Átfogó, 136 oldalas tanulmányszörnnyel jelentkezett a Nemzeti Közszogálati Egyetem arról, hogy milyen szuperül alakul minden, és főleg a kormányzás Magyarországon. A tanulmány a Draskovics-áthallásos Államreform Bizottság megrendelésére készült a JÁK (Jó Állam Kutatóműhely) intézményi keretein belül, másfél év (!!!) kutatómunka van benne, és legalább kilencen dolgoztak rajta, láthatóan elég keményen.

Nem érdemes vesztegetni a szavakat, a tanulmányból nem is következtethetünk másra, mint hogy:

minek ide államreform, ha már most minden ilyen jól működik?

A tanulmány összesen 29 területen vizsgálja a kormányzás minőségét Magyarországon. Arra jutottak, hogy nyolc fejlesztendő terület van, huszonegy területen viszont már most szuperül alakulnak a dolgok (azon belül tíz területen kifejezetten fantasztikusan).

Az Államreform Bizottság meg is köszönte a tanulmányt, "két körben tárgyalta már a jelentést, és azt állapította meg, hogy egy évente ismétlődő mérés megbízható visszacsatolást adhat a kormányzati képességekről", hangzott el a bemutatón.

A módszertan elég jó. Alapvetően az történt, hogy a kormányzás különböző területeihez (biztonság/bizalom, jóllét, pénzügy/gazdaság, fenntarthatóság, demokrácia, hatékony közigazgatás) megpróbáltak olyan részmutatókat összeválogatni, amelyek aztán bizonyítják, hogy tulajdonképpen minden rendben van. Így ugyanis kemény számokkal lesz kvantifikálható a siker. Érezhető az erőfeszítés, és bizonyos szempontból siker is koronázta azt.

Lehet, hogy egyszer tanítani fogják ezt a tanulmányt, Félrevezető Adatprezentáció I.-II. tárgyban.

Íme, a Jó Állam Mozaik (majdnem olyan elegáns, mint a Nemzeti Értékpiramis).

(De egyébként ez tulajdonképpen egy piramis is, ami a következőképpen épül fel: 1. "A jó állam komplex jelensége", 2. Hatásterületek, 3. Dimenziók, 4. Részindikátorok.)

Ha elsőre teljesen értelmetlennek tűnik ez a fenti mátrix, nem önnél van a hiba, így magában valóban nincs a világon semmi értelme. A számok ugyanis a jelentés teljesen különböző „dimenzióit” hivatottak szimbolizálni több "részindikátor" alapján, azaz annak nincs semmi értelme, hogy egy oszlopban vannak dolgok. Például az F sorban az 1-es oszlop az „Éghajlatváltozás” (a jelentés itt az „Optimista várakozás” minősítéssel él), a B sorban a "Külső  biztonság” (szintén „Optimista várakozás”), a K sorban pedig a „Jövedelmi helyzet” (minősítés: „Erősödés”).

(A jelentés szerzőinek egyébként tetszett a saját ábrájuk: "A Jelentés eredményeit egy jól áttekinthető, sakktáblára emlékeztető színes [rózsaszín-szürke] mátrixban [„Jó Állam Mozaik”] foglaljuk össze, ami a hat hatásterület valamennyi dimenzióját háromfokú skálán [erősödés, optimista várakozás, fejlesztendő] értékeli." Szerintem valahol itt kezdődnek a problémák.)

Igaz, normális mátrix ábrát tényleg csak nagyon nagy hozzáértéssel lehet csinálni, nehéz dolog ez. Főleg, ha számításba vesszük, hogy milyen súlyos statisztikai manipulációba kerültek párszor a jelentés szerzői, amikor a kormányzás jóságát kellett igazolni. Itt van például rögtön egy levágott y tengely:

Jól mutatja a tanulmány szerzőinek felkészültségét, hogy ismeretlen számukra az infláció fogalma. Több helyen is a jövedelmi helyzet növekedését vagy a jótékony állami transzferek mértékét nominális mutatók javulásával igyekeznek bizonyítani. Segítségül, küldöm a KSH inflációs mutatóit, ezen a linken érhetőek el.

