akkor veszélyes, ha szerencsétlenkedsz, hanem alapjáraton az.

Az Erzsébet téri skateparkot 2010-ben azért építették fel, mert a deszkások a Gödör Terminál felőli oldalát és az Erzsébet téri kutat használták ugrálásra, ami mindenféle konfliktusokat szült a gyalogosokkal és persze a teret is szétbarmolták. Sanyiék már akkor is itt deszkáztak, és visszasírják azokat az időket.

„Etalon spot volt, még külföldről is idejártak, annyira jó pálya volt. Az a kidobó elem, márványpadka! De már tilos ott deszkázni, és nincs is értelme. Maradt a karantén.”

Már évekkel ezelőtt elvitték azokat a díszelemeket, amik a Gödör nyugati oldalát spontán extrémsport-pályává alakították. Túllendülve az illegális ugrálás romantikáján az Erzsébet téri törzsdeszkások felsorolták, hogy mik a fő problémák az épített csodaparkkal.

Díszkő

„Az elemekkel nincs baj, de a díszkő egy tragédia, hallgasd meg: TAK-TAK-TAK. A kerekeket megöli.”

Amitől egy egész ország szenved, attól a deszkások szenvednek a legjobban. Mivel genetikusan és kollektíven képtelenek vagyunk normálisan díszburkolatot lerakni, ezért senki ne csodálkozzon, hogy a deszkapályán is egyenetlen, töredezett és hézagos a burkolat. Ennek következtében a kerekek megakadnak, a srácok pedig izomból felnyalják a szürke díszkövet. Ráadásul a gördeszkák is hamar tönkremennek a zakatolásban. Tehát az egész pályának az alapja, a talaj alkalmatlan a jó és biztonságos gurulásra.

Fa és lámpaoszlopok

A pályán a legmeglepőbb és legveszélyesebb helyeken bukkannak fel mesterséges és természetes akadályok. Pont ahol leérkeznek a deszkások az elemekről , az oszlopok és egy nagyobb fa is állandó veszélyforrást jelentenek. Ezeket nem mindig sikerül kikerülni, ami a fa törzsén és a deszkások testén lévő sérülésekből is jól látható.

Az értelmetlen akadályok nélkül is nagyokat lehet esni a pályán.

„Múltkor egy srácnak szétment az arca. Az egyik fogát az orrából szedtük ki. A fognyoma még mindig látszik az egyik elemen. Elég durva.”

Szóval ez egy kemény sport, amit őrültség még veszélyesebbé tenni megkerülhetetlen és átugorhatatlan akadályokkal. Az alábbi gifen az egyik ügyesnek számító deszkás a lehető legveszélyesebb helyre állított oszlopot fejeli le.

Víz

A víz a deszkások legnagyobb ellensége. Persze csak a BMX-esek után. A felfüggesztés rozsdásodik, a kerék csúszik, a lap megszívja magát és nem pattan, viszont törik. Az Erzsébet téri pálya egyik végében köztéri csap áll, ami körül a nyáron kisebb tó alakul ki. Nem ritka látvány az elszabaduló deszkák után nekifutásból vetődő extrémsportoló.

A hiányzó elem

Egy skatepark akkor jó, ha dinamikus, folyamatosan, megállás nélkül lehet körbe-körbe osztani. Ez a pálya felemás, csonka. Az egyik végében van egy elem, amiről el lehet indulni, de a másik végén nincs semmi, amiről vissza lehetne fordulni. Nagyon hiányzik egy rámpa vagy valami, amiről el lehet rugaszkodni. Így most a tér északi végén le kell szállni a deszkáról, meg kell fordulni, és a semmiből lendületet venni az újabb trükkökhöz. Nem dinamikus a pálya.

Amikor a deszkaparadicsom elkészült, mindenki halálosan biztos volt benne, hogy majd a bringások és a deszkások egymás torkának ugranak a terepért, ezzel szemben ők békésen megférnek egymással, viszont a turistákkal és a park kevésbé extrém felhasználóival sok a konfliktus. A gyalogosok simán átsétálnak a pályán, így sok az ütközés, a balhé, és a sérülések is mindennaposak.

Sanyiék azt mesélik, hogy a külföldi turisták előszeretettel járnak az Erzsébet térre drogot vásárolni, így a környéken elég sok a dealer, akik szabadidejükben szívesen terrorizálják a deszkásokat. Egy-egy ilyen összezörrenés után előfordul, hogy a kisebbek vagy lassabbak boardja a tér szökőkútjában landol. A lopások is rendszeresek a téren. Ezek persze valamivel nehezebben orvosolható problémák, de a fentieket aránylag kis befektetéssel gyorsan meg lehetne oldani.

Miért fontos ez?

Azért fontos, mert a deszkázásnál kevés jobb szórakozás van egy városban, és egy csomó gyereknek ez a mániája. A pályán találkoznak, zenét hallgatnak, trükköket tanulnak, csajoznak, pasiznak reggeltől estig. Tényleg ez az életük. És nem is tűnik rossz életnek. Ha meg akarja érteni, milyen szívből rajongani a deszkázásért, hallgassa meg Szabó Norbertet, a tér egyik törzsdeszkását!