A görög államcsődszerűség bonyolult ügy. Azonban egy Görögországhoz hasonlóan periférikus, félig-meddig demokratikus, sérülékeny gazdaságú, oligarchák által uralt, EU-pénzekből élő országból, ahol az adóelkerülés, a paternalizmus, a legfelsőbbtől a legalsóbb szintekig mindent átható ügyeskedés és korrupció a norma, valamivel jobban megérthető.

Magyarországon nem az euró a hivatalos fizetőeszköz, így nem pontosan ugyanolyan, csak nagyon hasonló veszélyek fenyegetnek minket, mint Görögországot. Az ezekre felkészüléshez elég néhány egyszerű kérdést feltenni. 

Ha 2017-ben az EU úgy dönt, hogy a budapesti 4-es metróval kapcsolatban Magyarország nem teljesítette a vállalásait, kötelezettségszegési eljárást indít az ország ellen, és záros határidőn belül visszaköveteli a metróba öntött 181 milliárd forintot, amit a magyar kormány csak úgy tud teljesíteni, hogy még a futballstadionok építését is le kell állítania az országban, kit kell majd hibáztatni?

Ha az EU-t finanszírozó gazdagabb országoknak 2019-ben elege lesz abból, hogy a Magyarországra irányuló támogatások jelentős része egy szűk érdekkör zsebében végzi, és saját adófizetőik nyomására átvizsgálják a 2014 óta a magyaroknak kifizetett támogatásokat, majd egy rendkívüli eljárás végén minden visszakövetelhetőt visszakövetelnek, de még azt is, amit már vidéki városok közvilágításába és 2x2 sávos autóutakba beleépítettek, kit kell utálnunk, ha ezt csak a közszféra béreinek és a nyugdíjaknak megnyirbálásával tudjuk teljesíteni: az EU-t, az IMF-et és az ECB-t, vagy a magyar politikai-gazdasági elitet?

Ha Magyarországot az nemzetközi közösség követelései annyira megroggyantják, hogy a teljes gazdaság összeomlik, a forint értéke tizedére zuhan, a magyar tulajdonú bankok fizetésképtelenné válnak, és a lakosság jelentős részének megtakarításai egyik napról a másikra gyakorlatilag elillannak, kit kell majd hibáztatni? A nemzetközi intézményeket, a magyar politikai-gazdasági elitet, amely a 2004-es csatlakozás óta semmilyen komoly eredményt nem mutatott fel a Brüsszelből érkező pénzek kreatív lenyúlásán kívül, vagy azokat a magyarokat, akik újra és újra ilyen gazdasági-politikai elitet választottak maguknak, és az első évek morgolódása után már a legnyilvánvalóbb, milliárdos lopások esetén sem voltak képesek a hangjuk felemelésére?

Összességében magyar vagy nyugat-európai törvények és törvényhozók fennhatósága alatt lenne jobb Magyarországnak?

Ha közvetlenül a magyar összeomlás előtt a nyugat-európai sajtó és közvélemény a magyarokat lusta, tolvaj, a mások pénzéből élő és azt is lenyúló bandának kezdené el beállítani, az idegengyűlölet és posztimperialista nagyszájúság lenne, vagy nem?