• Tényleg lehet az Egyesült Államok következő elnöke egy 73 éves szocialista szenátor?
• Nem.
• De felforgathat mindent és csúnyán keresztbe tehet akár Hillary Clintonnak is?
• Akár igen. 

Lassan fordul rá az Egyesült Államok az előválasztásokra, és jelenleg mind a két nagy párt még a saját démonaival küzd. A republikánusok egyelőre annyira nem tudtak egy igazán meggyőző jelöltet felmutatni, hogy a borzasztó középszerű mezőnyből még egy Jeb Bush is ki tud emelkedni, lehetőséget teremtve ezzel, hogy az ostoba ámokfutással a kampányba beleszálló Donald Trump egyes mérések szerint már a legnépszerűbb jelölt legyen a republikánus szavazóknál.

És nem sokkal megnyugtatóbb a helyzet a demokraták számára sem, ahol jelenleg a második helyre mért jelölt egy 73 éves független szocialista szenátor. Ilyesmi még soha nem fordult elő az Egyesült Államokban.

Abban gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy Bernie Sanders nem lesz az Egyesült Államok következő elnöke. De abban is, hogy történelmi dolog, amit éppen véghez visz. 2007-ben, a a kampány hasonló szakaszában Barack Obamának 180 ezer olyan támogatója volt, aki kisebb összeggel hozzájárult a kampányához. Sanders most 250 ezer adományozónál jár.

Közben a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy a szenátor népszerűsége folyamatosan növekszik, olyannyira, hogy már Clinton stábjából is elismerték, aggódnak Sanders miatt. Amióta Clinton elkezdte a tényleges kampányát, folyamatosan veszít népszerűségéből: januárban több szavazója volt, mint most, július elején.

Hillary túl mainstream és túl hajlékony

Pedig ez lefutott meccsnek tűnt. Az első pillanattól annyira egyértelmű volt, hogy Clinton lesz a demokraták jelöltje, hogy más, komolyan vehető jelölt, nem is jelentkezett. Ömlött Clintonhoz a pénz, népszerűsége az egeket csapkodta, minden tökéletesnek tűnt. De Sanders balról indított támadása felkészületlenül érte Clinton stábját. A Sanders ellen kigondolt stratégiájuk eddig látványosan csődöt mondott, mert Clinton balról próbálta visszaelőzni az idős szenátort.

Clinton eddigi pályafutása alatt vett már néhány kanyart, sok olyat is, amely kevéssé tetszik a balos szavazóknak. Ahogy a Daily Beast cikke összefoglalja, Clinton támogatta az Egyesült Államok elmúlt évtizedekben vívott összes háborúját, mellette nemcsak támogatta azt a törvény, amely csak a heteroszexuális párok házasságát ismerte el (ezt még Bill Clinton írta alá), sőt még azt a rendelkezést is, amely megtiltotta az utazást a HIV-fertőzötteknek. Támogatta a jóléti kiadások megvágását, a halálbüntetést és régi híve volt a börtönbüntetések meghosszabbításának. Miközben a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelmet állította elnökjelölti kampánya középpontjába, ő maga multimilliárdos, 300 ezer dolláros óradíjjal dolgozik, ha megválasztanák, a modern kor legvagyonosabb elnöke lehetne.

Nem tökéletes önéletrajz 2016-ban egy progresszív jelölt számára

- összegez Stuart Stevens cikkében. Ezért lehet az, hogy hiába lejt minden létező szempontból Clintonnak a demokrata pálya, Iowa és New Hampshire politikailag elkötelezett demokrata előválasztói okozhatnak meglepetést. A clintoni ajánlattal szemben ott van az ősz ősszoci. Bernie Sanders szocialistának tartja magát, annaka ellenére is, hogy ez szitokszónak számít az amerikai politikai közbeszédben, és egy sor olyan kérdést feszeget, amiről Washingtonban igazából beszélni se nagyon szokás.

Skandináv jóléti rendszer, ingyenes oktatás

És az is látszik, hogy akadnak bőven választók, akiknek tetszik Sanders amerikai mainstreamtől nagyon elütő, inkább az észak-európai, skandináv típusú szociáldemokrácia felé tájékozódó politikája. Július elején Wisconsin államban tízezer ember gyűlt össze Sanders kampányrendezvényén. A kampánynak ebben a szakaszában ez kimagasló szám. A vermonti szenátor rendezvényein főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozik, csupa olyan ötlettel, ami évek óta keringett az Occupy Wall Street környékén kinőtt progresszív körökben. 15 dolláros minimálbért szeretne, a skandináv jóléti államok szociális rendszerét, ingyenes felsőoktatást (aminek költségeit természetesen a Wall Street fizetné), egybillió dolláros infrastruktúra-fejlesztést, a nagy bankok megbüntetését és egy komoly projektet a fiatalok munkanélküliségének felszámolására.

Ehhez jön az az üzenet, hogy ez az egész nem is róla szól:

"Ez a kampány nem Bernie Sandersről szól. Nem is Hillary Clintonról vagy bárki másról. Hanem arról, hogy összerakjunk egy alulról építkező mozgalmat több millió emberrel, hogy biztosak lehessünk benne, a kormány értünk dolgozik és nem pár vagyonos kampányfinanszírozóért."

A kampányfinanszírozással egyelőre nincs gondja Sandersnek sem: három hónap alatt, június végéig 15 millió dollárt kalapozott össze. Ez ugyan csak harmada annak, mint amennyit az üzleti körökben kedveltebb Clintonné szerzett, de Sanders millióit nem milliomosok, hanem 250 ezer kis támogató rakta össze. Ez példa nélküli az amerikai kampányok történetében.

