Mindenfelé terjed a PayPal és a többi, újfajta fizetési módszer. Ezt persze nem tetszik sok brit és amerikai turbóhipszterenek, akik ezért el is kezdték erőltetni a készpénz.használatot. Londonban és New Yorkban vannak már bárok, ahol már azért nem lehet bankkártyával fizetni, mert

a készpénz sokkal menőbb.

Ami Magyarországon a közpénz, az a hipsztereknek a készpénz. Hehe.

Ez az új őrület társul a helyi pénzek elterjedésével is. Egyre több kisváros, falu és városrész nyomtat magának saját pénzt. Ezeket a bankjegyeket művészekkel terveztetik meg, és nemcsak nagyon tetszenek az embereknek, de van hasznuk is: helyben tartják a forrásokat.

Az ilyen helyi pénzek ugyanis nem igazi pénzek (hiszen olyat többnyire csak a jegybankok nyomhatnak), hanem utalványok, amiket a helyi kocsmákban, kávézókban és kisboltokban fogadnak el. Az önkormányzatok és a többi, helyi pénzt kiadó társulás ezzel akarjál életben tartani a helyi kisvállalkozásokat. Hiszen például ezt a 10 fontost, amin a brixtoni David Bowie van, nem fogja elfogadni a Tesco meg a többi multi, csak a London Brixton városrészében működő kisvállalkozások. Ez a cél pedig szintén találkozik a hipszterek vágyaival.

A képzőművészek által tervezett bankjegyek tetszenek is az embereknek, és egyre inkább képzőművészeti alkotásként tekintenek rájuk. Az egyik megszólaló a New York Times remek riportjában például azt mondta, hogy tutira több kedve lenne spórolni, ha így nézne ki az igazi pénz is.

A brixtoni 5 fontost például Jeremy Deller tervezte, aki 2004-ben még Turner-díjat is kapott. Ilyen a pénz:

És ami a legjobb, hogy a bankjegy hátulján Karl Marx idézet van a tőkéről:

Ezek a helyi pénzek amúgy Magyarországon sem ismeretlenek, ott van például a soproni kékfrank, csak az nem néz ki ennyire jól.

A végére berakok egy számot David Bowie-tól, amit szeretek. Abból még baj nem volt.