Ahogy helyi idő szerint éjfélt üt majd az óra, nagyjából ötvenezer ember élete lesz papíron jóval egyszerűbb Bangladesben és Indiában. Ekkor lép életbe a megállapodás a két ország között, aminek értelmében 160 enkláve hovatartozását rendezik végre. Az enkláve olyan államterület, ami teljes egészében egy másik állam területén belül helyezkedik el.

A két országban bőven fordultak ilyenek elő, komoly vitákat és feszültséget is okozva az elmúlt 70 évben. A mostani területcsere igazából három enkláve esetében különösen fontos, az itt élő 50 ezer ember az, akiről említettük, hogy alapvetően fog megváltozni az életük. Eddig ugyanis olyan ország vette körbe őket, melyben nem volt állampolgárságuk, ezért nehezen jutottak hozzá olyan alapvető javakhoz, mint oktatás, egészségügy vagy mondjuk áram.

A Washington Post megjegyzi, hogy a változás vesztesei a térképészek lehetnek, akik számára most lezárul egy korszak, hasonlóan furcsa államelhelyezkedés nincs még egy a világon. A szombati változások után meg fog szűnni a világ egyetlen háromszoros enklávéja: azaz egy enkláve, amit körbevesz egy enkláve, amit körbevesz egy enkláve, amit pedig egy másik állam vesz körbe.

Ez kicsit bonyolultan hangzik, főleg azért, mert az is. Dahala Khagrabariról van szó, ami India része, viszont egy bangladesi enkláve vette mind ezidáig körül, ami benne volt egy indiai enklávéban, mindez pedig Banglades területén belül.

Enklávéből azért bőven akad még a világban, sőt, kétszeres enklávéra is van még példa, Európában is. Ott van például Baarle-Hertog, ami több belga önkormányzat hálózata holland területen belül.

De míg az európai példa inkább csak turistalátványosság ma, és az ott élőknek nem sok gondot okoz, az indiai-bangladesi helyzet jóval rosszabb volt, az ezekben élő emberek élete jóval keservesebb volt a közigazgatási nehézségek miatt. Kialakulásokról számos legenda szól, van olyan, ami szerint évszázadokkal ezelőtti sakkmeccs eredménye helyi elöljárók között, de felmerült már az is, hogy részeg brit vezető öntötte ki tintáját a térképekre. A kutatók szerint amúgy ennél prózaibb lehet a történet, a XVIII. században Mughal-birodalom terjeszkedett volna a környéken, de nem sok sikerrel jártak, pár területet tudtak csak az irányításuk alá vonni. Ezek szilárdultak meg később enklávékká.

Mindez csak India 1947-es felosztása után lett nagyon látványos probléma. Innentől az ott élők számára még az is gondot okozhatott, hogy egy piacra eljussanak. Hivatalosan ugyanis az enkláve elhagyásához vízum kellhetett a szomszéd országtól. Ezt azonban csak a nagyobb városokban intézhették, ahova legálisan nem juthattak el az enklávéból.

Az elmúlt évtizedekben sok kísérlet volt a helyzet megoldására, volt szó területcseréről már 1974-ben is, de India ezt nem ratifikálta. 2011-ben viszont sikerült megállapodni, ezt júniusban el is fogadták és ez lesz érvényes éjféltől. Az enklávék ezentúl ahhoz az országhoz fognak tartozni, ami körbeöleli őket, az ott élők pedig eldönthetik, hogy maradnak és elfogadják új állampolgárságukat, vagy átköltöznek eddigi anyaországukba.

Legalábbis hivatalosan ez a terv, de azért vannak helyiek, akik attól félnek, hogy valójában nem lesz meg a választási lehetőségük, és a fejük fölött fog eldőlni a sorsuk, és arra is van esély, hogy a változás családokat szakít majd szét. Az biztos, hogy a világ legfurcsább határszituációjának most vége, az pedig, hogy ez tényleg megkönnyíti-e sokak életét, hamarosan ki fog derülni. (Washington Post)