Használati útmutató a Gyalogoshoz

Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember megtanul járni, kisebb-nagyobb rendszerességgel gyalogol. Ennek megfelelően azt gondolnánk, hogy a közlekedés minden résztvevője pontosan tudja, milyen érzés Gyalogosnak lenni, és ennek megfelelően viszonyul a jármű nélkül közlekedőkhöz.

A gyakorlati tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a Gyalogos a mindennapi közlekedés egyik legfélreértettebb résztvevője; gyűlölet és megvetés tárgya, jobb esetben tetű, rosszabb esetben pondró, akit a többiek úton-útfélen megaláznak, és csak azért nem gázolnak át rajta, mert egy ilyen jelentéktelen alak miatt senki nem akar börtönbe kerülni.

Úgyhogy kedves Biciklisek, Autósok és Motorosok, engedjék meg, hogy bemutassam a modern közlekedés legszenvedőbb alanyát, a Gyalogost. Honnan jön, és hová tart? Mi hajtja előre? Mik a titkos vágyai? Miről álmodik? Ha megértjük, talán magunk is jobb emberré válunk, és ezentúl másképp viszonyulunk a Gyalogoshoz!

Meet the Gyalogos

A Gyalogos fontos ismertetőjegye, hogy a KRESZ-oktatókon és a rendőrségi előadókon kívül senki nem nevezi Gyalogosnak. Míg a többi közlekedő arctalan, és jobb híján a járművével azonosítjuk (és akkor jött egy motoros, egy opeles, egy gördeszkás), a Gyalogos a közlekedés többi résztvevője számára tökéletesen látható, felismerhető, azonosítható, következésképp könnyűszerrel meg is alázható. Amikor sztorit mesél, egy autós soha nem azt mondja, hogy és akkor jött egy gyalogos, hanem azt, hogy jött egy piros pulóveres barom, egy járókeretes banya, esetleg egy köcsög kopasz.

Az autósokkal, biciklisekkel ellentétben a Gyalogos sem mondja soha magáról, hogy Gyalogos vagyok, legfeljebb azt, hogy nincs kocsim, vagy hogy tömeggel járok. A Gyalogosnak a környezettudatosságon kívül nincs mire büszkének lennie: nem tartozik semmilyen kasztba, nem járja át az akolmeleg, nem látogat rendszeresen Gyalogostalálkozókat, nincsenek különleges képességei, még annyi sem, amennyi egy robogós jogosítványhoz kell, és ez meg is látszik a közlekedéshez való hozzáállásán. Amit a tudatlansággal vegyes makacs keserűség jellemez. Ezt semmiképpen ne feledjük, amikor Gyalogossal hoz össze minket a sors!

Míg az autóval közlekedőket néha nevetséges módon ugyan, de “autós társadalomként” szokás emlegetni (“az autós társadalom felháborodott a benzináremelésen”), és a biciklisek, a motorosok, de még a gördeszkások is jól azonosítható és skatulyázható társaság, olyan, hogy “gyalogos társadalom”, nem létezik. Azért nem létezik, mert az egész társadalom eleve gyalogol.

Ehhez képest meglepő, micsoda gyűlöletet tud kiváltani a közlekedőkből egy-egy jól irányzott Gyalogos. De mivel érdemelte ki a Gyalogos ezt a gyűlöletet, miközben a lelke mélyén valahol mindenki Gyalogos? Ahhoz, hogy választ adjunk erre a kérdésre, mindenek előtt meg kell értenünk, mi mozgatja a Gyalogost.

Technikai paraméterek, menettulajdonságok

  • Teljesítmény: 0,32 lóerő (0,24 Kw)
  • Gyorsulás: 0-100 km/h-ra: n.a.
  • Átlagsebesség: 5 km/h
  • Maximális sebesség: 14 km/h

Mi a Gyalogos célja az életben?

Ahhoz, hogy feltérképezzük és megértsük a Gyalogos lelkivilágát, nem elég tisztában lennünk a gyalogos technikai paramétereivel, érdemes megismerkednünk alapvető motivációival is. Talán meglepően hangzik, de gyalogos az esetek túlnyomó többségében – a közlekedés többi résztvevőjéhez hasonlóan – egyik pontból a másikba halad, például bevásárolni indul, kórházba megy a beteg nagymamához, gyerekkel az iskolába, esetleg céltalanul andalog, lődörög (úgynevezett szabadidős gyalogos), vagy egyszerűen az egyik autójától a másik autójáig igyekszik eljutni (kényszergyalogos).

