A csókolózás számunkra a világ egyik legmegszokottabb dolgának tűnik, de valójában természetesen itt is arról van szó, hogy ezt csak a nyugati nézőpontunk téveszt meg minket, és valójában közel sem univerzális emberi jelenségről van szó. Az Amerikai Antropológus Társaság által most publikált kutatásban 168 kultúrát vizsgáltak meg, és azt találták, hogy e kultúrköröknek csak 46 százalékában fordul elő, hogy ajkak hosszabb időn keresztül az ajkakhoz érnek. Azaz a csókolózás.

A nevadai és az indianai egyetem kutatói az eddig felhalmozott kutatások mellett megnézték azt is, hogy egyes kultúráknak van-e és milyen szavuk van a csókolózásra. Ha valahol ennyiből sem volt egyértelműen eldönthető a helyzet, írtak olyan etnográfusoknak, akik az adott kultúrával foglalkoztak, hogy megkérdezzék, tapasztaltak-e smárolást.

Eredményeiket előbb regionálisan ábrázolták, majd társadalmi komplexitás szempontjai mentén. Azaz hogy mekkora a társadalom mérete, hogyan működik a döntéshozatal és így tovább. Ebből pedig az derült ki, hogy minél rétegződöttebb egy társadalom és (a mi fogalmaink szerint legalábbis) fejlettebb, annál inkább előfordul a csókolózás. A Quartz ezt nagyon szépen foglalja össze:

több kormányzás, több nyál.

Ezek után még nyilván annak kiderítése volt hátra, hogy mi okozza e különbségeket. A kutatók olyasmi válasz felé tapogatóztak, hogy egy rétegzettebb társadalom bocsát elég időt és lehetőséget az olyan erotikus, de még nem direkten szexuális tevékenységekre, mint a csókolózás. De egy másik fontos szempont, hogy a kevésbé fejlett társadalmakban sokszor a fog- és szájápolás hagyományai sem igazán léteznek még, melyek nem kedveznek a csókolózás terjedésének. Mindez annak ellenére is igaz, hogy ellenpéldákat mindig lehet találni. Léteznek olyan kifejezetten egalitáriánus törzsek, mint a szibériai csukcs vagy az alaszkai őshonos inupiatok, akiknél az ajkak összeillesztése még mondáikban is megjelenő motívum.

A kutatóknak kifejezett célja volt, hogy még a kulturális áthagyományozódás megtörténte előtti állapotokat mérjék fel, ezért is nyúltak az 1900-as évek elején alkotó etnográfusok szövegeihez is, mivel a nyugati kultúra térhódításával terjedhet a csókolózás jelensége is. (Quartz)