Több mint hárommillió embert fenyeget a szegénység Magyarországon, ami a lakosság arányában az egyik legrosszabb az egész EU-ban? (Adat: Eurostat.) Hát, mindegy, mert 2014-ben javultak a számok – részben a választásra időzített kormányzati költekezés hatására, de erről a jelentés hallgat –, és egy évnyi javulás miatt figyelmen lehet hagyni a több éves kedvezőtlen trendet. Nincs itt semmi látnivaló! (Igaz, azt azért még ez a tanulmány sem hallgatja el, hogy a gyermekszegénység nőtt, de ez részletkérdés.)

Parádés a hatékony közigazgatás blokk, ahol olyan mondatokkal találkozhatunk, mint: "az ügyfelek adminisztratív terheinek tényleges csökkenését trendszerűen bizonyító eredményindikátor mögött jól kitapintható az a közigazgatási szándék, hogy akár az igazgatási oldal terheinek növelése mellett is „átvállal” az állam feladatterhet az ügyfelektől", vagy: "a kormányablakokban intézhető ügykörök számának folyamatos és egyre növekvő mértékű expanziója nem csupán mennyiségi, hanem minőségi fejlesztést is jelent az integrált kormányzati ügyfélkiszolgálás terén, ami elsősorban a 2014. évi okmányirodai integrációnak köszönhető".

A Penzügyi stabilitás és gazdasági versenyképesség blokk a jelentés talán legkritikusabb része, ennek szerzője Prof. Dr. Csath Magdolna, aki inkább a Jobbik szellemi hátországát erősíti, mint a Fideszét, Novák Előd szerint „szakmájának hazai lelkiismerete”.

A tanulmány írásakor még nem kapták meg a fülest fentről, hogy Magyarországon nem akarunk bevándorlókat befogadni:

Nem indít eljárásokat az ügyészség a politikai korrupcióval kapcsolatos ügyekben? Erről nincs említés, csak arról, hogy egyre több az ügyész, hát még a rendőr, szóval „javulnak a bűnüldözői kapacitások”. Nagyjából hasonló favágó logikával nyugtat a tanulmány a kormányzás legtöbb kérdésében. Több rendőr -> nagyobb biztonság. Több közmunkás -> jobb munkaerőpiaci helyzet. Lesz növekedés -> lehet majd csökkenteni az adóterheket.

Ahol pedig valami gond van, ott mellesleg megállapítják a szerzők, hogy itt azért lehetne javítani picit (gyermekszegénység, lecsúszás a PISA-felméréseken és hasonlók).

A legnagyobbat viszont kétségtelenül a demokráciablokkban mennek a szerzők.

Sikerült rengeteg olyan kvantitatív mutatót kiválasztani, amelyeknek a világon semmi köze a demokrácia minőségéhez. Van itt minden: pártok száma, pártok által kapott központi támogatás összege, részvétel a választásokon, nonprofit szervezetek száma, ombudsmani és alkotmánybírósági panaszok száma, napilapok példányszáma (!). A blokk hihetetlenül unalmas, az öt dimenzióból négyben úgymond javulnak a folyamatok (miért??), így aztán nincs arról szó benne, hogy a magyar demokráciát már nem is nagyon lehet konszolidáltnak nevezni.

Az már nem zavar senkit, hogy a netre kirakott tanulmány utolsó blokkja (a „hatékony közgazgatás hatásterület elégedettség dimenziójának részindikátorai”) úgy, ahogy van, lemaradt.

(Akit érdekel, hogy mit írnak erről olyan szakértők, akik nem kormányzati rendelésre adatokat manipuláló sarlatánok, erre, a Tárki Társadalmi Riport sorozatánál érdemes keresni. De mondjuk érdemes lehet megnézni a kormány által mostanában gyakran hivatkozott, a magyar kormányzás minőségét elég jól szétszedő OECD-tanulmányt is.)