A héten, egészen pontosan csütörtökön este vonult vissza a világ legbefolyásosabb humoristája, Jon Stewart. 1999-től mostanáig vezette a Comedy Centralon futó Daily Showt. Ezt a huszonpár perces műsort milliók nézték hetente négyszer a tévében az Egyesült Államokban, és valószínűleg még ennél sokkal többen az interneten.

Minden nap hírösszefoglaló kommentárral, egy közéleti riport, és egy rövid interjú. Általában ez volt a struktúra.

Stewartnak és műsornak a 2000-es évek közepére-végére _"_"_"óriási"_"_"_ "_"_"hatalma"_"_"_ lett.

• 2005 elején az ő kritikái miatt lett vége a CNN Crossfire című vitaműsorának.
• 2010-ben Stewart nyomására fogadott el egy törvényt a kongresszus és a szenátus a szeptember 11-i terrortámadásoknál a mentésben résztvevő emberek egészségügyi ellátásáról.
• 2010-ben szerepe volt benne, hogy a demokraták a repulikánus nyomás ellenére sem puhították fel az egészségbiztosítási reformot.
• 2010-ben több mint 200 ezer ember vonult a hívására Washingtonba demonstrálni az amerikai politika polarizálódása ellen.
• 2014-ben a műsora miatt könnyítettek a veteránok ellátásnak szabályain.

A milliós nézettség egyre befolyásosabb vendégeket, a befolyásos vendégek egyre nagyobb súlyt adtak a műsornak.

Nem csak a legnagyobb mozisztárok, énekesek ölték egymást, hogy bekerüljenek pár percre. Ha valaki filmet, lemezt, könyvet, vagy akár egy politikai gondolatot, jelöltet akart eladni az Egyesült Államokban, akkor leginkább ide kellett bejutnia. És jött is mindenki, a pakisztáni diktátortól a jordán királyon át Obama elnökig.

Stewart menő volt, és mindenki, aki leült vele a kamerák előtt, abban bízott, hogy rá is átragad belőle valami.

A műsor kulturális jelentőségét, erejét az is mutatja, hogy a korábbi munkatársak közül sokan innen indulva lettek igazán sikeresek. Stephen Colbert, Steve Carell, John Oliver, Olivia Munn, Kristen Schaal mind kb. Stewart műsorában lettek ismertek.

Köszönjétek meg George W. Bushnak

A Daily Showt 2001-től leginkább George Bush elnöksége formálta, az tette igazán naggyá.

A liberálisok (progresszívek, baloldaliak) a Clinton évek után hirtelen úgy érezték, hogy idegenek lettek az országban, amiben éltek. Vagy hát az ország lett idegen. A republikánus Fox News fejezte ki a legpontosabban, hogy mit jelent amerikainak lenni, az lett Amerika hangja.

Ebben a helyzetben a Daily Show nagyon fontos lett a republikánusokkal nem rokonszenvezők számára, megmutatta, hogy van egy másik Amerika is. És Bush kormányzása no meg az őt ünneplő média bőven szolgáltatot alapanyagot egy ellenzéki politikai kabarénak.

Stewart csilloghatott.

Míg a CNN, vagy az NBC, a hagyományos hírmédia csak az amerikában megszokott, objektivitással, pártatlan (távolságtartó, szenvtelen) stílusban számolt be például az iraki háborúról, illetve arról, hogy hazugságok alapján rohanták le az országot az amerikaiak, addig Stewartnak egyáltalán nem kell visszafognia magát. Ő őszintén felháborodhatott, őrjönghetett. Hiszen ő csak viccelt ;)

Ebben kiemelkedően jó volt.

Nem kell olyasmiket mondania, hogy

„miután továbbra sem kerültek elő tömegpusztító fegyverek Irakban, az országban a biztonsági helyzet tovább romlott, és itthon nőtt a terrorfenyegetettség, ezért egyre többen kérdőjelezik meg a katonai erő bevetésének jogosságát és célszerűségét"

hanem azt mondhatta

"a képünkbe hazudtál, hogy belerángasd az országot egy szörnyű, értelmetlen háborúba, te szar".

És ez a stílus közelebb állt a nézők lelkéhez.

Stewart végig nagyon tudatosan játszott rá, erre, az „én csak egy humorista vagyok, csak bohóckodok” imázsra, miközben pontosan tudta, hogy egyre fontosabb információforrássá, igazodási ponttá válik.

Mindenféle szórakoztatóipari díjak mellett/után 2000-ben és 2004-ben az általában "_"komoly"_" újságírásért odaítélt Peabody-díjat is megkapta a Daily Show.

Egy 2004-es kutatás szerint azok, akik a Daily Showból tájékozódtak a politikáról, többet tudtak a 2004-es amerikai elnökválasztásról, mint azok, akik újságot olvastak, vagy hagyományos, komoly hírműsorokat néztek.

Ahogy a felemelkedéshez, úgy a műsor végéhez, Stewart távozásához is a politikai klíma változása járult hozzá.

2006-után a demokraták kezdték nyerni a választásokat, 2008-ban pedig Barack Obama került a Fehér Házba. Már nem volt akkora szükség A Haladó Hangra, szólt az máshonnan is. A 2008-as gazdasági világválság és azt azt követő bizonytalan évek még szolgáltattak elég alapanyagot a shownak, de aztán kezdett ellaposodni a dolog.

A Fox és a republikánusok baszogatása egyre kevésbé volt adekvát. A Daily Show Dávidból lassan Góliáttá változott, már nem a hatalmasok, a szövetségi kormányzat politikusai ellen harcolt, hanem ütődött, súlytalan helyi képviselők, mindenféle bogaras, de jelentéktelen republikánus figurák lettek az ellenfelei.

Az egésznek csomószor ilyen ágyúval verébre hangulata lett, ennek pedig biztosan volt szerepe Stewart visszavonulásában.

Az Amerika, amelyik sosem volt

A Stewart-féle Daily Show kb. az én felnőtt életemmel egyidős, és annak nagyobb részében néztem is. Minden generációban vannak ilyen műsorok, előttem mondjuk Leno vagy Carson, utánam Jimmy Kimmel, vagy Fallon.

Tőle tanultam sok mindent az amerikai kultúráról, közéletről.

Szerettem azt az Amerikát, amit Stewart megmutatott. Ezt a nyitott, elfogadó, önkritikus és saját bizonytalanságait, hibáit is vállalni képes Amerikát, amelyik a Daily Show-n kívül soha nem is létezett.

Ami ettől függetlenül hiányozni fog.