Akárhonnan is jön, és akármerre tart, fontos, hogy felismerjük: a Gyalogos alapvető célja a minél gyorsabb, hatékonyabb, lehető legkevesebb energiát felemésztő célba jutás. És ez a Gyalogos esetében igenis tétre megy. Autóval nem kunszt megkerülni egy-két háztömböt, a gyaloglás viszont konkrét fizikai erőfeszítéssel jár, amit a Gyalogos logikus módon igyekszik minimalizálni – akár a szabályok megszegésével is.

Vegyünk egy konkrét példát!

A budapesti Teréz körúton az Aradi utca és a Szondi között 270 méteren át nincs zebra. De mi van akkor, ha a Gyalogos hirtelen meglátja a túloldalon a One Euro Marketet, és eszébe jut, hogy vásárolni kéne néhány csomag akciós luftballont? A Gyalogos döntési helyzetbe kerül: vagy kutyagol 135 métert a zebráig, átkel a zebrán, majd újabb 135 métert vissza (összesen 270 méter), vagy életveszélyes módon átvág nyolc sávon (két sáv parkoló, négy sáv autó, két sáv villamos).

Ha valaki autósként még mindig nem értené, mi sarkallja szabálytalanságra a Gyalogost, tekintse meg ezt a videót. Ismerős?

A Gyalogos és a többiek

Akármennyi öntudat is szorult belé, a Gyalogos viszonya a közlekedés többi résztvevőjéhez alapjában véve alárendelt viszony: pontosan tudja, hogy lassabb, törékenyebb és bénább a legbénább autósnál, de még a legbénább kempingbiciklisnél is. Ennek megfelelően a Gyalogos, főleg az, amelyik szabadidejében nem vezet járművet, az autókat, motorokat, de néha még a bicikliket is személytelen, nagy sebességgel mozgó, balesetveszélyes tárgyaknak tartja, amik elütik, ha nem vigyáz.

A többi közlekedő szempontjából viszont a Gyalogos kvázi törvényen kívüli szereplő, aki azt képzeli magáról, hogy azt csinál, amit akar. Nem visel rendszámot, sem egyéb hatósági azonosító jelzést, így ha szabálytalankodik, és nem érik tetten, kicsi az esély rá, hogy bármilyen retorzió éri. Nem kell parkolóhelyet találnia, nem kell a járműve ellopásától tartania, és annyit iszik meg drogozik, amennyi belefér. Ez a Gyalogos iránt tanúsított lenézés és gyűlölet első számú forrása.

A Gyalogos és a gyaloglás szabályai

Autósként mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a Gyalogos nem feltétlenül van tisztában az olyan alapvető közlekedési fogalmakkal, mint a helyesen megválasztott sebesség (milyen sebesség?), a hirtelen változó látási viszonyok, a holttér, a fékút vagy a féktáv; néha a legalapvetőbb közlekedési táblákat, sőt még a jobbkézszabályt sem biztos, hogy ismeri. Mivel senki nem kényszerítette arra, hogy legalább egy alapfokú közlekedési tanfolyamot elvégezzen, sokat nem is lehet elvárni tőle – szabályismerete arra korlátozódik, hogy ha villog a zöld, érdemes megszaporázni a lépteit, mert hamarosan indul a falka, hogy eltapossa. (Még mielőtt: a gyaloglást vizsgakötelessé tenni az emberi civilizáció végét jelentené. A megoldás az önképzés és a józan ész. Vagy a halál.)

Így aztán ahhoz, hogy a Gyalogos biztonságban érezze magát, az autósoknak, bicikliseknek és motorosoknak nemhogy önmérsékletet, hanem extra figyelmességet, sőt jóindulatot kellene tanúsítaniuk, amihez jó adag empátiára lenne szükség, ami nincs, főleg akkor, ha az embert épp most gyorsulta le a lámpánál egy jelentéktelen kinézetű II-es Golf. Valakin csak bosszút kell állni, nem?

A zebrán átkelő gyalogos

A zebrán a gyalogosnak elsőbbsége van ugyan, autósként még sincs annál pompásabb szórakozás, mint a zebrán fagyival, térképpel és gurulós bőrönddel szerencsétlenkedő turisták tömegébe a zavartalan előrehaladás érdekében lendületesen behajtani, és a sarkuktól centiméterekre nagy gázzal kipörgetni a kerekeket – főleg akkor, ha zöldet mutat nekik a lámpa, ami sok országban egyúttal azt is jelenti, hogy az autóknak meg piros, tehát jobbra kis ívben kanyarodó autóra sem kell számítani. De ne feledjük: bár ártatlan viccnek tűnik, a Gyalogos szemszögéből mindez felér egy gyilkossági kísérlettel, és annak megfelelő reakciókat válthat ki. Erre érdemes autósként, biciklisként, motorosként is felkészülni.

