A Borsnak adott igazi, hamisítatlan hétvégi nagyinterjút a Homorú szamuráj. A súlyos betegség után és Amerikából visszatért Kozsó, mint minden valamire való magyar sztár, mellőzöttnek és meg nem értettnek érzi magát, csupán hű szerelme, Keira áll mellette; a mai világ az ő művészetét már nem, vagy alig becsüli, mert ma valódi értékek hiányában széllel bélelt percemberkék és „valóságsósztárok” uralják a médiát, valamint senkiháziak kezében van a popszakma. Csak a p€nz $zámít. :((((((((

Ráadásul visszaéltek a bizalmával, naponta kerülnek az útjába akadályok, és csak napi két órát alszik.

Az interjú legfontosabb tényállítását nagyon jó érzékkel, címben emelte ki a szerkesztő, miszerint a Művész bizony olykor

sírva fakad saját dalain,

amit egyébként nem is csodálunk, mi sem vagyunk ezzel másként.

Szerencse az ürömben, hogy oly sok balszerencse közt, oly sok viszály után Kozsó újabb albumon dolgozik, és ha minden jól megy, már őszre a boltokban is lesz. Popipari szakértőnk szerint az új album hangzása várhatóan sokkal modernebb lesz az előzőeknél, de egyszersmind visszatér a régi anyagok őszinte karcossága is, a kemény részek még keményebbek lesznek, a lírai részek viszont líraibbak. A művész mindezzel azt jelzi a hallgatóságának, hogy megváltozott, más ember lett a legutóbbi album óta, másképpen látja, sokkal érti már a világot.

További kedvcsinálóként idéznénk az interjú első kérdését:

„Elképesztő, mennyi energia árad önből. Amióta megérkeztünk, csak zsizseg, mesél. Jót tesz ez a szívének?”

(BORS)