Óriási slágertéma lett a bevándorlás (és a bevándorlással kapcsolatos riogatás), de valójában még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy hogyan és hányan élnek Magyarországon olyan bevándorlók, akik nem csak tranzitországként tekintettek Magyarországra, hanem itt akartak új életet kezdeni. Mert bár valóban nagyon megnőtt a Magyarországra érkező illegális bevándorlók száma, az érkezők döntő többsége nem itt képzeli el életét, az EU gazdagabb, jobban teljesítő országaiba szeretne továbbjutni.

A KSH néhány napja publikált kutatása talán egy kicsit segíthet árnyalni a magyar képet. 2014 második negyedévében zajlott az országos munkaerő-felmérés (MEF), és ebben uniós szabályoknak megfelelően vizsgálni kellett a migránsok munkaerő-piaci helyzetét is. A vizsgálat során a 15 és 64 év közötti, első- és második generációs migránsok helyzetét vizsgálták. Első generációsnak számít az, aki még külföldön született, másodgenerációsnak pedig az ő gyermekeik. A pontosabb eredményekhez szükség volt még egy megkülönböztetésre, állampolgárság szerint elválasztották a magyar és nem magyar állampolgárokat is.

Erre azért is szükség volt, mert a sajátos magyar történelmi helyzet miatt

az országba érkező első generációs bevándorlók döntő többsége (82 százaléka) a magyart jelölte meg anyanyelveként.

És persze számukra is adódhatnak bőven nehézségek, ha munkavállalásról van szó, de a mostani kutatásnak elsősorban a 'valódi' bevándorlók helyzetének feltérképezése volt a célja.

Akad gond a mintavétellel is. A korábbi különböző adminisztratív nyilvántartások szerint nagyjából 140 ezerre becsülhető az itt élő, nem magyar állampolgárok száma. Ehhez képest a MEF a 15–64 éves, nem Magyarországon született, külföldi állampolgársággal rendelkezőkre a ténylegesen összeírtak alapján mindössze 33 ezer fős létszámot becsült.

A különbség oka egyrészt az itt élő külföldiek területi koncentrációja lehet, azaz hogy kisebb területeken élnek sokan, amit egy országos mintavétel nem tud jól kezelni, de szerepet játszhatott benne az is, hogy külföldiekről eleve nehezebb mintát venni, nagyobb a meghiúsulási arány. Ezért is figyelmeztet a KSH, hogy az adatokat a szokásosnál is óvatosabban kezelni.

Iskolázottsági szintjük az országos átlag felett

A kutatás szerint az első generációs migránsok (azaz a nem Magyarországon születettek) száma 126,3 ezer fő, ebből 33,2 ezren vallották magukat külföldi ország állampolgárának. További 98,7 ezer főnek mindkét, vagy legalább az egyik szülője nem magyarországi születésű, vagyis második generációs migráns volt. Összehasonlítva ezt a három csoportot a vizsgált teljes (15–64 éves) népességgel, a következő megállapításokra jutott a KSH elemzése: 

• Az első generációs migránsok között valamivel több a nő, azonban ezen belül a nem magyar állampolgárságúak esetében az arány kiegyenlített.
• A magyar állampolgárságú első generációs migránsok életkor szerinti összetétele hasonlít legjobban a teljes népességéhez, de esetükben a 40–49 év közöttiek aránya érdemben nagyobb. Az első generációs nem magyar állampolgárok között viszont a fiatalabbak – a 25–39 éves korosztályba tartozók – erősen felülreprezentáltak. A második generációs migránsok kor szerinti megoszlása sajátos, a teljes népességre jellemzőt jóval meghaladó a 15–19 évesek (ők lehetnek a 40-es éveikben járó első generációs migránsok gyermekei), illetve az 50 éven felüliek aránya.
• A kormegoszlás különbsége, a fiatalok (elvileg még középiskolába járók) magas aránya részben magyarázatul szolgál az iskolai végzettség szerinti megoszlás bizonyos sajátosságaira, nevezetesen arra, hogy miért magas a második generációs migránsok között a legmagasabb végzettségként alapfokot megjelölők aránya.

