A magyar kormány sok éve már előszeretettel dönti el helyettünk, hogy mikor akarjunk hét végén dolgozni. Arról, hogy melyik munkanapot helyezik át, mindig az aktuális munkaügyi miniszter, mostanában Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter dönt, rendelettel.
Nem világos, hogy mi szükség van erre, talán valamilyen homályos belföldi turisztikai célért, vagy hogy a kormány hangsúlyozhassa a családbarátságosságát. A lényeg, hogy ha egy munkaszüneti nap (nemzeti ünnep vagy ünnepnap) keddre vagy csütörtökre esik, akkor gálánsan odaadják a hétfőt vagy a pénteket is, hadd pihenjünk egy jót.
Hogy aztán duplán megszívassanak.
Ezeket a grátisznapokat ugyanis mindig le kell dolgozni. Idén például három munkanapot helyeztek át: január 2. (péntek), augusztus 21. (péntek) és december 24. (csütörtök) pihenőnap lett, cserébe dolgozhatunk szombatonként január 17-én, augusztus 8-án és december 12-én. Jövőre két ilyen pokoli szombat lesz: március 5. és október 15. Az elmúlt tíz évben egyébként csak 2006-ban úsztuk meg a szívatást, mert egyik ünnep sem esett keddre vagy csütörtökre, viszont 2007-ben és 2012-ben is hatszor kellett szombaton a melóban döglenünk. Ezek voltak eddig a zombiszombatok:
A fő gond, hogy pár tízezer kirándulgató ember felemás üdvéért viszi el a balhét egy egész ország. Bár a hosszú hétvégék a vendéglátásnak és a turizmusnak elvileg nem jönnek rosszul, a gazdaságkutatók szerint a munkanap-áthelyezéseknek nincs számottevő gazdasági hatásuk. Az emberek többsége tavaly egész évben egyetlen éjszakát sem töltött nemhogy külföldi, de belföldi kirándulóhelyen sem, mert nem volt rá pénze.
Akinek van szeme, az egyébként is tudja, hogy az ilyen mutáns szombatokon egy csomóan legfeljebb alibiből dolgoznak, pláne ha nem is nagyon van mit csinálni, amikor a versenyszférában egy csomó beszállító vagy ügyfél nem is akarja felborítja a munkamenetét.
A szombati munkanap ugyanis ráfizetéses is, hiszen át kell szervezni a közlekedést, a vasúti- és helyközi járatok menetrendjét, az orvosi rendelők és az iskola nyitva tartását, a gyerekfelügyeletet és a sportolást. Nem is nagyon van más EU-tagországban munkanap-áthelyezés.
Volt olyan felmérés, ami szerint egy szombati munkanapon 50 százalékos teljesítménnyel dolgozik az, aki egyáltalán bemegy dolgozni, mert eleve rengeteg, adott feladatokhoz nélkülözhetetlen kolléga nagyon helyesen kiveszi visszaveszi a szombatját.
Ezzel el is jutottunk a megoldáshoz: ha valakinek tényleg a vérében van a kirándulás, egész évben a centit vágja, otthon is sátorban alszik, és minden áron el akar húzni 4 napra, az ezt minden további nélkül megteheti. Csak ki kell vennie egy napot a munkahelyén azon a bizonyos hétfőn vagy pénteken az EU-ban kevésnek számító, de a világ többi részéről nézve elképzelhetetlenül soknak tűnő, majdnem egyhónapnyi szabadnapjából, ami erre való. Ha a családdal megy, akkor a gyereket is kiveheti suliból, nem olyan nagy ügy az. Ennyi.
A legrosszabb, hogy a szombati meló miatt a dolgozóknak ilyenkor 12 napon belül egyetlen szabadnapjuk van. Ami élettani szempontokból eddig is kétségbeejtő volt, de 2015-ban sikerült még tovább rontani a helyzetet, mert ilyenkor az az egyetlen pihenőnap a vasárnap – amit márciusban teljesen tönkretettek.
Azaz, ha hétköznap nincs időd a dolgaidat intézni, jó eséllyel két hétig bukhatod, hogy elugorj egy új matracért vagy nagybevásárlásra. Kösz, Varga! Ennél még az is jobb lenne, ha vasárnap kellene dolgozni, akkor legalább néha ilyenkor is nyitva lennének a boltok. Vagy ha még így sem nyithatnának ki, akkor legalább a többiek dolgoznának olyankor, amikor amúgy is kihalt minden.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.