A villanyautó (pláne, ha nap- vagy szélenergiára alapozott energetikai háttér is van hozzá egy-egy nemzet gazdaságában) jó dolog és csak idő kérdése, hogy mikor szorítja ki a városokból teljesen a benzin- és dízelmotort. Nyugat-Európa számos nagyvárosában ott hemzsegnek már ezek az utcákon, de a legtöbb magyar autós még sosem ült ilyen kocsiban. Gyanakodva szemlélgetjük ezeket a csendes, remekül gyorsuló, de egy töltéssel csak 100-120 km megtételére képes jószágokat, amikor a kormány tökéletes passzivitása dacára is fel-feltűnik egy a hazai forgalomban.

De mi történik ezzel a gyanakvással, amikor valaki, aki saját bevallása szerint eddig egy hibrid Lexus utasaként került legközelebb az elektromos forradalomhoz, csak úgy kap egy elektromos autót, hogy menjen vele? Hát ez: íme, Uj Péter beszámolója a BMW tesztautójában szerzett élményeiről!

"Tehát nekem az a legfontosabb benyomásom, hogy ez egy roppant szórakoztató autó. Mindig összerezzenek, amikor az autós szaksajtó a "vezetési élmény" vagy a "szórakoztató" kifejezéseket használja, mert mintha ezen leginkább valami töketlen száguldozást, ámokfutás-közeli boyracerkedést értene, de ebben az esetben tényleg nem találok más jelzőt. Egyszerűen jókedvű az egész.

A BMW-hez képest kissé komolytalan a törpeautós forma, a vidám, világos, német autótól szinte bohókás beltér, de ha beleülsz, máris jobb kedved van. Mert ahhoz képest, hogy kívülről olyan viccesnek tűnik az egész, a sofőrülésben úgy érzed magad, mintha egy SUV-ban trónolnál. Magasan vagy, nagy körülötted a tér, erős alattad az autó. Előtted képernyő, melletted képernyő, vidám színek, érdekes, szokatlan anyagok. És mindig úgy érzed magad benne, mintha te lennél Scarlett Johansson a strandon.

Mindenki NAGYON megnéz. Egy távol-keleti család az M7-es kivezetőn majdnem kiesett egy Ford Focusból, amikor elmentem mellettük: fotóztak, kihajoltak az ablakon. A Kertész utcában pedig éppen leparkoltam, amikor két, lomizásban megfáradt fiatalember megállt mellettem egy leszakadt furgonnal, letekerték az ablakot, és a mögöttük dudáló forgalmat leszarva kérdezgették, hogy akkor ez hibrid-e vagy micsoda, és hogy lehet tölteni, és mennyit lehet menni vele. A csúcsjelenetem pedig a politikai korrektség határait ennél is jobban súrolja, inkább egy Bud Spencer-filmben vagy valami suttyóbb vígjátékban volna a helye: Budaörsön a Csíki utcába kanyarodtam be éppen, amikor egy keresztutcából fehérbotos, sötét szemüveges ember lépett ki, és itt eszek meg egy Lada üléshuzat-garnitúrát, ha nem így volt, ahogy mondom: szabályosan utánam fordult, amikor elmentem előtte. Mindenki egyből, feltétel nélkül szerette:: feleség, gyerek, szülő,szomszéd, bölcsészlány, nyugdíjas mérnök, bolti eladó.

Szándékosan nem kezdtem babrálni kézikönyvvel, gondoltam, ha igazán intuitív a dolog, akkor menni fog ez minden segítség nélkül: és ment. Az iDrive nagyszerűen kezelhető, tök magától érthető minden, a telefont bluetooth-szal összekötni pár másodperc, a navigáció, a hifi (persze, hogy csodásan szól, hát nincs motorzaj!), a mindenféle egyéb, vezetést segítő vagy ellenőrző rendszerek. Ennyire agyonelektronizált-automatizált autót még sosem vezettem.

Jó, sebességtartó automatika, követési távolság-tartó automatika, sávtartó automatika, parkolóradarok, kamerák - ezek már mind ott vannak a luxusmárkák csúcsmodelljeiben, de így együtt, a hangtalan elektromos motorral már olyan érzés, mintha tényleg hónapokra lennénk az önmagát vezető autótól. A kamerás parkolássegítővel kicsit gondban voltam,hogy akkor mennyit torzít ez a halszemoptika, hogyan kell a számítógép által berajzolt íveket használni, de két-három kísérlet után semmi gond. (Azt megjegyzem, hogy szerintem semmivel sem könnyebb így parkolni, mint simán, tükörből.)

A legfontosabb dolog, amitől olyan jó kis autó ez: rohadtul megy. Mintha egy 200+ lóerős sportkocsi volna, hang nélkül. Ilyen Millennium Falcon-élmény: kicsit vijjog, fölbúg valami halkan, és hátulról (hátsókerekes ez is, ahogy egy BMW-nek illik) jön a nagy lökés. Jávorszarvastesztet nem csináltam, nem nagyon rángattam meg, egy-két körforgalmat vettem gyorsabban, elég stabilnak tűnt.

Esténként rádugtam a garázsban a konnektorra, kész. Kábé pontosan tartotta a fogyasztást, amit komputere ígért, 120-130 kilométert egy feltöltéssel. Két hibát vettem észre:

1. ez a mindent jelző, érzékelő, agyonszámítógépezett-szenzorozott autó nem veszi észre, ha nyitva marad a töltőnyílás fedele. Kétszer is nyitva maradt, villogva figyelmeztettek rá. Aztán direkt kipróbáltam: semmilyen jelzést nem kaptam a két hatalmas kijelzőn.

2. a biztonsági öv kikapcsolás után,visszahúzásnál gyakran (állandóan) összegyűrődik, és elakad a nyílásnál, alig lehet kirángatni. Elég vicces dolog minden második alkalommal a biztonsági övet rángatva beszállni egy olyan autóban, ami szinte magát vezeti.

Értékelés: nagyon nagy KÉNE. AZONNAL. Még azzal együtt is, hogy csak százharminc kilométer egy levegővel. Ahogy a BMW weboldalán láttam: ha hosszabbat akarsz menni, adnak kölcsön benzinest. Ez is a jövő modellje: nem tárgyat veszel, hanem szolgáltatást. Van benne fantázia."

Uj Péter

---

Eddig az elektromos szüzességét elvesztett ember beszámolója. És most jöjjenek a képek meg az unalmas ismeretterjesztés arról, mi is ez a plasztiktojás valójában.