Magyarországon egyébként kiapadhatatlan humorforrás, amikor az ide tévedt külföldiek gondolkodás nélkül lelépnek a járdáról, ha zebrát látnak, aztán mint a szöcske ugranak vissza riadtan, amikor a lendületesen közeledő Autós beletapos a gázba. Az őslakos Gyalogosok bezzeg behúzott nyakkal, sietős léptekkel, sőt futva igyekeznek átérni a túlpartra, nehogy magukra hívják a járművel közlekedők haragját.

Jaywalking: gyalogos az úttesten

Azt még az öntudatos, jól képzett Gyalogosok közül is kevesen tudják, hogy nemcsak a zebrán kelhetnek át az úttesten, hanem néhány kivételtől eltekintve szinte bárhol. Az angol nyelvterületeken jaywalkingként ismert jelenség, az úttesten való random kószálás minősítése országonként változik: van, ahol 30, 40, 50, vagy 100 métert szabnak meg, és ha ennél távolabb van a legközelebbi zebra vagy aluljáró, akkor szabályosan át lehet kelni az úttesten.

A magyar KRESZ-ben viszont nincs semmilyen egzakt határ: a szabályokban az áll, hogy a gyalogos a forgalom zavarása nélkül átkelhet az úttesten, ha nincs a “közelben” kijelölt gyalogos-átkelőhely. Azon persze lehet vitatkozni, mi számít “közelnek”, és ha jön a rendőr, majd kell is.

Van néhány kivétel: alagútban, felüljárón, hídon, villamossínen nem szabad gyalog átkelni, és főútvonalat zebra híján az útra merőleges járda meghosszabbított vonalában kell átszelni, illetve mindeközben nem lehet zavarni a forgalmat, de amúgy az úttesten átkelő gyalogos teljesen szabályszerűen cselekszik. Ami persze rajta kívül senkit nem hat meg, sőt.

A Gyalogos megleckéztetésének legfontosabb eszköze: a duda

Amikor a közlekedés hangjelző berendezéssel felszerelt résztvevőinek az a halovány, bár nem feltétlenül megalapozott érzésük támad, hogy a Gyalogos szabálytalanságot követett el, esetleg csak zavarja őket az előrehaladásban, a közúti leckéztetés bevett eszközéhez, a dudához folyamodnak.

A KRESZ-be precízen bele van ugyan írva, hogy lakott területen belül hangjelzést adni “csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében” szabad, de ez a világon senkit nem hat meg: nyilvánvaló, hogy az úton átkelő Gyalogos balesetveszélyt jelent, hiszen ott bárki elütheti, így csak a többiek kifejezett jóindulatán múlik, hogy egyáltalán életben marad. Megérdemli, hogy hangosan ráförmedjenek.

Vitathatatlan tény, hogy a Magyarország útjain felhangzó dudaszó 98,4 százaléka nem balesetmegelőzési, hanem oktató-nevelő célzattal (önkéntes rendőr üzemmódban) keletkezik, és ennek megfelelő reakciókat is vált ki a Gyalogosból. Az ő szempontjából egy tankszerű, személytelen, arctalan autó dudája az agresszió egyértelmű jele, ahhoz hasonló, mintha a sofőr megállna, letekerné az ablakot, és vörös fejjel kiüvöltene az ablakon, hogy mi a mocskos kurva anyádat lébecolsz itt, gyalogoskám, és kényszerítesz engem lassításra, miközben én több tonnás gépjárművemmel magabiztosan haladok úti célom felé?

Mivel az agresszió agressziót szül, ne csodálkozzunk, ha a Gyalogos az ilyesfajta abúzusra hangjelző berendezés híján a maga limitált eszközkészletével igyekszik választ adni. Ugyanakkor szögezzük le: a gyalogosokat pusztán azért gyűlölni és egrecíroztatni, mert gyalog vannak, olyan, mint magunkat gyűlölni, hiszen, mint az elején megbizonyosodtunk róla, kivétel nélkül mindenki gyalogos., legfeljebb néha elfelejti.

És akkor persze ott van még a Szerencsétlen, a Hülye és a Direkt Seggfej Gyalogos, de vele a Biciklisekhez, Autósokhoz és Motorosokhoz járó használati útmutatóban foglalkozunk majd részletesen.

(A szerző évtizedek óta sikeresen gyalogol.)

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.