Az első generációs migránsok átlagos iskolázottsági szintje viszont állampolgárságtól függetlenül meghaladja a teljes népességét.

• Közülük a nem magyar állampolgárságú migránsok 33, a magyar állampolgárságúak 29%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezett, szemben a teljes népesség 20%-os arányával.
• A nem magyar állampolgárságú első generációs migránsok 67%-át Közép-Magyarországon (jellemzően Budapesten) írták össze, de a magyar állampolgárságúak 44%-ának lakóhelye is ebben a régióban található, szemben a teljes népességre jellemző 30%-os átlaggal.

Az életkor és iskolai végzettség szerinti megoszlástól nem függetlenül az első generációs migránsok foglalkoztatási rátája érdemben magasabb, a munkanélküliségi rátája kisebb a teljes sokaságra jellemzőnél.

A migránsok kibocsátó ország szerinti összetétele visszaigazolja a bevezetőben foglaltakat. Többségük Romániában született, ahol a legnagyobb határon túli magyar közösség él, ezt az Ukrajnából, illetve Szerbiából érkezők követik, akik jellemzően szintén anyanyelvi szintű nyelvtudással rendelkeznek.

A Magyarországra költözés okainál is nagyon visszaköszönt, hogy a bevándorlók többsége határon túli magyar volt:

• A leggyakoribb válasz családi ok volt, amibe beletartozik az is, ha éltek itt rokonok, ami értelemszerűen ösztönzőleg hat, illetve megkönnyíti az áttelepülést.
• Ezt követte a munkavállalási szándék, 26%-kal, ami a már konkrét munkát találókkal együtt 36%-os értéket jelent. (Ezt azonban fenntartással kell kezelni, hiszen az anyaországba történő áttelepüés motivációja többnyire bonyolult, és meglehetősen esetleges, hogy ebből a válaszadó mit tart fontosnak kiemelni.)
• A tanulást 7 ezer fő, a válaszolók 6%-a jelölte meg a migráció okaként. (2014-ben a magyarországi egyetemeken a 20 ezret jóval meghaladó számú külföldi diák tanult, igaz, köztük nem jelentéktelen arányban voltak a kollégiumban, azaz intézeti háztartásban élők, akik így nem képezték a felvétel célsokaságát.)
• A menekültként hazánkba érkezettek száma alatta volt a statisztikailag értékelhetőnek, mindössze a válaszadók 1,4 százaléka vallotta ezt. 

A nem magyar állampolgárságú első generációs migránsok esetében a családi okból bevándorlók aránya a teljes migrációs sokaságra jellemzőnél valamivel kisebb, de a költözések közel 40%-ának hátterében így is ez áll, és különösen kiemelkedő jelentőségű ok volt a nők esetében. A férfiak körében viszont a teljes migránsmintára jellemzőnél magasabb volt a konkrét munka ígéretével érkezők, illetve a munkát vállalni szándékozók aránya.

A bevándorlás legfontosabb ösztönzőjét a teljes mintában a személyes kapcsolatok jelentették, a munkavállalási cél ettől jelentősen lemaradva állt a 2. helyen.

Munkahelyek

A megkérdezett munkavállalók 8,3 százaléka vélte úgy, hogy képzettségénél alacsonyabb kvalifikációjú munkát végez.

Az első generációs férfi migránsoknál minden második, magát túlképzettnek érző kérdezett felsőfokú végzettséggel rendelkezett, míg a teljes férfi sokaságban ez az arány 29% volt. A migránsok között vannak olyanok is, akik szülőhazájukban olyan diplomát szereztek, amivel Magyarországon felsőfokú végzettséget igénylő munkakör nem tölthető be, így esetükben a végzettség szintjét kellene a magyar iskolarendszerre átkonvertálni. Másoknál az akkreditáció hiánya is idézhet elő ilyen élethelyzetet.