Sanders mind Facebookon, mind Redditen hatalmas sztár lett, és érdemes megnézni a progresszív baloldal Buzzfeedjét, a MIC-t, illetve a cikkeket, amelyeket Sandersnek szenteltek. Ebből megérthetjük, miért is működik ez a modell.

A hiteles balos

Az emberek meggyőzéséhez a legjobb eszköz Sanders pályafutása maga. A szenátor évtizedek óta képviseli ugyanazt, ellentétben Hillaryval, tapodtat sem engedett politikai elveiből. A New Republic nemrég előszedett egy újságcikket 1972-ből egy apró vermonti lapból, melyben Sanders arról írt, hogy minden olyan törvényt el kéne törölni, ami az abortuszt, a kábítószer-fogyasztást vagy a szexuális viselkedést, például a homoszexualitást bünteti. Ezek a gondolatok ma már a mainstream baloldali közgondolkodás alapjait jelentik, de a hetvenes évek elején még szélsőségesnek számítottak. 1972-ben az amerikaiak 81 százaléka gondolta azt, hogy a füvet nem szabad legalizálni, 1977-ben pedig a megkérdezettek 43 százaléka gondolta azt, hogy törvényileg tiltani kéne a homoszexuális kapcsolatokat. (Nem házasságokat, hanem egyáltalán.)

Sanders pedig végig következetes maradt. Egyike volt annak a kevés szövetségi törvényalkotónak, aki az azonos neműek házasságát tiltó törvény, a DOMA ellen szavazott a kilencvenes években. Régóta hevesen kritizálja a bankok és a Wall Street működését. Elkötelezett szocialistának vallja magát, ami európaira fordítva leginkább szociáldemokratát jelent, de az tény, hogy egy átlag demokrata politikustól balra áll.

Vannak persze olyan elemek is Sanders pályáján, melyek kevésbé illenek a tökéletes baloldali jelölt karakteréhez. Például kifejezetten megengedő a fegyvertartással kapcsolatban, a nagyvállalatok ellen mindig harcosan fellépő szenátor többször kifejezetten a nagy fegyvergyártók érdekében szavazott és nyilatkozott.

Kap kritikát balról külpolitikai nézetei miatt is. Ezekkel ugyanis nem tér el érdemben a washingtoni főáramtól, hiányoznak nála azok az antiimperialista szólamok, melyekre annyira vágynának a balos választók. 1999-ben például Sanders támogatta Jugoszlávia bombázását, ami miatt keményen megtámadták az amerikai baloldali lapok, és volt stábtagja, aki nyílt levélben mondott fel. Pályafutásán végigtekintve azt látni, hogy alapvetően ellenezte a nagyobb katonai beavatkozásokat, de konkrét, kisebb akciókat támogatott.

És akad még egy bökkenő: Sanders alapvetően Izrael-párti, míg a baloldal egyre inkább Izrael-ellenes. Sanders híve ugyan az önálló palesztin állam létrehozásának, de kritizálja a palesztin vezetést, nem csak az izraeli felet hibáztatja a konfliktusért.

Clintont még kiütheti

Ezek most Sanders hónapjai. Olyan sajtója van, mint még soha. A közvélemény-kutatások és statisztikák legnagyobb zsenije, Nate Silver szerint pedig Sanders _tényleg_ nyerhet Iowában vagy New Hampshireben. Már ha egyáltalán elindulhat, jelenleg még arról is technikai vita van, hogy mivel Sanders nem regisztrált demokrata, nevezhet-e egyáltalán a demokrata előválasztásra. De látni Sanders lehetőségeinek végét is. Főleg olyan államokban erős, ahol a demokrata szavazók többsége fehér és liberális. Még ha stábja nem is így gondolja, de ez az országos győzelemhez kevés. Egy előválasztási győzelemhez viszont elég lehet.

És egy esetleges előválasztási győzelem hatalmas felfordulást okozhat. Clintonnak nem volt igazi kihívója, mert a demokraták között mindenki elhitte, hogy tényleg meg tudja majd verni a republikánusokat. Ha veszít Iowában vagy Nem Hampshireben Sandersszel szemben, a legyőzhetetlenség mítosza is odalesz.

Hogy pontosan mi történne egy vereség után, azt most nem lehet megmondani. A már többször idézett Stuart Stevens például arra jut, hogy a demokraták akár ki is hátrálhatnak Clinton mögül, például újra elővehetik a progresszívok számára sokkal elfogadhatóbb Elizabeth Warrent. A Salon szerzője, Bill Curry szerint Clinton azért veszíthet, mert még csak nem is érzékeli azt dühös progresszív tábort, amely éppen rátalált Sandersre. A New York Times tudósítója, Patrick Healy ugyan jóval óvatosabb, de az előválasztási győzelmet már ő sem tartja elképzelhetetlennek.

Ha Clinton kikap egy 73 éves szocialistától, aki egy olyan államot vezet, ahol alig vannak nem fehér lakosok, és nincsenek erős szakszervezetek, azaz hiányzik a két nagy demokrata szavazói bázis, akkor egészen váratlan módon pezsdülhetne fel az idei választási kampány. A mindannyiukban élő sportriporter azt mondaná, hogy ennek semleges nézőként csak örülhetünk.

(Felső kép: Brendan Smialowski, AFP)