Annál a kérdésnél, hogy mi az akadálya annak, hogy képzettségének megfelelő munkát kapjon, a válaszolók többsége az „egyéb akadály”, illetve a „nincs különösebb akadály” válasz alternatívát jelölte meg. Ez az előre megadott típusválaszok miatt teljességgel érthető is, és következik a definíció szerint migránsnak tekintett népesség bevezetőben vázolt sajátos jellemzőiből.

A „magyar nyelv ismeretének hiánya” az első generációs migránsoknak is viszonylag kis hányadára jellemző, és a második generációs migránsoknál gyakorlatilag nem fordul elő, a „jogi korlátok” és a „származási, vallási megkülönböztetés” pedig általánosságban nem jellemző az országra.

A válaszok alapján kevesen voltak azok is, akiknél végzettségük elfogadásának hiánya jelentette az akadályt. Mivel a nyelvtudás hiányát nagyon kevés esetben említették, a magyar nyelvi kurzuson történő részvételt tudakoló kérdésre adott válasz értékelhetetlen lett.

Magyarországon az álláshoz jutás leginkább preferált módja a rokoni, baráti, ismerősi segítség igénybevétele. A legfeljebb öt éve jelenlegi munkahelyükön dolgozó alkalmazottak 42%-a így találta meg jelenlegi munkáját. További 23% közvetlenül keresett fel munkáltatót, míg a harmadik legelterjedtebb módszer a hirdetésre történő reagálás volt.

A képzetlenek jelentős arányban az állami munkaközvetítőn keresztül jutnak munkához, ami sok esetben közmunkát jelent, míg a diplomások az átlagost meghaladó arányban veszik saját kezükbe sorsukat, és válaszolnak hirdetésre, illetve pályáznak valamely meghirdetett állásra. Nincs ez máshogy az első generációs migránsoknál sem, bár a rokoni, baráti segítség esetükben még jelentősebb súlyt képvisel, mint a teljes sokaságnál. Gyakran az adta meg a lökést magához az áttelepüléshez is, hogy ilyen segítséget igénybe tudtak venni.

Külföldön dolgozó magyarok

Mivel a modul célsokaságát a teljes 15–64 éves népesség jelentette, az „élt-e, dolgozott-e az elmúlt tíz évben külföldön” kérdésre igen választ adhattak olyanok is, akik nem minősültek migránsnak. Összességében 190,4 ezer Magyarországon született magyar állampolgár válaszolta azt, hogy az elmúlt tíz évben élt külföldön, ebből 152,1 ezer dolgozott is abban az országban, ahol élt. Közülük 110,5 ezer főnek volt több mint 6 hónapig tartó folyamatos munkája, 42,2%-uk (46,6 ezer fő) az adatgyűjtés időszakában is külföldön dolgozott.

A jelenleg, illetve korábban külföldön dolgozók háromnegyede férfi, döntő többségük 25–45 év közötti, de a nők átlagéletkora alacsonyabb volt a férfiakénál, vélhetően azért, mert a családalapítás, gyermekvállalás a férfiaknál inkább, a nőknél kevésbé egyeztethető össze a külföldi munkavállalással. A jelenleg, illetve korábban külföldön dolgozók között a teljes foglalkoztatott népességhez képest viszonylag alacsony a szellemi foglalkozásúak aránya. A fizikai foglalkozású férfiak több mint fele ipari, építőipari foglalkozást folytat.

A felvétel eredményei összességében azt mutatják, hogy az ezredfordulót követő évtized végétől lendületet vett munkavállalási célú migráció jelenleg még alapvetően csak kifelé irányuló folyamat.

- hangzik a KSH 2014 II. negyedévében végzett kutatásának utolsó megállapítása, amit teljes egészében itt lehet elolvasni.